Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Kertész Péter: „In memóriám" morbus hungaricus

A volt Erzsébet királyné Szanatórium. Ma az intézet egyik épülete megbetegedését ráknak tartják, s miután a beteg meghal, derül ki, hogy valójában tuberkulózis volt. A fiataloknál tüdőgyulladás a helytelen diagnózis. A másik veszély, ettől kevésbé tartok, hogy sokan úgy vélik: nem megfelelőek ma már azok az intézkedések, amelyeket a tbc visszaszorítására rendszeresítettünk. Gondolnak elsősorban az évenként kötelező lakossági ernyőszűrésre, hiszen egy új tbc-s beteg felfedezési költsége hozzávetőlegesen 20 ezer forint. Az a tény azonban, hogy ez a beteg otthon gyógyszeres kezeléssel meggyógyítható, s közben nem fertőz másokat, kevesebb kiadást jelent, mint amennyibe a szűrés került. Tehát változatlanul gazdaságosabb eljárásnak is tartom a lakossági szűrést, s nagyon remélem, hogy ritkítására nem kerülsor vagy csak egyes korcsoportokban. A tuberkulózis nagyjában-egészében megoldott probléma, a feladat csak az, hogy az érvényben levő intézkedéseket nem szabad idő előtt lazítani. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szűréseken egyéb tüdőmegbetegedésekre is fény derül. Maga a pulmonológiai átállás több szempontból is nehézséget okozott. Egyetlen adatot mondok a megváltozott struktúráról. Intézetünkben 20 —25 évvel ezelőtt körülbelül félszáz beteg halt meg évente. Ma ennek a tizenötszöröse Rengeteg súlyos, tüdőtágulásban, tüdőrákban szenvedő beteget kell felvennünk. Ugyanakkor a különböző, ritka tüdőbetegségek gyógyítása, terápiája rendkívül munkaigényes. A betegforgó tíz év alatt az ötszörösére növekedett. Sajnos, a többletmunkát kevés emberrel kell elvégezni. Nálunk is, de főleg vidéken az orvosi és ápolónői létszámot nagyrészt a régi normák szabják meg. És akkor még nem mondtam, hogy vannak új légzőszervi foglalkozási megbetegedések, amelyeknek elterjedését és terápiáját Magyarországon még nem ismerik kellően. — Visszatérve a tbc-re, úgy tűnik, a tudati átformálódás nem következett be olyan mértékben, mint az indokolt volna. Pedig szabatos vizsgálatok igazolják, hogy helytelen a tuberkulotikus beteg fertőzőképességével kapcsolatos régi álláspont. Csak akkor fertőz, ha nagy mennyiségű baktériumot ürít. Éppen az a jelentősége a szűrésnek, hogy olyan stádiumban deríti ki a betegséget, amikor még nem fertőző. Beteg, de nem fertőző! S a fertőzőképesség is gyorsan megszűnik a gyógyszeres kezeléssel. Még egy érv az előítélet ellen: tuberkulózis csak közvetlen cseppfertőzéssel alakul ki, vagyis előfordulhat, hogy fertőző betegtől sem lehet megkapni, nemhogy evőeszköz, étel, ital, könyv, ágynemű, fehérnemű közvetítésével. Fertőzés gyakorlatilag 15 —30 éves korban következhet be, hiszen a fiatalabbak BCG-védettek, az idősebbek pedig megfelelő immunitással rendelkeznek, hiszen javarészt átestek a fertőzésen. Az már átment a köztudatba, hogy a tbc nem életveszélyes betegség, az viszont kevésbé, hogy nem fertőző. Régi betegeim gyakran elmondják, hogy a munkahelyükön gyanús szemmel néznek rájuk, félnek tőlük. Még azoktól is tartanak, akik csak hörghuruttal feküdtek tüdőgyógyintézetben. Sajnos, életben tartja ezt a szemléletet az is, hogy hosszabb ideig hagyják a tuberkulotikus betegeket táppénzen, mint szükséges lenne. Holott súlyos betegeket is meg lehet gyógyítani munka mellett. Angliában például ez a gyakorlat. — Ami személyes sorsomat illeti . . . Huszonvalahány évvel ezelőtt létrejött az Orvostovábbképző Intézet, amelynek tüdőgyógyász tanszéke itt működik az intézetben. Ennek szintén én lettem a vezetője. 1970-ben úgy éreztem, hogy a két funkciót már nem láthatom el együtt, ezért lemondtam az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai intézet igazgatásáról. Természetesen úgy, hogy az osztályomat továbbra is megtartottam. Persze, nem voltam eléggé következetes, hiszen elvállaltam először az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet budapesti bizottságának elnöki — ami még nem lett volna olyan nagy hiba —, majd felkérésre az Orvostovábbképző Intézet oktatási rektorhelyettesi tisztét is. Igy megint három funkcióm lett. Ezért két évvel ezelőtt a rektorhelyettesi megbízatástól megváltam, hiszen hatvanhat éves vagyok. Munkámat nagyon elismerték, egy sor kitüntetést is kaptam. Kiegyensúlyozott családi életet élek. A lányom orvos, itt dolgozik az intézetben, tüdőgyógyász. A fiam villamosmérnök, számítógéppekkel foglalkozik, s mellékesen tehetséges amatőr színész. Ez a hobbija. 18 Az erdei telep