Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Silló-Seidl György: Gyermekkorom Óbudája

eredményeképpen. Műtétünk igazi értékét csak évek múlva, a szülészet tanulásakor ismertem fel. * A kápolna előtt mély árok, melynek vize a Bécsi út alatt az Óbudai Fehérítő Gyárba folyt. Akár Kisfaludyval is mondhatnám: ott, ahol én nevelkedtem egy dombról egy patak folyt. A patak vize a gyárat már erősen klóros állapotban hagyta el. Bűzlött is a környék eléggé. Különben a gyáron belül és közvetlenül előtte forrásvíz csörgedezett, így tehát még akkor sem szomjaztunk, amikor a város vízszolgáltatása megszűnt. A patika sarkán telefonfülke: gyakorlati fizikai képességeink próbaköve. Nem tudom már, ki jött rá, azt sem, hogy mi erre a magyarázat: ha gombostűvel átszúrtuk a vezetéket, és a gombostűt a készülék fém részéhez érintettük, ingyen telefonálhattunk. Persze nem volt kinek, de ha már nem kellett fizetni, akkor felhívtunk boldog-boldogtalant. hén múlik ki, ha nem, akkor esetleg mi, mert a golyó gellert kaphat, vagy a tehén kitépheti magát a kezünkből, és nekünk ront. E sorok is bizonyítják, hogy szerencsénk volt. Amikor a tehén összerogyott, és a bőrét lenyúztuk, hozzákezdtünk a feldarabolásához. A belső részeket a magunkkal hozott taligába gyűjtöttük, majd a még méhben mozgó borjúhoz értünk. Madzaggal lekötöttük a méhnyakat, és kiemeltük a méhet in toto, vagyis egészben. Hanyag mozdulattal borjústól a többi belső rész közé dobtuk, majd szélsebesen feldaraboltuk a tehenet, és elnyargaltunk a taligával. Otthon azután sor kerülhetett a háború végén, a húsmentes napok kellős közepén a legfinomabb és tulajdonképpen az eredeti bécsi szelet elkészítésére: a még meg sem született, de már szőrös borjú húsából. Igaz ugyan, hogy hozzá, köretként mazsolát ettünk, mert más nem volt, de mindegy, így is nagyon finomnak találtuk a bécsi szeletet, nem utolsósorban az intuitíven elvégzett császármetszés A villamos vezetékek alatt én kerékpározom az olvasóval szemközt. Noha csak a szemben levő házig kellett a mögöttem fekvő trafikból mennem, ahová édesapám „király" cigarettáért ugrasztott el, de minthogy alkalmam volt erre a célra a barátom kerékpárját kölcsönöznöm, nem tehettem meg gyalog ilyen „nagy" távolságot! Bár az is lehet, hogy a Vörösvári úton továbbkerékpároztam. Mindegy. Most vegyük úgy, mert úgyis el kell érnünk a Flórián teret, a Tavasz utca elejét (ötös kép.) A képen az „óbudai korzó" a Flórián térrel a Polgár utca sarka felől. Szorosan csatlakozik ehhez a hatodik kép, mely a Tavasz utcából (vagyis az ötödik kép közepén kiálló, leeresztett redőnyű bolttól jobbra) nyíló Kálvin utca elejét mutatja. Végül a hetedik kép: a Polgár tér a Zboray patikával. Az időben az egyetlen patika, amelyik fiókkal rendelkezett a Margitszigeten. Ajtajában szinte látom Bányai Zsiga bácsit, a Jávát megjárt patikust, akivel a gyerekek számtalan tréfát űztek. Tahin Gyula felvétele TI BKätb « lilflltt-« I I «I * :! *