Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Kubinszky Mihály: Az angyalföldi új pártszékház

A főhomlokzat Csigó László felvételei DR. KUBINSZKY MIHÁLY EPITESZET'Í KRITIKA Az angyalföldi új pártszékház A társadalmi fejlődés mindenkor létrehozta a szükséges új épületmú'fajokat. Az elmúlt két évszázadban ez a folyamat felgyorsult. Ha a technikai fejlődéssel szorosan kapcsolatos ipari létesítményektől eltekintünk is, számottevőek az új építési feladatok. A 19. század szülöttje a pályaudvar, az áruház, az irodaház, a kiállítási pavilon és még sok más minden. A 20. századé a kultúrház, a sportlétesítmények, a repülőtéri épületek és több más között a pártház. A pártház építésének hazánkban három évtizedes hagyománya sincs, a fejlődés mégis leolvasható néhány kiragadott példán. Körner József II. kerületi, díszített homlokzatú pártszékháza az ötvenes éveket jellemzi. Az építész-zsargon „szocreál"-nak nevezi, holott ez a jelző nem illik rá: formája nem realista. Balogh István XI. kerületi épülete a Wälder Gyula által elképzelt újbarokk épületegyüttes torzójának városképi kiegészítéseként létesült. Finom homlokzatával a késői hatvanas éveket jellemzi. Ehhez a láncolathoz kapcsolódik — nem említve a többi hasonló feladatú épületet, azokat sem, amelyeket vidéki városainkban emeltek — a nemrég használatba vett angyalföldi (XIII. kerületi) pártház, amely teljes egészében a hetvenes évek végének építészeti felfogását tükrözi. Az Árpád-híd környékének rendezése már a második világháború idején foglalkoztatta a főváros építészeit. A hatodik közúti Duna-hídhoz mindkét parton szanálandó terület csatlakozott. (Tisztázzunk itt egy gyakran félreértett építészeti fogalmat: a szanálás urbanisztikaiig is szó szerint értelmezendő, nem jelenti minden ott állónak letörlését, hanem az elavult épületállomány, illetve településszerkezet korszerűsítését.) Egyetlen korábbi Duna-híd építésénél sem hozott a parti beépítés ilyen léptékű problémát. Hiszen a Lánchíd és az Erzsébethíd jóformán meglévő adottságokkal „találkozott" a hídfőknél: a Margit-hídhoz a két városrész a 19. század végére jellemző, tömött, városi beépítéssel csatlakozott, és a Boráros téri híd pesti hídfőjénél is adva volt a Ferenc körút beépítettsége. Az Árpád-hídnál azonban valami nagyszabásút lehetett volna produkálni. Az óbudai oldalon ennek lehetősége érdemben kihasználatlan maradt. A pesti oldalon viszont az elmúlt közel három évtizedben városképileg előnyös beépítés jött létre, melynek egyes elemei, épületei jól tükrözik az építőtechnika és az építészeti felfogás alakulását, fejlődését is. Az építészeti elhanyagoltságáról egykor szinte hírhedt Angyalföld most a főváros egyik legjobban sikerült új beépítésével büszkélkedhetik. Ennek a komplexumnak az egyik gyújtópontjában, a városrész építészeti kibontakozásának részeként, a Váci út mentén, a forgalomtól megfelelően viszszahúzódva áll a XIII. kerületi pártház. (Tervezője: Pázmándy Margit, Ybl-díjas, ÁÉTV.) Távolról sem a legnagyobb építmény a környéken, sőt. Helyzete és méltóságteljes alakja mégis kitünteti jelentőségét. Az épület heterogén funkciójú. Középpontjában 700 férőhelyes előadóterem, melynek rendezvényei csakúgy túlmutatnak a kerület határain, mint ahogyan az épület kulturált környezete is eléri a főváros belterületeinek színvonalát. Az előadóterem az épület magja, reprezentatív megközelítési lehetőséget igényelt: működéséhez várószobák, tágas folyosók, mellékhelyiségek szükségesek. A pártháznak ez a legjobban sikerült része. Büszke lehet rá tervezője. Az ilyen nagyságrendű termek nagy része — a kultúrházakban és színházakban — színpadhoz kötődik. Itt mindössze elnökségi asztalra és széksorra volt szükség. A kapcsolatot elnökség és hallgatóság között az biztosítja, hogy az ülőhelyek finoman megszerkesztett vonal mentén sorakoznak, előbb visszalejtenek, hogy azután a terem vége felé megint emelkedjenek. Erőteljes párhuzamként követi ezt a profilt a mennyezeten sűrűn egymás mellé helyezett világítóhasábok mezője. E mennyezetmező „szövete" összhangban áll a négy fal burkolatával, annak ritmust adó osztásaival. A fal burkolata fából készült, erőteljes, tektonikus játékként, párkányvonalanként, felfelé, befelé lépcsőződő szakaszokkal. Nemcsak artisztikus a terem, hanem akusztikája is jó. Ha majd egyszer elkészül az elnökség fe-17