Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag

lágkiállításon díjat is nyert. Ebben az évben két súlyos csapás érte a gyárat. Július 28-ár. tűz pusztította el a kocsiüzemet; a gazdasági válság miatt fedig le kellett állítani a mozdonygyártást. Helyette vashidakat, cséplőgépeket, hadi felszereléseket gyártottak. Az 1885—95-ös években a MÁV Gépgyárban ismét fellendült a termeié:. A kibővített üzem az ország egyik legnagyobb ipartelepe lett. A századfordulóra jellemző ipari koncencráció pezsdítőleg hatott a gyárra. A Ganz és az Egyesült Izzó hatalmas magánvállalatainak egyenrangú társa volt ekkor a MÁVAG. Az első világháború kitörésekor katonai parancsnokot neveztek ki a gyár élére, és csendőrök vigyáztak a rendre. A munkásokat azonban nem lehetett megfélemlíteni. •K A MÁVAG munkásainak a szervezkedése és harca kezdettől fogva jelentős helyet foglalt el a magyar munkásmozgalomban. Már 1890-ben teljes létszámmal ott meneteltek a MÁV gépgyáriak a május 1-én felvonuló, tüntető 60 000 munkás között. Az 1900-as években növekedett a termelés, de a munkanélküliség is. A gyárak nem szívesen foglalkoztattak idősebb munkásokat. A MÁVAG vezetői különösen válogatósak voltak: 35 évnél idősebb munkást nem vettek fel. Az állami gépgyárban az ilyen ember már öregnek számított. 1900. május 28-án a Ganz Vagongyárban 3500 munkás sztrájkba lépett. Oka: az igazgatóság újfajta bérezést vezetett be. Eredménye: a munkások követeléseinek nagy részét teljesítették. Egy nappal később, május 29-én a MÁVAG-ban 354 hídépí tö és 96 mozdonykovács szüntette be a munkát. Béremelést követeltek. Az igazgatóság kikötötte, hogy csak akkor áll velük szóba, ha másnap -felveszik a munkát. A munkások hittek az igazgatóság szavának azzal a feltétellel, hogy június 9-ig teljesítsék követeléseiket. Amennyiben nem, az egész gyárban sztrájkolni fognak a munkások. Az igazgatóság június 17-ig húzta a tárgyalásokat, és — mint várható volt — nem te:

jesítette a követeléseket. Erre a hírre a munkások sztrájkba léptek. Nagygyűlést tartottak a gyárudvarorr, és határozati javaslatot fogadtak el. A szöveg erélyes hangja bizonyítja, hogy a MÁVAG-ban — annak ellenére, hogy tűzzel-vassal irtották a munkásmozgalmi szervezeteket — már működött egy kis szocialista csoport. 18-án az igazgatóság elutasította a követelést, mire a sztrájkolok a közeli Népligetben ütötték fel főhadiszállásukat. A gyár vezetősége kegyetlen boszszút állt A 2200 emberbőfcsak 1300-at vett vissza, 900-at elbocsátott. A sztrájk elbukott. Az 1905-ös orosz forradalom hatására május 29-én Budapest összes vas- és ércóntői egységesen sztrájkba léptek. 1912-ben, a „vérvörös csütörtök" napján a MÁVAG-ot már kora reggel csendőrkordon vette körül. A gyár vezetői idejében gondoskodtak róla, hogy a munkások ne vehessenek részt a tüntetésen, így legtöbben csak utólag értesültek a fővárosban történt vérengzésről. De nem maradtak tétlenek, megmutatták szolidaritásukat. Par nap alatt 740 koronát gyűjtöttek össze az elesettek hozzátartozóinak. Az 19'17-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom a magyar munkásosztályt is csatarendbe állította. Az 1918-as év munkásosztályunk történeteben az egyik legküzdeimesebb esztendő. A kapitalisták leszállították a béreket. A MÁVAG állami vállalat volt, kihasználta megtorló eszközeit: az elbocsátást, a katonai felmentés megszüntetését, és jóval kevesebb bért fizetett, mint a magáncégek. Nem csoda, hog/ a háborútól sínylődő dolgozók körében nőtt az elkeseredés, fokozódott az elszántság 1918. ápr lis 22-én a budapesti munkásság újabb hatalmas tüntetést rendezett. Ezen a napon leállt a forgalom a Kőbányai úton, a tüntetők elfoglalták az utat, a Hungária körúton keresztül a Városligetbe vonultak. A MÁVAG igazgatósága ismét bércsökkentéssel állt bosszút. De a munkások újabb harcra készültek. 1918. június 17-én az öntöde 117 munkása beszüntette a munkát. 90 fillér helyett 160 fillér órabért követeltek. Zséjonka József csendőrparancsnok kihívatta a gyárba Daminger ezredest, a gyár katonai parancsnokát, aki magához rendelte a sztrájkoló munkások küldöttségét. Bérügyekben, úgymond, nem illetékes, de mint katonai felettesük parancsot ad a munka folytatására. Mivel a munkások követeléseit nem teljesítették, június 19-én ismét abbahagyták a munkát. A villamos-műhelyben azonban akadt két sztrájktörő. Ezekre kiáltotta Zavady Ferenc, az öntőműhely bizalmija: „Szégyelljétek magatokat! Még megbánjátok ti ezt!" Zavadyt beárulták, ezért a csendőrparancsnok rfiagához rendelte. De a munkások nem hagyták magára. Június 20-án délelőtt 400 munkás vonult a csendőrparancsnok irodája elé. A kordont alkotó csendőrök karddal estek a tömegnek, több embert megsebesítettek. A csendőrparancsnok újra megparancsolta a munka felvételét, de nem engedelmeskedtek neki. A feszült, ideges légkörben végül elhangzott a parancs: tűz! Két sortűz dördült el. Azután már parancs sem kellett a gyilkolásra. Méra Sándor, Fáczán György, Tóth István azonnal meghalt. Hárman kórházba szállítás közben véreztek el. 17 munkás súlyosan megsebesült. Perceken belül leállt az egész gyár. A szomszédos Ganz gyár munkásai is hamarosan átözönlöttek a MÁVAG-ba, majd együttesen vonultak a Parlament elé. Az ország valamennyi államvasúti műhelye a MÁVAG munkásai mellé állt, Budapesten ostromállapot volt, villamos nem járt, telefon nem működött. Az 1918. június 20-i sztrájknak és tüntetésnek, amely a MÁVAG-ból indult ki, fontos szerepe volt nemcsak a gyár, hanem az egész ország történetében is: meggyorsította a proletárforradalom közeledtét. 1945 után a MÁVAG munkásai márványtáblát helyeztek a mozdonygyár főbejáratához a következő szöveggel: „Ezen a helyen haltak dicső halált ellenállásukért az 1918. júniusi ellenforradalom gyilkos csendőrsortüze következtében: CSEH JÁNOS FÁCZÁN GYÖRGY KÁDÁR GYULA MÉRA SÁNDOR TÓTH ISTVÁN TÓTH SÁNDOR Hősiességük fáklyaként lobog előttünk. Kegyelettel őrizzük emléküket." A 7. >i. Oleg Kosevoj Ipari Szakmunkásképző Intézet III. vasúti járműszerkezeti osztályának kollektívája Tanár: Szakács Béláné 31