Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag

HONISMERET Sortűz a Ganz-MÁVAG-ban ,,A MÁVAG gépgyár béremelést követelő munkásainak sortűzzel válaszolt a gyár katonai parancsnoksága." A szakmunkásképző intézetek számára kiadott történelemkönyv ezzel a mondattal emlékezik meg a tragikus eseményről. Mi naponta elmegyünk a mártírhalált halt munkások emlékét őrző márványtábla előtt, ezért a tankönyv sorai jobban bennünk élnek, jobban a száraz szavak mögé látunk. „Azokban az időkben, mint más gyárakban, nálunk is nagy terror alatt tartották a munkásokat. A gyárban ekkor hadianyagot is gyártottunk. Napi 10—12 órát kellett dolgoznunk, a bérünk viszont nagyon alacsony volt. 1918-ban a munkások fölmentek az igazgatóhoz, és béremelést követeltek. Erre az igazgató sortűzzel válaszolt. Csak ennyit tudok, mert elzavartak a csendőrök" — emlékezik vissza H. A., egykori forgácsoló munkás. S. K. 40 évig dolgozott a MÁVAG-ban. Ő ezeket mondja: „1918-ban már tűrhetetlen volt a helyzet. Ekkor a gyárban repülőgépeket, tankokat, ágyúkat gyártottunk. A vezetőség kizsigerelte a munkásokat. A munkaidő gyakran 12 óra volt. A Szociáldemokrata Párt egyre több munkást állított maga mellé, ezt az igazgatóság nem nézte jó szemmel. A június 20-i sztrájk letörésére csendőröket vezényeltek ki a munkások ellen. Ennek ellenére sokan részt vettek a sztrájkban. A csendőrök tüzet nyitottak a munkásokra, akik közül hatan halálos sebet kaptak. A feldühödött munkások puszta kézzel mentek neki a csendöröknek, de azok fegyverrel védték magukat. A tömeg kivonult az utcára, és csatlakozott a tüntető menethez, s így vonultak az Országház elé. Ennyit tudok mondani a történtekről. Hat társunk életét áldozta fel az igazságunkért." Mint a MÁVAG legtöbb épülete, ez is eléggé kopott. Már nagyon öreg, több mint százéves. A gyár főbejáratával szemben van a szerelde bejárata. Fölötte egy táblán a bányászköszöntés olvasható: „JÓ SZERENCSÉT!" Maga a kapu 4—5 méter széles és 5—6 méter mély. Itt, a boltozat alatt találjuk az emléktáblát az emlékezés koszorúival. Mellette örökmécs világít. Itt, a boltozat alatt haltak hősi halált a munkások. A Vasúti Járműgyár szerelőcsarnokában most villamosokat, Diesel-mozdonyokat gyártanak a BKV és a MÁV részére. A kisebb üzemekben ezek alkatrészeit készítik. A forgóváz-szereidében szovjet és jugoszláv motorvonatoknak és természetesen a hazai villamosoknak és mozdonyoknak forgóvázait állítják össze. * Hogyan kezdődött itt a munka, miből fejlődött ez a hatalmas gyár? 1868-ban a belga Gillain A. E. cég Magyar—Belga Gép- és Hajóépítő Társaság néven gépgyárat épített a Kőbányai úton. Ez lett a MÁVAG őse. 1869-ben kezdték meg a termelést. Gőzgépeket, gőzkazánokat, öntvényeket, alkatrészeket gyártottak. 1870-ben csődbe jutott a gyár, és az állam vásárolta meg, majd Magyar Királyi Államvasutak Gép- és Kocsigyára néven átadta az Államvasutak igazgatóságának. Az új igazgatóság munkásnyomorító intézkedései felbőszítették a dolgozókat, akik nyolc napra beszüntették a munkát. 1872-ben megint a csőd szélén állt a gyár. Ismét az állam segített, és az Államvasutak irányítása alá rendelte a gyárat. 1873-ban óriási erőfeszítések eredményeként megszületett az első, teljesen itt készített, rendes nyomtávú magyar gőzmozdony, amely a bécsi vi-