Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Dr. Buza Péter: Hermina út 35.

A korabeli szakfolyóiratok tüzetes áttanulmányozása nem járt eredménnyel. Pollák Manó nevét nem tartják nyilván az építőművészet nagyjai között, a Róheim palotáról értékelő sorok se akkor, se azóta nem születtek. A rögtönzött szakvélemény Szálkái Sándorné, a Budapesti Műemléki Felügyelőség munkatársáé: — Látszik, hogy tervezője jó ízléssel és tehetséggel megáldott építész volt. Már maga az a tény, hogy egy ilyen tekintélyes épület tervezését rábízták, tanúsítja: jegyzett építőművész lehetett a maga korában. Erre az eredmény is tanúbizonyság. Egy kis romantika, egy kis szecesszió és kellemes, harmonikus arányok. Beleillik a századforduló építészeti képébe. Nem sokkal előbb épültek a Népköztársaság úti paloták, akkor ezek határozták meg az építészet divatját, és ez nem volt akármilyen divat. Legszebb budapesti épületeink születtek ebben az időszakban. Úgy gondolom, még sincs a háznak műemléki értéke. De van városképi jelentősége. Ha itt, ezen a környéken valaha is általános városrendezési átalakításra kerülne sor, ez a palota mindenképpen megmaradna. Elbontani, sorsára hagyni, megcsonkítani, homlokzatához, kubaturájához hozzányúlni megbocsáthatatlan vétek lenne. Ez nem magánvélemény, hiszen köztudott, hogy a Városliget környéke általános védettséget élvez, és éppen az ilyen és hasonló városképi jelentőségű épületek miatt. Az egykori szalon mennyezetrészlete Az arab-szoba