Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Paizs Gábor: Városunk múltjáról — jövőjéről

Balla Demeter felvételei zó. Ez az internacionalizmus volt a megteremtője a Kommunisták Magyarországi Pártjának és a szocialista fővárosnak, ez élteti a népi hatalmat, s ezen alapul az elmúlt harmincöt év politikája. A romeltakarítással kezdődő és a mai kongresszusi műszakokig tartó feladatok — amelyek nemcsak napokhoz, hanem mindinkább évekhez kötődnek — mindegyikéből kivette részéta főváros munkássága, a több mint kétszázezer itt élő és dolgozó kommunista. Mert nekik, az itteni pártszervezeteknek, nagyon nagy szerepük van a hazánkban bekövetkezett átalakulásban, abban, hogy mind több állampolgár kerül kulturált, jó életviszonyok közé. Az általános jólétért mindig keményen ineg kellett dolgoznunk, s az elmúlt években Budapest a szó legnemesebb értelmében dolgos város lett. Átalakultak a régi fogalmak — Angyalföld, Kőbánya, Pestújhely —, mert átalakult maga a valóság. Az utóbbi öt évben mintegy félmillióan költöztek új lakásba. Vegyes kerületek alakultak ki, ahol éppolyan arányban található a munkás, az alkalmazott, az értelmiségi, mint a családokon belül. Pártunk XII. kongresszusa, a kongresszusi felkészülés alkalmat adott arra is, hogy egybevessük vágyainkat a lehetőségeinkkel, hogy a jövőben minden meglevő értékünket újabb értékek teremtésére használjuk. A városfejlesztés sokoldalú tevékenység minden időben, amit mi magasabb színvonalon akarunk végezni. S kár volna tagadni: nehezebb gazdasági körülmények kozoct. Nagyon nehéz a dolgunk, és nemcsak azért, mert a feltételek változtak, hanem azért is, mert itt, a fővárosban, és az országban is, olyan színvonalra érkeztünk, ahonnan már nehezebb tovább fejlődni. Szükséges azonban felsőbb osztályba lépni. Ez az élet. a szocializmus építésének hétköznapi követelménye. Miközben átalakulnak körülményeink, rni magunk is megváltozunk. Azt hiszem, az elmúlt évek egyik nagy tanulsága, hogy felelősek vagyunk egymás boldogulásáért, s azért is, hogy Budapest megőrizze évszázados vonzását. Tudjuk, hogy aki fővárosunkba érkezik, az Budapestet a szocialista Magyarországgal azonosítja. Ezt a felelősséget mindenkinek éreznie kell. A már említett eseménysorozat, a múltunkat és jövőnket elemző tanácskozások valamennyiünkben újból tudatosították, hogy hatalmas politikai erőt, gyorsan kamatozó politikai tőkét jelent fővárosunk lakosságának cselekvökészsége, amit csak akkor tudunk hasznosítani, ha tennivalóinkat okosan rangsoroljuk és semmit nem hagyunk el belőlük, ha nem kapkodunk, de nem is késlekedünk, ha összefogjuk minden erőnket. A mi társadalmunk igényeket kielégítő és ezzel újabb igényeket teremtő társadalom. És ez így van rendjén. Ha azt mondom: városfejlesztés, elsősorban talán legfeszítőbb társadalmi gondunkra, a hiányzó lakásokra utalok. Ha azt mondom: művelődés, még több bölcsődére, óvodára, általános iskolai tanteremre, művelődési otthonra, a kulturáltabb ügyintézésre, 3 jó emberi kapcsolatokra, a szocialista életmódra gondolok. Ezek, és még sok más, éppúgy hozzátartoznak a város új arcához, mint a metróvonalak, a korszerű közlekedési csomópontok, az épülő kórházak, szállodák, a tiszta utcák, virágos terek s mindenek előtt a jó emberi közérzet. De nemcsak új dolgokat kell építenünk. Meglevő értékeink védelme, például a belső városrészek, műemlékeink korszerűsítése, restaurálása legalább olyan értékteremtő tevékenység, mint az új alkotások megtervezése és fölépítése. Talán megenged az olvasó egy személyes, ezért szemérmes vallomást. Engem ez a város tett pestivé. Annak idején romokkal, Dunába rogyott hidakkal fogadott. Sok ezren vagyunk, akik naponta megtették az utat Budáról Pestre és Pestről Budára az imbolygó Kossuth-hídon. És mennyire féltem, amikor először keltem át egyik partról a másikra egy emberekkelzsúfolt, rozzant ladikon. Szó szerint zord körülmények között lettem pesti: az egykori Vilma kir álynő úti kollégium — fiatal olvasóimnak ez már már csak könyvből ismert történelem — betört ablakán át hordta rám a havat a téli szél. A Bethlen Gábor utcán csilingelt velünk a negyvenhatos villamos a Keletiig, az ütközőn ..bliccelő" gyerekek tanyáztak. Egyszer megpróbáltam megkeresni, de nem találtam meg az egykori villamos útvonalát. Az ember hajlamos a felejtésre. Nem azért tartozom ide, mert itt van a lakásom, mert évtizedek óta ideköt a munkám. Pestinek lenni életforma is, az országon belül, de a határainkon túl is figyelnek rá. Sokfelé jártam a világban, frissen és régen elszakadt egykori honfitársaimmal találkoztam. Éltek akár jómódban, akár nyomorban, az élet császáraiként vagy önmagukkal meghasonlott emberekként, akiket elnyelt Madách londoni színének mélysége, mind azt mondták: megélni mindenütt lehet, de igazán élni csak Pesten lehet. Sokféle összegzést olvastam az elmúlt hetekben, több évtizedes munkánk számokba foglalt eredményeit, s mindegyik mellett ott találtam a még magasabb színvonal elérésének követelményét. Évekre, évtizedekre szóló feladatok vannak előttünk. Ezek megvalósításán kell munkálkodnunk. 3