Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - A hátsó boritón: Ország Lili: Római falak, 1976 Szelényi Károly felvétele

A táj szépségéhez nyilvánvalóan hozzájárul az a föld­rajzi sajátosság, hogy a tatai medence a Kisalföld és a Vértes-Gerecse találkozásánál alakult ki. A változatos környezetnek eredője és része is egyben a vizekben való gazdagság. Ez egyúttal azt is lehetővé tette, hogy az ember már a fejlődés korai szakaszában megteleped­jen Tatán és környékén. Bizonyítja jelenlétét a tűzkő­bányászat nyomai a Kálvária dombon, ami a természet­védelmi területnek egyik érdekességét jelenti a geoló­giai rétegződés jól nyomon követhető bemutatása mel­lett (a bemutató hely látogatható). A tájegység nagy része ma igazgatási egységet is ké­pez s ez új lehetőségeket teremt a terület fejlődése szempontjából. Ilyen új tényező a Dunához való köz­vetlen kapcsolódás Almásneszmély községgel (a község a volt Dunaalmás és Neszmély községek egyesítésével született). A város a középfokú központok közé sorolt település, jelenleg a lakosság száma megközelíti a 23 000 főt és az igazgatási terület lakóival (9 község) együtt a 40 000 főt. Rendelkezik a város azokkal az alapvető feltételekkel — gazdasági bázis, kereskedelmi-szolgáltató hálózat, in­tézmények —, amelyek a középfokú szerepkör betöltésé­hez szükségesek. Azonban a korszerű városi feltételek kialakulásához hosszú út vezetett. Érdemes a történel­mi időszak jelentősebb állomásait nyomon követni, amíg másodszor is várossá nyilvánították Tatát 1954-ben. Történelmi pillanatok A római birodalom korából kevés információnk van a városra vonatkozóan. Tárgyi emlékből mégis elég gaz­dag a Kuny Domonkos Múzeum gyűjteménye, mert a közeli Brigetioval közvetlen kapcsolat alakult ki. Tata és környéke a honfoglalást követően királyi bir­tok, vagy olyan jelentős családok kezén van, akiknek meghatározó szerepe volt az ország életében. E körül­mények nyilvánvalóan befolyásolták fejlődését és 1305-ben már mint mezővárost említik. Az 1300-as évek má­sodik felében a városról sokkal több forrásanyaggal ren­delkezünk, amikor Zsigmond király tulajdonába kerül. A következő időszak jeles képviselője Mátyás király, aki a XV. században visszaváltja a birtokjogot és ked­velt tartózkodási helynek tekinti. Mátyás reneszánsz szellemben építi át a várat. Az erről szóló híradások egyöntetűen magasztaló jelzőkkel illetik a várat és kör­nyékét. Sajnálatos, hogy kevés tárgyi emlék maradt ránk e gazdagságból. Zsigmond és Mátyás után is volt a város életében je­lentős esemény, de nem meghatározó jelentőségű. A vár és környéke a XVI—XVII. században hasonló sorsra ju­tott, mint magyarországi várak többsége. A törökökkel vívott harcok idején állapota sokat romlott, később vi­szont a helyreállítás hiánya miatt vált régi múltjához méltatlanná. A települések (ekkor még önállóan létezett Tóváros és Tata) szempontjából lényeges változás volt az 1727-es esztendő, mivel a gróf Eszferházy-család birtokába ke­rült és hozzáfogtak, hogy a város egyben a nagybirtok­nak is méltó központjává váljon. Ezzel elkezdődött az a fejlődési periódus, amelynek emlékei, főleg építészeti al­kotásai, a város mai hangulatára is rányomják bélye­güket. A fejlődés anyagi bázisát a nagybirtok tetemes jövedelme jelentette, de legalább olyan jelentős az a szellemi tőke, amit Fellner Jakab neve fémjelez. Fell­ner Jakab európai rangú építésze a kornak s így nem véletlen, hogy körülötte valóságos műhely alakul ki. Fellner Jakab tatai építkezései között a kor minden épü­lettípusa megtalálható, az egyházi és főúri igényeket kielégítő nagy léptékű alkotásoktól az egyszerű ipari létesítményekig bezárólag. A XVIII. században a fejlődés szerves részeként a cé­hes ipar is virágzott. Ebből kiemelhető a malomipar és a fazekasság, amelyeknek napjainkig nyomon követhet­jük átalakulását, változásait. Ebben az időszakban je­lenik meg először a céhes ipart felváltó manufaktúra a fajansz területén, amivel Tata ismertté válik távolabbi vidékeken is és egyben kiindulását képezi a ma világ­hírű herendi porcelángyártásnak. A XIX. század végén a kapitalizálódó fejlődés jel­lemzi a várost. Megjelenik a mezőgazdasagi ipar a nagy­birtokra épülve, mellette az építőanyagipar és a most is működő szőnyeggyár elődje. Nem véletlen, hogy eb­ben az időszakban vetődik fel a két különálló település egyesítése. Az akkori megyehatárok között Tóváros és Tata külön-külön is a legnagyobbak közé tartozott, de az egyesítéssel, amely az Eszterházyak ellenállása miatt lassan valósult meg, a megye legfontosabb településévé vált. A kor ellentmondásait hűen tükrözi, hogy az egye­sítés nem volt hosszú életű. Oj idők, új korszak A felszabadulás a város életében ugyanolyan korsza­kos változást jelentett mint hazánk minden településé­nél. A község ekkor már hosszú ideje igazgatási köz­pontként funkcionál, mint járási székhely. A járási sze­repkör 1954-ben a várossá nyilvánítással tovább erősö­dik, továbbá alapját képezi a későbbi nagyarányú fej­lődésének. A felszabadulás utáni történelmi változások hatása a város fejlesztését meggyorsította. Kedvező föld­rajzi és közlekedési helyzete lehetővé tette fontos me­gyei intézmények és vállalatok idehelyezését. így a me­gye életében akkor is lélekszámánál lényegesen nagyobb szerepet töltött be. A város fejlődése szempontjából meghatározók voltak a már meglevő gazdasági egysé­gek munkájának fejlesztése, illetve új iparágak és fel­adatok meghonosítása. A város gazdasági alapjai szerencsésen kapcsolódtak a hagyományos tatai iparágakhoz — részben folytatói voltak, másrészt figyelembe kellett venni azt a nehéz­ipari környezetet, ami Komárom megyét a felszabadu­lás után is jellemezte. így került a város iparfejleszté­sében a hangsúly a könnyűiparra és kereskedelmi, va­lamint a szolgáltató típusú ágazatokra. Más megközelí-2

Next

/
Thumbnails
Contents