Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: „In memóriám" morbus hungaricus

A volt Erzsébet királyné Szanatórium. Ma az intézet egyik épülete megbetegedését ráknak tartják, s miután a beteg meghal, derül ki, hogy valójában tuberkulózis volt. A fiataloknál tüdőgyulladás a helytelen diagnózis. A másik veszély, ettől kevésbé tartok, hogy sokan úgy vélik: nem meg­felelőek ma már azok az intéz­kedések, amelyeket a tbc vissza­szorítására rendszeresítettünk. Gondolnak elsősorban az éven­ként kötelező lakossági ernyő­szűrésre, hiszen egy új tbc-s beteg felfedezési költsége hoz­závetőlegesen 20 ezer forint. Az a tény azonban, hogy ez a beteg otthon gyógyszeres kezeléssel meggyógyítható, s közben nem fertőz másokat, kevesebb ki­adást jelent, mint amennyibe a szűrés került. Tehát változatla­nul gazdaságosabb eljárásnak is tartom a lakossági szűrést, s na­gyon remélem, hogy ritkítására nem kerülsor vagy csak egyes korcsoportokban. A tuberku­lózis nagyjában-egészében meg­oldott probléma, a feladat csak az, hogy az érvényben levő in­tézkedéseket nem szabad idő előtt lazítani. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szűréseken egyéb tüdőmegbetegedésekre is fény derül. Maga a pulmonoló­giai átállás több szempontból is nehézséget okozott. Egyetlen adatot mondok a megváltozott struktúráról. Intézetünkben 20 —25 évvel ezelőtt körülbelül félszáz beteg halt meg évente. Ma ennek a tizenötszöröse Rengeteg súlyos, tüdőtágulás­ban, tüdőrákban szenvedő be­teget kell felvennünk. Ugyan­akkor a különböző, ritka tüdő­betegségek gyógyítása, terápiája rendkívül munkaigényes. A be­tegforgó tíz év alatt az ötszö­rösére növekedett. Sajnos, a többletmunkát kevés emberrel kell elvégezni. Nálunk is, de fő­leg vidéken az orvosi és ápolónői létszámot nagyrészt a régi nor­mák szabják meg. És akkor még nem mondtam, hogy vannak új légzőszervi foglalkozási megbe­tegedések, amelyeknek elter­jedését és terápiáját Magyaror­szágon még nem ismerik kellően. — Visszatérve a tbc-re, úgy tűnik, a tudati átformálódás nem következett be olyan mér­tékben, mint az indokolt volna. Pedig szabatos vizsgálatok iga­zolják, hogy helytelen a tuber­kulotikus beteg fertőzőképes­ségével kapcsolatos régi állás­pont. Csak akkor fertőz, ha nagy mennyiségű baktériumot ürít. Éppen az a jelentősége a szűrésnek, hogy olyan stádium­ban deríti ki a betegséget, ami­kor még nem fertőző. Beteg, de nem fertőző! S a fertőzőké­pesség is gyorsan megszűnik a gyógyszeres kezeléssel. Még egy érv az előítélet ellen: tuberku­lózis csak közvetlen cseppfer­tőzéssel alakul ki, vagyis előfor­dulhat, hogy fertőző betegtől sem lehet megkapni, nemhogy evőeszköz, étel, ital, könyv, ágynemű, fehérnemű közvetíté­sével. Fertőzés gyakorlatilag 15 —30 éves korban következhet be, hiszen a fiatalabbak BCG-védettek, az idősebbek pedig megfelelő immunitással rendel­keznek, hiszen javarészt átestek a fertőzésen. Az már átment a köztudatba, hogy a tbc nem élet­veszélyes betegség, az viszont kevésbé, hogy nem fertőző. Régi betegeim gyakran elmondják, hogy a munkahelyükön gyanús szemmel néznek rájuk, félnek tőlük. Még azoktól is tartanak, akik csak hörghuruttal feküd­tek tüdőgyógyintézetben. Saj­nos, életben tartja ezt a szemlé­letet az is, hogy hosszabb ideig hagyják a tuberkulotikus bete­geket táppénzen, mint szüksé­ges lenne. Holott súlyos betege­ket is meg lehet gyógyítani munka mellett. Angliában pél­dául ez a gyakorlat. — Ami személyes sorsomat il­leti . . . Huszonvalahány évvel ezelőtt létrejött az Orvosto­vábbképző Intézet, amelynek tüdőgyógyász tanszéke itt mű­ködik az intézetben. Ennek szintén én lettem a vezetője. 1970-ben úgy éreztem, hogy a két funkciót már nem láthatom el együtt, ezért lemondtam az Országos Korányi TBC és Pul­monológiai intézet igazgatásá­ról. Természetesen úgy, hogy az osztályomat továbbra is meg­tartottam. Persze, nem voltam eléggé következetes, hiszen el­vállaltam először az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet bu­dapesti bizottságának elnöki — ami még nem lett volna olyan nagy hiba —, majd felkérésre az Orvostovábbképző Inté­zet oktatási rektorhelyettesi tisztét is. Igy megint három funkcióm lett. Ezért két évvel ezelőtt a rektorhelyettesi meg­bízatástól megváltam, hiszen hat­vanhat éves vagyok. Munkámat nagyon elismerték, egy sor ki­tüntetést is kaptam. Kiegyen­súlyozott családi életet élek. A lányom orvos, itt dolgozik az intézetben, tüdőgyógyász. A fi­am villamosmérnök, számítógép­pekkel foglalkozik, s mellékesen tehetséges amatőr színész. Ez a hobbija. 18 Az erdei telep

Next

/
Thumbnails
Contents