Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag

A Fővárosi Tanács Munkaügyi Főosztálya a közelmúltban 50 — különböző népgazdasági ágba tartozó és cigányokat jelentősebb számban fog­lalkoztató — budapesti munkáltató­nál végzett felméréseket. Tapasztala­tairól jelentést készített, amelynek megvitatását a Fővárosi Cigány Koor­dinációs Bizottság is napirendre tűz­te. Ez az áttekintés is annak a sokol­dalú törődésnek a megnyilvánulása, amellyel ez a testület e fontos társa­dalompoilitikai kérdést kezeli, hogy felgyorsuljon a cigányok beilleszkedé­sének folyamata, hogy ma még fenn­áiló hátrányuk tovább csökkenjen. A hasonló céllal eddig elkészült helyzetképek — mint például a fő­városi cigány fiatalok pályairányítási és szakképzési helyzetét vagy a ci­gány lakosság kulturális ellátottságát bemutató elemzések — és a munka­vállalásukat érintő közvetlen tapasz­talatok segítségével további olyan is­meretek birtokába jutottunk, ame­lyek érvekkel szolgálnak a helyzetük megítélésében tapasztalható szélső­séges vélemények vitatására, megcá­folására. Annak ellenére, hogy a cigányok arányszáma Budapesten kisebb, mint országosan, és foglalkoztatottságuk, életszínvonaluk, iskolázottságuk — de lakásviszonyaik is — valamelyest ked­vezőbbek mint másutt, a „cigánykér­dés" Budapesten sem kisebb jelentő­ségű, mint az ország más részein. Becslések szerint a fővárosban és Pest megyében kb. 50 ezer cigány él. Kö­zülük mintegy 8—10 ezer azoknak a száma, akik Budapest környékén lak­nak, de a fővárosban vállalnak mun­kát. Korábbi felmérésünk szerint a Budapesten élő cigányok közül a mun­kaképes k.irú férfiak foglalkoztatott­sági szintje igen magas, lényegében azonos a nem cigány férfiakéval. A cigány nők foglalkoztatottsága ebben az összehasonlításban alacsonyabb ugyan, de még így is megközelíti a 75—80%-ot. Munkába állásuk lehetőségei — kép­zettségi színvonaluktól függően — szinte korlátlanok, és alig különböz­nek a hasonló felkészültségű, nem ci­gány dolgozókétól. Ezek a tények nyilván nem választhatók el a főváros általános munkaerőhelyzetétől — ezen belül is a fizikai munkások iránti nagy­mértékű kereslettől —, ami termé­szetszerűleg megkönnyíti és szélesíti foglalkoztatásuk lehetőségeit. Ennek ellenére nem állítható — főleg pedig nem jellemző —, hogy alkalmazásuk­ra csak „kényszerből" vagy a „jobb híján" elve alapján kerül sor. A vizsgálat tapasztalatai éppen azt igazolták, hogy a foglalkoztatásuk kö­rülményei, teljesítményük, magatar­tásuk és munkához való viszonyuk — bár tartalmaznak sajátos vonásokat — alig különböznek nem cigány társaiké­tól. A vizsgálatot végzők munkáját több helyütt nehezítette a nyilvántar­tás hiánya. Egyes munkáltatók ebben is valamiféle megkülönböztetést vél­nek felfedezni, és nem akarják külön kezeini a cigány dolgozókat, vagy nem tulajdonítanak jelentőséget a velük való kiemelt foglalkozásnak. A vizsgált 50 munkáltatónál a foglalkoztatottak összlétszáma 82000fö volt, köztük 3100 volt cigány (26%-uk nő). Több mint 90%-uk fizikai mun­kakörben (mint betanított és segéd­munkás) dolgozott, ami azt mutatja, hogy bár létszámuk növekszik, és a választott szakmák köre is bővül (van már cigány származású autószerelő, esztergályos, szerszámkészítő, cipész és könyvkötő is), még mindig rend­kívül kevés közöttük a szakmunkás. A vizsgált területeken dolgozó cigány szakmunkások többsége a felnőttkép­zés keretei között szerezte képesíté­sét 35 különböző szakmában. Több­ségük lakatos, kőműves, gépkezelő, fonó, hegesztő, festő, gépkocsivezető. Örvendetes, hogy évről évre nö­vekszik a munkáltatók által biztosí­tott lehetőségekkel élő, az általános iskolát, illetve annak valamelyik osztá­lyát befejező cigány dolgozók száma. A vizsgálat időpontjában és a vizsgált területeken 164-en jártak általános is­kolába és 9-en középiskolába (volt egy egyetemi hallgató is). 56-an ta­nultak mesterséget különböző szak­tanfolyamokon. A vállalatok vezetői társadalmi kö­telezettségből — de jól felfogott helyi érdekekből következően is — sokoldalúan törődnek cigány dolgozó­ik munkahelyi beilleszkedésével, kere­sik azokat a módszereket, amelyek a legeredményesebbek. Gyakori pél­dául, hogy bizalmit jelölnek ki, aki­nek feladata az ügyükkel való kiemelt foglalkozás és törődés. Az újonnan belépett cigány munkavállalókat a be-A vállalatok többsége különböző intézkedésekkel, juttatásokkal segíti a cigány dolgozók munkahelyhez kötő­dését: pl. belépéskor ún. „megélheté­si előleget" folyósítanak részükre, gyerekeiket a szakmunkásképzésnél előnyben részesítik, a már huzamo­sabb ideje dolgozóknak lakásépítési kölcsönt biztosítanak. Tapasztalataink szerint a vállalatok­nál érvényesül az „azonos munkáért, azonos bért" elve, így a cigány dolgo­zók keresete — a munkateljesítmény­től függően — a többi dolgozóéhoz hasonlóan alakul. Az esetleges eltéré­sek abból adódnak, hogy körükben gyakoribb a keresetcsökkentö fizetés nélküli szabadság és a betegállomány. Tekintettel arra, hogy többségük nagycsaládos, keresetük növelése ér­dekében a gazdasági vezetők ösztön­zik őket ezeknek a kieséseknek az el­kerülésére vagy legalábbis csökkenté­sére. A vizsgált munkáltatóknál foglal­koztatott cigányok személyi alapbéré­nek havi átlaga 2700 Ft volt. 95%-uk átlagkeresete 1800 Ft felett, ezen be­lül 88% havi átlagkeresete 2200 Ft felett volt. Ez utóbbiak között szere­peit 221 olyan dolgozó, akinek átlag­keresete elérte vagy meghaladta a ha­vi 4000 Ft-ot. A szakszervezet és a KISZ munka­terveiben a cigány dolgozókkal való tanulás időtartamára általában régi dolgozók mellé osztják be, vagy brigá­dokban helyezik el. Később, ha vala­mely okból nem érzik jól magukat az adott helyen, vagy képességeik sze­rint esetleg alkalmasabbnak bizonyul­nak más munka elvégzésére, új mun­katerületet keresnek számukra. Mindezen körülmények együttes hatására a beilleszkedés folyamata fel­gyorsult. Egyre gyakrabban találkozni hosszabb munkaviszonnyal rendelke­ző vagy rövidebb időtartamra, rend­szeresen munkát vállaló cigányokkal. Ennek következtében csökken a „ta­vasztól őszig" munkát vállalók és a munkaviszonnyal egyáltalán nem ren­delkezők száma. Esetenként előfor­duló igazolatlan hiányzásaikat a leg­több munkáltatónál — családi, szo­ciális, illetve lakáskörülményeik mesz­szemenő figyelembe vételével — rész­ben fizetés nélküli szabadság utólagos engedélyezésével, részben a kiesett idő ledolgoztatásával oldják meg. Egy munkásszállás klubjában 28 17SIAZALEKUK TÖRZSGÁRDATAG

Next

/
Thumbnails
Contents