Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - Bánszky Éva: Közgyűjteményeink mostohagyereke: a játék

szágot járva, kirándulásokon Karlócainé mindenütt azt figyeli, mit játszanak a gyerekek. — Nagyon érdekes, hogy minél zártabb egy közösség: egy falu vagy egy tanya, annál gazdagabb játékkincsre lelek, és minél városiasabbnak bizonyul a település, annál kevesebb a játék, a gyerekek inkább a tévét nézik. Pedig a kis falvakban is úgyszó'ván mindenütt van televízió, a gyerekek itt mégis a közös játékot választják. Hogy mi ennek a magyarázata? Véleményem szerint mindenekelőtt az, hogy nagyobb szabad mozgásterük van, másodszor, hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak a gyerekek. Budapesten kevés a játszótér, ezek is meglehetősen elhanyagoltak, rosszak, a gyerekek többnyire aszfalton és nem természetes talajon játszanak. Persze ez még mindig jobb, mintha a gangon vagy a lépcsőházban játszanának. — Pár évvel ezelőtt még lelkes, játszó gyerekcsoport volt Budán, a Bem téren. Itt gyűjtöttem a már említett ugróiskolaszabályokat. Ezután jött a „rendezés", és a kis teret, ahol még igazán lehetett játszani, futkározni, egy úttal kettévágták. Pedig, úgy gondolom, megérte volna ezt a játszóteret egy útkanyarral megmenteni. Karlócainét az óvodás korú gyerekek világa foglalkoztatja, a velük való játékos foglalkozást tartja a nevelés legjobb lehetőségének. Az óvodáskor szerinte meghatározó fontosságú a gyerekek fejlődésében, s ezeket az éveket szeretné eredményesen kihasználni. Foglalkozásai kötetlenek, játékosak. A gyerekek alkotó ösztönére alapozva, sok kézügyességi munka, rajzolás szerepel a napi programban. Óvodásait játszani a közeli parkba viszi, ahol nemrég olyan fa állt, amelynek egyik ága alacsonyan és ferdén nőtt. A gyerekek azon lovagoltak, ugráltak, hol repülősdit játszottak rajta, hol pedig autónak képzelték, vagy annak, ami éppen eszükbe jutott. Amikor védett területté nyilvánították a kis parkot, ezt a ferdén nőtt faágat lefűrészelték. Apróság, de a gyerekcsoport szegényebb lett egy kedves játékkal. Hol találnak helyette — és egyáltalán találnak-e — újabb faágat? , Karlócainé Kelemen Marianna a játékgyűjtéssel a múlt értékeit menti át a mába, s szeretné megőrizni a jövő számára is — fáradozása és példamutatása nem lehet eredménytelen. 23