Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Néray Katalin: Vilt Tibor „beszélő" emlékműve Csepelen

ma is féltve őrzi az első, 1976-os golyóstollvázlatot); így vette kezdetét a nagyszabású, nem kevés statikai problémát felvető mérnöki tervezőmunka és a számos nagyüzemet megmozgató kivitelezés. A szobrász plasztikai elképzelése nyomán öttagú mérnökgárda dolgozta ki a megfelelő statikai, építészeti, szerkezeti és elektromos terveket, sokszor a nehezebb utat választva az eredeti gondolat csorbítatlan megőrzése érdekében. Kevesen tudják, hogy Vilt Tibor valamikor építésznek készült, és későbbi „pályamódosulása" mellett is mindig megőrizte architektonikus érzékenységét. Több publikálatlan épületterve jelzi, hogy a modern építészet töme£formálásával, fejlődésével is mindig igyekezett lépést tartani. Ez a rendhagyó „beszélő" emlékmű számára is izgalmas volt, mert lehetőséget adott ennek az ambíciónak a kiélésére is. A művész és a feladat, a tervező és a technikai hátteret biztosító ipar szerencsés találkozása kivételesen letisztult formákkal képes megjeleníteni egy politikai gondolatot, szimbólumot teremteni a ma még részben a tervezőasztalon létező modern Csepelnek. Mi volt Vilt tervezői koncepciója az emlékmű felépítésével? Hogyan sikerült eleget tennie annak az igénynek, hogy a funkcionáló amatőr rádióadónak helyet adó szoba, a relikviákat bemutató fal, maga az adótorony és a környezet egységet, mégpedig formai egységet alkosson? Vilt Tibor absztrahálta, illetve összevonta az egykori szikratávíró adótornyát és épületeit egyetlen plasztikai, funkcionális tömbbé. Vilt életművében fontos szerepet játszik ez a lábakon álló kubus — most éppen rádiósszoba. Formai előképeit megta láljuk a hatvanas évek első feleben készített Állvány és szobor. Satu és szobor címet viselő kisplasztikái sorozataiban. A plasztikai formák kényes egyensúlya, egymásra épülő tektonikája foglalkoztatta ebben az időben; először váltott át az expresszív, gyötört formákról a nem kevésbé érzékeny felületű, de a geometria törvényei által kordában tartott formákra. Kisplasztikáinak monumentalitást sugárzó. Csigó László felvételei és reprodukciói elvont figurái és a satuk, állványok szigorú felépítése mély hasonlóságokat tárt fel az emberi test és az ember alkotta tárgy belső arányai között. Az 1968-as velencei biennáléra készített nagyméretű cölöpökön álló betontömbje (Üdvözlet Velencének), a velencei építészetnek ez az ironikus, szeretetteljes persziflázsa közvetlen előképe a csepeli emlékműnek. Az 1973-as „Változatok I—V.", mellyel elnyerte a budapesti nemzetközi Kisplasztikái biennále egyik díját is, erre a koncepcióra épül. De itt a nyurga vaslábakon álló öt kocka elsősorban plasztikai keretként, dobozként, ha úgy tetszik, szobaként funkcionál. Vilt ebben az öt kockában mindazt elmondja magáról és az őt foglalkoztató szakmai és morális problémákról, amit eddigi pályafutásában fontosnak, meghatározónak tartott. A tiszta, geometrikus keretbe állított vagy bezsúfolt életmű (jellemző kisplasztikáinak egy-egy öntvénye), majd a geometria, az üveg és az absztrakt formák ritmusának szépsége a magyar szobrászat egyik legőszintébb, önironikus, ugyanakkor lírai önéletrajzává avatja ezt a sorozatot. A csepeli emlékmű fekete, afrikai gránittal burkolt kockája ezúttal nemcsak stilizált, hanem valódi szoba, ahová lépcső vezet, és amelyben az ország legnagyobb teljesítményű amatőr rádióadóját helyezték el, mely gyakorlatilag az egész világgal képes kapcsolatot tartani (belső kiképzését Gulyás Gyula tervezte). A rézlemezzel burkolt vasbeton födémre ültetett torony szellemesen kigondolt statikai megoldással, különlegesen szerkesztett sodronykötelekkel tartja az egyensúlyt. A kocka két külső falán, szürke gránit táblán a történelmi üzenetváltás szövege áll. Az antenna csúcsán levő vörös csillag és az egész emlékmű megvilágítása, a tereprendezés és a parkosítás gondos tervezés eredménye. A kivitelezés egy éve alatt a csepeli emlékmű megvalósítása csepeliből budapesti, sőt, országos üggyé vált. Reméljük, hogy Vilt Tibornak nem ez az egyetlen alkalma arra, hogy nagyszabású elképzeléseit valóban monumentális méretben valósíthassa meg. Néray Katalin 6