Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Tímár György:,,. . .adj hűvös, méla bort...”

dés. Csak tájékozódásul említhető, hogy ugyanekkor Lobmayer Mátyás „gyors utazási kocsijain" Pesttől Balatonfüredig 10 pengőforintba került az utazás. A jövedelem nem lehetett csekélyhiszen áthajtani való állat volt bőven, mert az 1850. évi összeírás szerint Budán 808 tehenet, 1234 lovat tartottak nyilván. Buda összlakossága 58 561 fő volt, ebből 7555 volt magyar, a többi, 27 939 német mellett egyéb nemzetégű. Pesten valamivel jobb volt az arány, mert 31 965 magyar lakos mellett „csak" 33 884 volt a német ajkú. A szabadságharc ideje alatt a Lánchíd építésének a munkálatai félbeszakadtak. A harcok során az ideiglenesen rárakott pallókon a császári hadsereg 70 ezer embere vonult át 720 ágyúval. A budai várból Pest felé fordított ágyúkkal vigyázták a császáriak, hogy a felkelők ne vehessék igénybe. Később, a magyar seregek közeledtekor a császáriak vezére, Hentzi Henrik felégettette a hajóhidat, és fölszedette a Lánchíd lerakott pallóit. Az ikervárost, Pest-Budát így erőszakkal elválasztották egymástól, és éppen ez az erőszakos szétválasztás éreztette már akkor mindenkivel, mennyire öszszetartozik, mennyire kiegészíti egymást, mennyire egy ez a két város. 1849 májusában a magyar szabadságharc honvédseregei a diadalmas tavaszi hadjárat után eljutottak Budáig. A Pesti Napló „Görgey Buda alatt" címmel így ír az eseményekről: „Ágyúk dörgése hangzik az országon keresztül. Lőporgőz gomolyog a hegy- és völgyekben, hol a háború vörös lobogója leng. ott mezőség és virányos rét elgazoltatott. Falvak, lakhelyek romokba dűlnek, és nyög a föld a szilaj dulongás alatt". Azt is megtudhatjuk, hogy Nagy Sándor tábornok hadteste: 10 zászlóalj, 12 század lovas és 40 ágyú, Auliché 10 zászlóalj, 15 lovasszázad és 40 ágyú, Knéziché: 9 zászlóalj, 14 lovasszázad és 40 ágyú, Kmetyé pedig: 5 zászlóalj, 6 lovasszázad és 16 ágyú erejével rendelkezett. A császári katonaság a Várba szorult. A Bástya térről, az ott felállított szögtávcső segítségévei figyelték a Svábhegy oldalában és a Krisztinavárosban száguldozó magyar huszárok hadmozdulatait. A budai lakosság a pincékbe ment le, a pestiek pedig jórészt Új-Pest, Angyalmező (Angyalföld) és a Városliget környékére települtek ki. Egy jegyzék ugyanis arról tanúskodik, hogy 154 „masszív", 32 üres ágyúgolyó és 130 bomba találta el a pesti házakat. A hadihelyzet a támadóknak kedvezett, ezért Görgey megadásra szólította föl Hentzit. Soraival óv és fenyeget — a Lánchíd érdekében: „Ha Ön az úgynevezett Buda várnak legvégső védelmével, a Lánchídnak, e felséges mesterműnek szétrombolását tervezi, úgy ezt világoson csak alávalónak lehet nevezni. Ezért Buda bevétele után a várőrség kardélre fog hányatni." „Én a várat kötelesség és becsület szerint utolsó emberig védendem, feleljen Ön róla, ha e két szép iker város áldozatul esendik" — válaszolja Hentzi. És röpködtek az ágyúgolyók a Duna fölött. Közülük egy elakadt a Lánchíd pesti pillérében. Hentzi Görgeyt, Görgey Hentzit vádolja a híd sérülése miatt. Később megállapították, hogy Budáról röpült az ágyúgolyó a Lánchíd pillérjének. Az ostrom során dobolás és falragaszok útján értesítették a pesti lakosságot arról, hogy az ellenség ágyúinak a tüze miatt a piacokat meg a hetivásárokat áthelyezik a kevésbé veszélyeztetett helyekre: a Gyár utcába (a mai Jókai utca), a Lövölde elébe (Lövölde tér), a Rókus-kórház háta mögé, a József és Ferenc külvárosok piacaira. Elkeseredett harcok után, 1849. május 21-én sikerült a honvédseregnek bevennie a várat. Elsőként a 17. és 19. század katonái jutottak föl a várfokra. Az első számú rondellán megjelent háromszínű zászló csak fokozta a támadók erejét. Hentzi — ígéretéhez híven — az utolsó emberig védekezett, harc közben érte a halálos golyó. „Budavár bevétetett. Az egész várőrség fogva van. Hentzi tábornok haldoklik. Az ellenség a Lánchídon alkalmazott aknákat is elsütötte. Kmety, Leiningen, Máriássi, Friquel, Asboth, Aulich a legkétesebb körülmények között is személyesen vezették katonáikat a győzelemre" — jelentette Görgey a debreceni kormánynak. A még nem teljesen kész híd megrongálódott, de néhány hónap múlva már kijavítva, ünnepélyesen átadták a forgalomnak. 1849. november 20. óta köti össze a Duna két partját a legszebb hidunk. Ami nem sikerült az osztrák boszszúnak, sikerült a fasiszta kegyetlen, ségnek. 1945. január 17-ről 18-ra virradó éjjel a szovjet csapatoktól szorongatott fasiszták felrobbantották a Lánchidat. Mindnyájunk érzését fejezte ki Illyés Gyula Hidak című versében. amikor ezt írta: A legszomorúbb látvány volt: a betörött gerincű néma hidak a két város között. Ám van, amihez nemcsak gyakorlati, hanem jelképi szükségessége miatt is ragaszkodunk. Ilyen számunkra a Lánchíd. Az egész ország figyelemmel kísérte újjáépítését, amely 1947 nyarán kezdődött el. 1949. november 20-án újra állt a Lánchíd, hirdetve a magyar munkás, mérnök tudását, a magyar nép alkotó kedvét, életszeretetét. Mert ugyancsak Illyés Gyulával együtt valljuk, amit Széchenyi hídja című versében így fogalmaz meg: dehogy hal meg a gondolat! míg ember él a nap alatt, itt mindig híd lesz! Gergely József „... adj hűvi Az aquincumi kocsma 36