Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Kubinszky Mihály: Az angyalföldi új pártszékház

letti homlokfalra a ma még csak elképzelt gobelin, akkor színfolt is kerül ebbe a terembe, mely egyelőre csak tektonikával és az ebből következő fény-árnyék játékkal bűvöli el a belépőt. Az építészeti tudásnak a legjava érvényesült itt, ezért sikerült a legegyszerűbb eszközökkel a legerőteljesebb hatást elérni. S mindezt belsőépítész nélkül. Igaz, a belsőépítész hiánya több más helyiségben „leolvasható". Az elnökségi gyülekező egységes bútorzatot érdemelt volna, s főleg a berendezés koncepciózusabb elhelyezését kívánta volna meg. A folyosók — tágasságukat a 700 fős terem közönségének gyülekezése, szünet ideji tartózkodása indokolja — tüntetnek egyszerűségükkel, néhol szinte sivárságukkal. Ezen „felöltöztetéssel" is nehéz lesz segíteni. Bensőséges és hangulatos viszont a 120 férőhelyes tanácskozóterem. Hangulatát az épület tartóvázának teret ritmizáló négy-négy oszlopa adja meg. Tartalmilag is megfelelő az elhelyezése: a főhomlokzat mögött van. Megfelelő a kisebbik tanácskozóterem is, noha ebben hiányoltam azt a nagyvonalú eleganciát, mely a nagyobbik termen elárad. Az épületnek egy egész szintje — a második — szolgálja a marxizmus—leninizmus oktatását. A 12 tanterem mindegyike 24 „tanulót" fogad be. A hallgatók két asztalsorban, a helyiség rövid tengelye irányában figyelik az oktatót. Ez a helyiségméret és arány, mint ismétlődő és alapvető helyiségsejt, befolyásolta az épület menetmélységét, mely az irodák kialakításában éppen ezért kissé túlméretezettnek tűnik. A földszinten ezenkívül a KISZ-nek, a munkásőrségnek és a Kossuth Kiadó terjesztőinek hivatali helyiségeit rendezték be. A harmadik szinten pedig a munkaszobákat és a titkárságokat. A pártszékház szerteágazó programja tehát négy szintbe van foglalva: a belépés az utca szintjén történik. Innen vezet a három sávra osztott lépcső egyenesen a nagy gyűlésteremhez. Az épület többi helyisége keretként övezi a nagytermet. A hetvenes évek kedvelt alaprajzi megoldásának tekinthetjük egyes középületeknél a lielyiségprogram minél szabályosabb geometriai kubusba foglalását. Visszahatás is ez a korai funkcionalizmus hangsúlyozott tagoltságával szemben. Pázmán-18 dy Margit négyzet alakú alaprajzot hozott létre. Kívül feloldotta ezt: a két oldalhomlokzatnál a lépcsőházakkal, egyértelműen kimutatva a sima főhomlokzat vezető szerepét (habár annak ablakosztása és panelritmusa körbeveszi az épületet). Kimutatja a négyzet alapú kompozíció homlokoldalát, a városszerkezeti elhelyezkedésnek megfelelően, a Váci út felé lépcsőzött talapzat is. Ez a lépcső formailag nagyon hatásos, mégis kifogásolható, mert egy program szerint alig használt teraszhoz vezet, míg főbejáratként éppen e léDcsőtalapzatok közé fogott bejáró, majd a mögötte levő belső feljáró szolgál Egyelőre meg inkább felesleges e lépcsőtalpazat hátsó homlokoldali megismétlődése, mert csak a városrész további szanálása után juthat részleges funkcióhoz. Igaz viszont, hogy a lépcső helyetszükségessé váló támfal megfostotta volna az épületet monumentalitásra is igényt tartó külsejének egyik legjellegzetesebb motívumától. A homlokzat a felső, a harmadik szinten előregyártott, nyersbeton felületű, lamellás elemekből áll, melyek egy-egy függőlegesen hosszúkás ablakot foglalnak magukba. Ezeknek ritmusához illeszkedik az alattuk levő második szint fémvázas ablaksora. A két szintet párkányvonalra emlékeztető, finom lemez látszik hordani. Alatta a vezérszint hátrahúzott üvegfala mély tónussal veszi körül az épületet. Ennek az első szintnek a sávjában kívülről is érvényesül a tartóváz oszlopainak ritmusa, amelyek olajzöld színükkel az épület belsejében is megmutatkoznak. A tervező finom, kulturált szerkesztő módját bizonyítja ez a kívül-belül váltakozva megjelenő tartószerkezet-motívum. Ritkán látni épületnél ilyen belülről kifelé és fordítva is: visszafelé, befelé vetülő összhangot. A belépő-földszintet kívülről talpazat jelzi, oldalt ismét a korszerű építőtechnika elemeinek bordaritmusával, elöl és hátul a már említett reprezentatív motívummal. A négyemeletes tömböt így oldotta fel a tervező a négy szintnek megfelelő, egymásba átfolyó sávokra, melyek éppen összhangjukkal biztosítják a kompozíció egészének nagyvonalúságát. A budapesti kerületi pártszékházak említett sorában ennek az angyalföldinek kimagasló építészeti érdeme az, hogy választékos megjelenése egyben a tartalomra is utal: külsejéről leolvasható rendeltetése. A nagytermet óvezö folyosórendszer Hétszázan férnek a nagyterembe