Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Dr. Buza Péter: Hermina út 35.

Elfelejtett épületek DR. BUZA PÉTER Hermina út 35. A kert Tahin Gyula felvételei A háromszintes villa a Május i. út 45. — az egykori Hermina út 35. szám — alatt 1900-ban épült. Építtető)» egy gazdag kereskedő és pénzember: Róheim Samu. Tervezője, Pollák Manó csak egy-két házat épített a fővárosnak, közülük az ismertebb éppen a Róheim villa, kint a Városligetben. Ahogy a Magyar Életrajzi Lexikon megjegyzi: „Pollák épületeit szecessziós stílus jellemzi". Az utca embere nem sokat lát a házból. Legfeljebb szürke, monoton falakat, amelyek a szűk utcácska, a Pálma utca felől határolják. A kertbe lépve azonban már megmutatkoznak kellemes arányai, a szép ívelésű homlokzat, a kecses lépcsősorok, a terasz nyújtózkodó, nyugodt íve. Büszke lehet keze munkájára a két építőmester, Mészáros és Gesstenburger úr, akiknek neve a tervtárban őrzött alaprajzon olvasható. Az épület most a mozgássérültek bentlakásos intézetének ad otthont. Szinte groteszk az ellentét a mai funkció és az egykori pazar gazdagság jelei között. Mindenütt a gúzsba kötött tágasság nyomai. Dúsan díszített szobák, falak - amelyek nem a helyükön vannak —, értelmüket vesztett cifra ablakok, sehová se vezető, gazdagon faragott falépcső, korlátja mint afféle szelíd és lusta kígyó tekereg a pompás minták kőzött, amelyek foszladozó függönyként takarják a salétromos, vízhólyagos falat. * i Ez a ház arról nevezetes, hogy itt ölték meg 1918 telén Tisza Istvánt. Hatvan év elteltével a szájhagyomány már „igazít" az igazságon. A „fültanú", dr. Ronczyk Sándor, egykor a filmkészítés körül bábáskodott, ma nyugdíjas, így emlékszik : — Hogy meglőtték a grófot, a Tisza Istvánt 1 Ezzel volt tele a város. Tudja, én akkor csak 9 éves voltam. Dehát háború volt, mindig történt valami, azokra az időkre jól emlékszem. És emlékszem a színhelyre is. Később sokszor elsétáltam arrafelé. Akkor ugyan még itt, az akkori Hermina út környékén nem volt sok ház. Egy-két villa, arra meg, a Szőnyi lakótelep felé, a mező. Hát szóval azt mesélték, igaz-e vagy sem, megmondani nem tudnám, hogy paroli meg sapkarózsa nélküli katonák — talán hatan — bejöttek a kertbe, az őrök meg — talán meg is volt beszélve — utat engedtek nekik. Aztán bementek a dolgozószobába és lelőtték a Tiszát. Nem volt népszerű ember. Háborúba vitte a magyarságot. Kemény, konok, önző politikusnak ismerték. Az újság — talán Az Est? — meg azt írta, saját anyja mondta a katonáknak: nem védem, a sorsát megérdemli. * „Gróf Tisza Istvánt tegnap este három katona agyonlőtte.