Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - Bánszky Éva: Közgyűjteményeink mostohagyereke: a játék

ajáték a képzelet világába röpít. A gyerekek játékaikat— legyenek olykor értéktelen holmik — csodás tulajdonságokkal ruházzák fel, így válik táltossá alattuk a hintaló vagy a veszszőparipa, s lesz félteni való kisgyerek az óvodás kezében a rongybaba. A játékok felgyújtják a fantáziát, a gyerek akadályt nem ismerő magabiztossággal alakít szerepeket, s a játék önfeledt átélése észrevétlenül megtanítja őt arra, hogy az életét is alakíthatja. Éppen ezért a játék hallatlanul komoiy doiog. A játék mint tevékenység és mint eszköz. Szerte a világon manapság is egyremásra létesítenek játékgyűjteményeket, sőt, játékmúzeumokat. Nálunk, idehaza — sajnos — még csak amolyan mostohagyereke közgyűjteményeinknek. A régi korok játékait jobbára néhány lelkes magángyűjtő jóvoltából ismerhetjük meg. Karlócainé Kelemen Marianna rangos helyet vívott ki magának a gyűjtők körében, pedig csupán tíz esztendeje hódol e szenvedélynek. Könnyű kitalálni, hogy hivatása inspirálta a játékgyűjtésre. Csaknem három évtizede gyerekekkel foglalkozik, óvónő és a politechnika tanára is. Nemcsak játékokat, hanem kézügyességi munkákat is gyűjt, nevelői tevékenysége során felhasználja, ismerteti és publikálja azokat. Erről tanúskodik nagy sikert aratott munkája, a Kisgyermekek játékos könyve című összeállítás, s ugyanezt mondhatjuk egy másik kiadványáról, amelyikben a különféle papírmunkákat, papírhajtogatásokat ismerteti. A gyerekek között él, megfigyeli játékaikat, feljegyzi, öszszegyűjti. Csak az ugróiskoláknak — más-más játékszabályokkal, részben eltérő formában — kétszáznál is több variációját ismeri. Ebből számos változatot a budapesti Bem József téren gyűjtött. A mozgással, ügyességgel kapcsolatos játékok tanulmányozása mellett érdeklődése kiterjed a játékszerekre is. Ezeket nem mellőzhető, lényeges neveléstörténeti, kultúrtörténeti dokumentumoknak tartja. — Egy angliai múzeumlátogatás keltette fel érdeklődésemet a BÁNSZKY EVA Közgyűjteményeink mostohagyermeke: a játék Csigó László felvételei játékgyűjtés iránt. A skót hegyekben túráztunk, Edinburgh-ban egy múzeumot kerestünk fel. Ott láttam először régi játékokat összegyűjtve. A gyermekkoromra emlékeztettek, mert közülük némelyik annak idején nekem is megvolt. Amikor hazajött, először az ismerősök körében kezdett kutatni, hogy milyen játékaik maradtak szüleik, nagyszüleik idejéből vagy még régebbről. És csodák csodája, sokan előkerestek egy-egy kedves emléket, ami — dacolva az idő viszontagságaival — megmaradt. Karlócainé az összegyűjtött anyagból — egyik pedagógus kollégája segítségével — rövid idő múltán kis bemutatót rendezett a IJ. kerületi Kapás utcai úttörőházban. — Kicsit félve fogtunk a kiállításhoz, mert az volt az érzésünk, hogy kinevetnek bennünket, mivel a játékok egyesek szemében komolytalan dolognak tűnnek— emlékezik az első bemutatkozásra. De nem nevették ki őket, sőt, az érdeklődés további ösztönzést adott a munkához. A néhány vitrinből álló kis kiállítás hamarosan nagyobb nyilvánosságot kapott: 1969-ben a Nemzeti Múzeum játékkiállítást rendezett, ahol a múzeumi kollekció mellett a magángyűjtők is bemutathatták anyagaikat. — Ezek után még nagyobb lendülettel folytattam a kutatást, de nem azzal a céllal, hogy nekem legyen gyűjteményem, hanem azt szerettem volna elérni, hogy példám nyomán országos gyűjtés induljon, hogy megmentsük a pusztulástól az itt-ott még fellelhető játékokat. Nem volt könnyű, mert sem hely, sem érdeklődés, még a szakemberek támogatása is hiányzott. Karlócainé azonban nem adta fel. Először a saját családját nyerte meg az ügynek, pasaréti lakásukban lelt otthonra az évtizedes gyűjtőmunka eredménye, a több mint kétezer játék. A gazdag babagyűjtemény például nagymamáink korától mutatja, hogy milyenek is voltak azok a babák, amelyeken a hajdani kislányok az anyaszerepet gyakorolták. Az együttesnek talán legszebb darabja egy 70—80 éves, méteres nagyságú, bánatos arcú bohóc. Ez Margaretha Steiff varrónő munkája, aki kezdetben csak a család és az ismerősök számára készített babákat, mű-21