Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - A hátsó boritón: Ország Lili: Római falak, 1976 Szelényi Károly felvétele

A táj szépségéhez nyilvánvalóan hozzájárul az a földrajzi sajátosság, hogy a tatai medence a Kisalföld és a Vértes-Gerecse találkozásánál alakult ki. A változatos környezetnek eredője és része is egyben a vizekben való gazdagság. Ez egyúttal azt is lehetővé tette, hogy az ember már a fejlődés korai szakaszában megtelepedjen Tatán és környékén. Bizonyítja jelenlétét a tűzkőbányászat nyomai a Kálvária dombon, ami a természetvédelmi területnek egyik érdekességét jelenti a geológiai rétegződés jól nyomon követhető bemutatása mellett (a bemutató hely látogatható). A tájegység nagy része ma igazgatási egységet is képez s ez új lehetőségeket teremt a terület fejlődése szempontjából. Ilyen új tényező a Dunához való közvetlen kapcsolódás Almásneszmély községgel (a község a volt Dunaalmás és Neszmély községek egyesítésével született). A város a középfokú központok közé sorolt település, jelenleg a lakosság száma megközelíti a 23 000 főt és az igazgatási terület lakóival (9 község) együtt a 40 000 főt. Rendelkezik a város azokkal az alapvető feltételekkel — gazdasági bázis, kereskedelmi-szolgáltató hálózat, intézmények —, amelyek a középfokú szerepkör betöltéséhez szükségesek. Azonban a korszerű városi feltételek kialakulásához hosszú út vezetett. Érdemes a történelmi időszak jelentősebb állomásait nyomon követni, amíg másodszor is várossá nyilvánították Tatát 1954-ben. Történelmi pillanatok A római birodalom korából kevés információnk van a városra vonatkozóan. Tárgyi emlékből mégis elég gazdag a Kuny Domonkos Múzeum gyűjteménye, mert a közeli Brigetioval közvetlen kapcsolat alakult ki. Tata és környéke a honfoglalást követően királyi birtok, vagy olyan jelentős családok kezén van, akiknek meghatározó szerepe volt az ország életében. E körülmények nyilvánvalóan befolyásolták fejlődését és 1305-ben már mint mezővárost említik. Az 1300-as évek második felében a városról sokkal több forrásanyaggal rendelkezünk, amikor Zsigmond király tulajdonába kerül. A következő időszak jeles képviselője Mátyás király, aki a XV. században visszaváltja a birtokjogot és kedvelt tartózkodási helynek tekinti. Mátyás reneszánsz szellemben építi át a várat. Az erről szóló híradások egyöntetűen magasztaló jelzőkkel illetik a várat és környékét. Sajnálatos, hogy kevés tárgyi emlék maradt ránk e gazdagságból. Zsigmond és Mátyás után is volt a város életében jelentős esemény, de nem meghatározó jelentőségű. A vár és környéke a XVI—XVII. században hasonló sorsra jutott, mint magyarországi várak többsége. A törökökkel vívott harcok idején állapota sokat romlott, később viszont a helyreállítás hiánya miatt vált régi múltjához méltatlanná. A települések (ekkor még önállóan létezett Tóváros és Tata) szempontjából lényeges változás volt az 1727-es esztendő, mivel a gróf Eszferházy-család birtokába került és hozzáfogtak, hogy a város egyben a nagybirtoknak is méltó központjává váljon. Ezzel elkezdődött az a fejlődési periódus, amelynek emlékei, főleg építészeti alkotásai, a város mai hangulatára is rányomják bélyegüket. A fejlődés anyagi bázisát a nagybirtok tetemes jövedelme jelentette, de legalább olyan jelentős az a szellemi tőke, amit Fellner Jakab neve fémjelez. Fellner Jakab európai rangú építésze a kornak s így nem véletlen, hogy körülötte valóságos műhely alakul ki. Fellner Jakab tatai építkezései között a kor minden épülettípusa megtalálható, az egyházi és főúri igényeket kielégítő nagy léptékű alkotásoktól az egyszerű ipari létesítményekig bezárólag. A XVIII. században a fejlődés szerves részeként a céhes ipar is virágzott. Ebből kiemelhető a malomipar és a fazekasság, amelyeknek napjainkig nyomon követhetjük átalakulását, változásait. Ebben az időszakban jelenik meg először a céhes ipart felváltó manufaktúra a fajansz területén, amivel Tata ismertté válik távolabbi vidékeken is és egyben kiindulását képezi a ma világhírű herendi porcelángyártásnak. A XIX. század végén a kapitalizálódó fejlődés jellemzi a várost. Megjelenik a mezőgazdasagi ipar a nagybirtokra épülve, mellette az építőanyagipar és a most is működő szőnyeggyár elődje. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban vetődik fel a két különálló település egyesítése. Az akkori megyehatárok között Tóváros és Tata külön-külön is a legnagyobbak közé tartozott, de az egyesítéssel, amely az Eszterházyak ellenállása miatt lassan valósult meg, a megye legfontosabb településévé vált. A kor ellentmondásait hűen tükrözi, hogy az egyesítés nem volt hosszú életű. Oj idők, új korszak A felszabadulás a város életében ugyanolyan korszakos változást jelentett mint hazánk minden településénél. A község ekkor már hosszú ideje igazgatási központként funkcionál, mint járási székhely. A járási szerepkör 1954-ben a várossá nyilvánítással tovább erősödik, továbbá alapját képezi a későbbi nagyarányú fejlődésének. A felszabadulás utáni történelmi változások hatása a város fejlesztését meggyorsította. Kedvező földrajzi és közlekedési helyzete lehetővé tette fontos megyei intézmények és vállalatok idehelyezését. így a megye életében akkor is lélekszámánál lényegesen nagyobb szerepet töltött be. A város fejlődése szempontjából meghatározók voltak a már meglevő gazdasági egységek munkájának fejlesztése, illetve új iparágak és feladatok meghonosítása. A város gazdasági alapjai szerencsésen kapcsolódtak a hagyományos tatai iparágakhoz — részben folytatói voltak, másrészt figyelembe kellett venni azt a nehézipari környezetet, ami Komárom megyét a felszabadulás után is jellemezte. így került a város iparfejlesztésében a hangsúly a könnyűiparra és kereskedelmi, valamint a szolgáltató típusú ágazatokra. Más megközelí-2