Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - Bánszky Éva: Közgyűjteményeink mostohagyereke: a játék

helye azonban hamarosan világszerte ismertté vált. A falusi gyerekek faragott bábui, rongybabái mellett ott sorakoznak az „úri" kisasszonyok, a „puccos dámák". A babaszobák, a bababútorok, az edények,a konyhák s benne a tűzhelyek, mind-mind hű másai az egykori használati tárgyaknak, tehát egyben a korábbi generációk lakáskultúrájának, ízlésvilágának is dokumentumai. Megejtően szép az a 18. századi emeletes szekrényke, amelyik formájával és igényes megmunkálásával a korszak felnőttbútorait reprezentálja. A századvég hangulatát idézi a miniatűr papírszínház is. „Mozgóképes" előadásában a Grimmmesék cselekményét finom muzsika kíséri. A színház a család, a gyerektársaság játéka, ahol a képek nemcsak a nézők képzeletét ragadják meg, hanem a mesélőét is, akinek a látottakat szavakba kell öntenie. Nem hiányoznak a gyűjteményből a kisfiúk ügyességét próbára tevő játékok sem. Izgalmas csatákat ígérnek a várak, ólomkatonahadseregek, szilaj vágtákat a hintalovak. Tíz év alatt tudatos, szakszerű gyűjtővé vált. A játékokat rendszerezi, leltározza, tanulmányozza. Felkutatja a magyar nyelven hozzáférhetetlen szakirodalmat is, hogy minél szakszerűbben tudja gyarapítani gyűjteményét. — Hogy miért érdemes a régi játékokkal foglalkozni, ezeket öszszegyűjteni, megőrizni? A játék azt a kort tükrözi, amelyben készítették, de tájékoztathat a társadalom nevelési módszereiről és céljairól is. Ha a régi játékok formáját, minőségét nézzük, legjellemzőbb az, hogy eredeti anyagokat használtak készítésükhöz. A fát, a fémet ugyanolyan műgonddal — ráadásul szeretettel — formálták, mint az „igazit", a felnőttek tárgyait. Ma a játékok zöme szériában készül, úgyszólván nincs bennük semmilyen egyéni vonás. Igaz, régen a játékok, éppen egyedi készítésük miatt drágák voltak, ma viszont mindenki számára elérhetők. Ami a játékok tartalmát illeti, azelőtt talán több figyelmet fordítottak arra, hogy kiknek készítik őket, s rendeltetésüknek megfelelően, közvetlenséget, sajátos hangulatot árasztottak. A mai babáknak tömegarcuk van. Karlócainé gyűjteményében részben elkülönülnek a lány- és a fiújátékok. A nevelésnek elsődleges szempontja a munkára, a leendő foglalkozásra, hivatásra való felkészítés. Ugyanakkor gyűjteményének egy részét a közös játékok, a szabadtéri és társasjátékok alkotják. A szabadtéri játékok között fontos helye van a népi játékoknak. Ezekből is szép számmal találunk gyűjteményében. — A népi játék felkutatása szívügyem. Már kevés él belőlük, s az is mindjobban feledésbe merül. Néha ugyan — elsősorban vidéken — iskolai szakkörökben megpróbálják ezeket feleleveníteni, konzerválni, ám ezek a kampányszerű fellángolások nem pótolhatják a rendszeres, tudatos gyűjtőmunkát. A népi játékok eredeti nyersanyagból: fából, nádból, háncsból stb. házilag készülnek. Ilyen az első darabom is, a bige, amit annak idején Zemplénben szereztem. Néhány évvel ezelőtt ott még élő játék volt. De van a gyűjteményemben vízipuska, bodzapuska, kis szekér, eke, gereblye stb. Amit a gyerek a környezetében látott, azt a ház körül levő anyagokból a szülő vagy ő maga elkészítette játéknak. Igy, játszva ismerte meg azokat az eszközöket, amelyekkel később a kenyerét kereste. A szabadtéri játékok közös játékok. A szabályok betartásának fontos szerepe van a közösségi életre nevelésben. Az or-