Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Tamás Ervin: Várpalota

lélekszám. Thuri városkapitány hősi tetteit alig néhány sor választja el a szovjet hadsereg felszabadító csatáitól. Bóklászom az 50-es évek hurrá-sorai között, ahol minduntalan Várpalota új történelme, új fejezete, új korszaka kezdődik: „A kis falucskából város lett. Szép, ezerarcú város, modern házakkal, napfényes lakásokkal, s híre, fénye ma újra beragyogja az országot. Ezt az új fejezetet egyszerű emberek írták — vasba, kőbe, téglába, csillogó szénbe vésve — az utókor számára." Lelkendezve tudósít a riporter azokról a vájártanulókról, akik tanbányát nyitottak intézetük udvarán. Mert Várpalota igazi bányaváros: földalatti vájatainak hoszsza majdnem azonos a földfeletti utak hosszával. S a földalatti járatokban a kor emberideáljai: Csősz János ifjúmunkás, aki F—4-es gépével a frontfejtés országos rekordját tartja; Károlyi József, aki csillésként kezdett dolgozni Várpalotán, később vájár lett, országos hírű sztahanovista, majd bányamérnökként került vissza az egyetemről a palotai bányába. Azt már csak a 70-es évek újságcikkeiből tudom meg, hogy a hősi időkben a város „átmenő forgalmában" nem kevesebb, mint nyolcvanezer ember vett részt; igazi tranzit-helység volt, ahol az 1974-es statisztika szerint a harmincezres lélekszámnak több mint egytizede — négyezer felnőtt — nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Igaz: a romos Várpalota 1950-ben eltűnt, hogy helyén várost, szénbányász-centrumot építsenek. De az is igaz, hogy sokáig csak „kinevezett" város volt — akárcsak Tatabánya —, több községből összefércelt munkástelepülés, falusi gondokkal, amelyekről nem illett beszélni. Napos időben érkezem Várpalotára. A hőerőmű és az alumíniumkohó mögött, a fák közül tarkán villan elő a parkok-' kai teli lakótelep. Majd hirtelen elém magasodnak az épületek, fegyelmezett őrt-állókként az út melletti hegyoldalon. A tanácsházán tudom meg, hogy Várpalota új városrészét láttam, atési dombi lakónegyedet. Veszprém felé haladva pihenőpark, balra, a völgyben kémények, kertes házak, új utcák: Pétfürdő. A bánya csillesora Az inotai alumíniumkohó