Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Pápay Judit: 17 százalékuk törzsgárdatag

Tahin Gyula felvételei foglalkozás általában nem szerepel külön, de megfigyelhető a törődés. Ha az előírt feltételeknek eleget tesznek, a többi dolgozóhoz hasonlóan részesülnek a szakszervezeti juttatásokból: segélyezés, kedvezményes vállalati és SZOT-beutaló, nagycsaládos segély, ingyenes gyermeküdültetés. Munkabér-előlegük folyósításakor a legtöbb helyen eltekintenek az általános szabályoktól (szakszervezeti tagság időtartama, 6 hónapos munkaviszony), és ezzel előnyt élveznek a többi dolgozóval szemben. A továbbtanuló cigány dolgozókat a KISZ alapszervezetek segítik. A vállalatok rétegpolitikai célkitűzéseiket — főként az Ifjúsági Törvényben foglaltakat és a nők helyzetére vonatkozókat — egyenlően igyekeznek érvényesíteni a cigány és nem cigány dolgozók körében. A vállalati üdültetés, valamint a szociális-kulturális juttatások, illetve gyermekintézmények igénybevételére egyformán jogosult minden dolgozó. Az üzemi étkeztetést — ahol van ilyen — műszakbeosztásától függően minden cigány munkavállaló igénybe veszi. A vizsgált vállalatoknál foglalkoztatott cigány dolgozók 17%-a törzsgárdatag, 4%-uk „Kiváló dolgozó". Jó munkájuk, hosszabb munkaviszonyuk elismeréséül és szociális helyzetükre való tekintettel többen lakást vagy lakásépítési kölcsönt kaptak munkáltatójuktól. A munkaerővándorlásra vonatkozó adatokból nyert információk kedvezőek. Figyelembe véve azt, hogy egyes munkakörökben a nem cigány dolgozók között is erőteljesebb fluktuáció tapasztalható, a cigányok munkahelyváltoztatásának mértéke alig különbözik ettől. Különösen figyelemre méltó, hogy a munkahelycserék száma évről évre mérséklődik. Ha lehetőség van rá, általában teljesítik a csoportosan felvételre jelentkező cigány dolgozóknak azt a kívánságát, hogy együtt, egy csoportban vagy brigádban foglalkoztassák őket. Ebben az esetben sem merül föl több kifogás munkájukkal vagy magatartásukkal kapcsolatban a vállalatok megítélése szerint, mint amikor nem cigány társaik között dolgoznak. Sőt, a tapasztalatok szerint saját közösségeikben munkavégzésük hatékonyabb; bírálják, eredményesebb munkára serkentik egymást. A vizsgálatba vont területeken dolgozó cigányok 10%-a szocialista brigádtag. Beilleszkedtek a vállalati kollektívába, munkájukkal kivívták munkatársaik megbecsülését. Munkafegyelmük, termelékenységük azonos a legjobb nem cigány dolgozókéval. Rendbontókat, megbízhatatlanokat akkor sem tűrnek maguk között, ha azok cigányok. A vállalatoknak az a tapasztalata hogy a munkásszállókon a cigány munkavállalók szívesebben laknak egymással. Ebben közrejátszik az is, hogy a nem cigány dolgozók nem szívesen laknak velük egy szobában, ami az előítéletek továbbélésére utal. Ennek ellenére részt vesznek a munkásszállások közősségi életében, s magatartásukban a környezet kedvező nevelő hatása észlelhető. A vállalatok gazdasági vezetői meszszemenően igyekeznek szakmai fejlődésüket elősegíteni. Nevelő munkájuk kiterjed arra is, hogy gyerekeiket ne vegyék ki az általános iskolából tanulmányaik befejezése előtt. Munkájuk eredményessége azon keresztül is mérhető, hogy Budapesten a felnőttoktatásban a cigányok ugrásszerűen növekvő számban vesznek részt. Arányuk 4 év alatt megduplázódott. A művelődés, továbbtanulás iránti igény felkeltésében rendkívül fontos szerepet játszanak a munkásszállásokon szervezett tanfolyamok, valamint a jól működő fővárosi cigányklubok. A cigányok foglalkoztatásának tapasztalatai tehát kedvezőek. A fejlődés érzékelhető, de van még bőven tennivaló. Legfontosabb feladatunk iskolázottságuk növelése, elsősorban a cigány fiatalok megfelelő kép zése, családi körülményekből fakadó hátrányaik csökkentése. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet ezzel a kérdéssel * foglalkozó tanulmánya szerint minden ötödik cigánygyerek kisegítő iskolában tanul, ezzel szemben a nem cigány tanulóknál csak minden negyvenedik gyerek. Magas a túlkoros tanulók közötti arányuk is, ami elsősorban a késői beiskolázás, a bukások miatti több osztályismétlés és a gyakori hiányzások miatti értékelhetetlenség következménye. A cigány tanulók a velük folytatott beszélgetések tapasztalatai szerint eljutottak annak felismeréséig, hogy a tanulás a legjobb út életkörülményeik megjavításához. A cigány szülők kétharmada nem végezte el az általános iskolát, ennek hátrányait valószínűleg tapasztalják munkahelyükön is. Ezért egyre többen tartják fontosnak közülük, hogy gyermekeik tanuljanak, sőt tovább tanuljanak. A 8. osztályt végző cigány fiatalok 86%-a tovább szeretne tanulni, elsősorban szakmát kíván elsajátítani. A továbbtanulás realizálása azonban jelentős mértékben függ a család anyagi helyzetétől. A család megélhetési gondjai gyakran arra kényszerítik a 8. osztályt elvégző fiatalt, hogy munkát vállaljon. Az ilyen fiatalok esetében különös felelősség hárul a munkahelyekre, hogy megteremtsék a továbbtanulás lehetőségét. A Művelődésügyi Főosztály felmérése szerint üzemeink élnek is ezzel a lehetőséggel, hiszen a szakmunkásképző tanfolyamokon tanuló cigányok száma meghaladja a nappali tagozaton tanuló cigány fiatalok számát. A tapasztalatok összegezéseként megállapíthatjuk, hogy az üzemek gazdasági és társadalmi vezetése általában felismerte a cigány munkavállalók foglalkoztatásának szükségességét, az abban rejlő lehetőségeket, de az abból fakadó kötelezettségeket is. A cigányok foglalkoztatásának nincs szemléletbeli akadálya, munkavállalásuk lehetőségei adva vannak, ennek realizálása lényegében rajtuk múlik. Az előítéletek, szélsőséges vélemények ma sem ismeretlenek ugyan, de ezek ereje, súlya és hatása csökken. Pápay Judit 29