Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Gáti István: így kezdtem

Csigó László felvételei GÁTI ISTVÁN „A magyar zenét nem mi találtuk ki. Megvan az már ezer éve. Mi csak ápolni, őrizni akarjuk a régi kincset, és ha olykor megadatik nekünk, gyarapítani." (Kodály Zoltán) A gyarapításhoz azonban elhivatottság, tehetség kell és szorgalom, sok-sok tanulás, különösen, ha valaki a legszebb hangszerrel, az emberi hanggal teszi közkinccsé a dal szépségét, örömét, hozza közel hozzánk a művészetet. Mondhatnám még tovább is, mi kell ahhoz, hogy valaki jó énekes legyen. És belőlem annyi minden hiányzott az említett vagy nem említett tulajdonságok közül, hogy inkább a negatívumaimat sorolhatnám. Nem éreztem én még gyerekfejjel semmiféle elhivatottságot, nem volt elképzelésem majdani pályámról, nem tudtam, mi leszek. Nem volt bennem szorgalom, a tanulást más számára szükséges rossznak tekintettem, ha nagyon szorult a kapca, csak akkor vettem elő könyveimet. Hogy finoman, mégis érthetően fejezzem ki magam: nem voltam az iskola dísze sem az általánosban, sem a gimnáziumban. Az élet azonban gyakran szolgál meglepetésekkel. A negatívum segítheti elő a pozitívumot. Némi túlzással azt mondhatnám, tanulási undoromnak köszönhetem, hogy énekes lettem. Ez azonban némi magyarázatra szorul. Otthon és az iskolában természetesen szert tettem némi zenei műveltségre, ez azonban kevés volt az üdvösséghez, ráadásul, mint emlícc cm. sem-14 ÍGY KEZDTEM