Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: „In memóriám" morbus hungaricus

korosztályokét is. Vagyis akinél nem marad meg az immunitás, azt — ma is így van — újra kell oltani. A másik forradalmi változás a kötelező lakossági ernyőszűrés bevezetése volt. Szűrni szűrtünk korábban is, de csak a könnyen elérhető rétegeket: iskolásokat, gyári munkásokat. Vagyis mindig ugyanazokat, s így a megbetegedések száma nem csökkent. A szűrés kiterjesztése lehetővé tette a tuberkulózis felismerését a korai stádiumban, amikor még nem fertőző s a gyógyítás sem ütközik akadályba. Végül a harmadik nagy jelentőségű intézkedés: a II. ötéves terv időszakában háromezer ággyal gyarapodott a befogadóképességünk. A frontáttörés 1960 és 1965 között következett be. Az új megbetegedések száma fokozatosan csökkent, olyannyira, hogy egyszerre sok lett az ágy. Bebizonyosult, hogy a beruházási összeg, amit a magyar egészségügy a tuberkulózis leküzdésére fordított, egy év alatt megtérült a táppénz és a rokkantsági nyugdíj jelentős csökkenésével. — A hatvanas évek közepétől a tuberkulózishálózat tüdőgyógyász-hálózattá alakult át. A tuberkulózis elleni küzdelemből tüdőbetegség elleni küzdelem lett. Az első súlyos tüdőbetegség, amit a hálózat átvett, a tüdőrák volt. Majd fokozatosan a többit. Ez a folyamat 1969-ig annyira előrehaladt, hogy megjelent egy minisztériumi rendelet, amelynek értelmében az egész hálózat nevében is átalakult. Egyetlen olyan intézet maradt, amelynek nevében ma is ott a tbc szó, ez a miénk, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet. A tbc-t gyógyító orvosokból tüdőgyógyászokat kellett nevelni. Aki az átállásra nem volt képes, kora vagy egyéb okok miatt, az elhagyta a hálózatot. A rendelet megjelenése előtt sok vita zajlott: hogyan tovább. Több országban ugyanis megszüntették a hálózatot, és a tbc kezelését átadták az általános orvosoknak és a belgyógyászoknak. Ez általában rossz eredménnyel járt. A másik alternatíva az lett volna, hogy marad minden a régiben, aminek üres kapacitás, gazdaságtalanság lett volna a következménye. — A tbc-s megbetegedések száma egyenletesen csökken, évente 5—6 százalékkal. Bizonyos veszélyt azonban hord magában ez a csökkenés, amit már észlelünk is. Mivel ez a betegség kezd ritka lenni, nem gondolnak rá az orvosok. Előfordul, hogy idős emberek tüdő-17 Böszörményi professzor még ma is szemüveg nélkül vizsgálja a leletet „Ha hőmérsékletem nem száll magasra, holnap felöltözöm, három pokrócba csomagolnak, és úgy gyakorlom a halált." (Kálnoky László: Szanatóriumi elégia) iam" morbus hungaricus