Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Silló-Seidl György: Gyermekkorom Óbudája

nultam csontozni, prádot készíteni, trancsírozni. Egyszer, csuklócsont darabolásakor az ujjam végét is hozzádaraboltam. Ebcsont beforr. Ez volt Isten büntetése, mert a hittanórát blicceltem. Nem szerettük a túlszigorú és beképzelt tanárt. Illemkönyvecskét szerkesztett, „Úriasan, finoman" címmel. Tőlünk megkövetelte, hogy aszerint viselkedjünk. Orrot nem fújhattunk, csak törülhettünk. Persze, hogy száz törlés nem ért föl egy fújással, de az vajmi kis súllyal esett a latba. No meg az is, hogy csak az ő jelenlétében töröltünk, máskor kétszeres erővel trombitáltunk. Utoljára 1945 végén láttam. Hogy a kör bezáruljon, itt, a síntelen megállójánál. Szerzetes-tanár, a karján egy menyecskével. Később kilépett a rendből, áttért és megnősült. De vissza a hentesüzlethez. Gimnazista-inas mivoltom biztosította még húsjegyes időkben is a bőséges húsadagokat. Különösen, minthogy a hatósági személyek még különvágás erejéig is igénybe vették szerény képességeinket. Ha a negyedik kép jobb oldalán elhelyezkedő két cserepes tetőt megpillantom, mely az óbudai „öreg" temető kis kápolnáját fedi, eszembe jut az első császármetszésem. A katonaság odarendelt a kápolnához. Az egyik hentesfiút meg engem, a segédjét. Utasítottak, hogy vágjunk le egy marhát. Amint elővezették a katonák a kápolnából, láttuk, hogy a tehén ellés előtt áll. Tiltakoztunk. Még két hét, és meglesz a kisborjú. Vétek lenne az anyával együtt megölni. Nem hittek a diagnózisunknak, vagy túl éhesek voltak, nem tudom. Mindenesetre a parancsot teljesítenünk kellett. Ekkor felvillant bennem valami. A belső részek bennünket illetnek, fizetségképpen. — Laci — súgtam a barátomnak —, a borjút tekintsük belső résznek. Kétszer sem kellett mondanom, azonnal megértett. Különben is szemvillanással tudtunk beszélni egymással. A következő percekben sor került a szerencsétlen állat kivégzésére. A katonák azonban nem engedték letaglózni, hanem célzástudományukat kívánták fitogtatni. Ez úgy történt, hogy velünk megfogatták két oldalról a tehén szarvait, és ők megcélozták a homlokát. Ha eltalálják, akkor a te-