Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: „Az tsiklandós testnek veszélyre vezető útjai”

A kis Gál meg a nagy Gál Jeles alakjai a szentlőrinci pálosok kódexíróműhelyének 1460 táján: a kis Gál meg a nagy Gál. A testvérek egyike törpe, másika óriás, s mindketten litterátus emberek a javából. A kis Gál a legnehezebb bölcseleti és egyházjogi kérdésekben szerzett nagy tudása ellenére szerény volt, ezért mindenki szerette. Testvérének, a nagy Gálnak, a hatalmas termetű, szép szál legénynek olyan sűrű volt a szemöldöke, hogy néha, amikor megállt kódexírás közben, pennáját szemöldökének bozontos sátrába dugta. Lévén nagy Gál mókás ember, humora okán felettébb kedvelték remetetársai. „Édesfiam" (Bonefili) Péter szentlőrinci vikáriátusa idején történt a következő eset: A nagy Gál így tréfálta meg öccsét, a kis Gált. Éppen nagyböjt ideje volt: ilyenkor a szerzeteseket minden este megkorbácsolta, elöljárójuk Nagy Gál arra kérte „Édesfiam" Pétert, a korbácsolás végzőjét, őt majd erősebben ostorozza meg, mint a többit. — Honnan foglak felismerni, „édesfiam", a félhomályban? — Onnan atyám — felelte nagy Gál —, hogy majd magam mellé teszem a földre fehér sapkámat... (E sapkát a pálosok „piuskának" is hívják.*) Ez lesz a jel. A következő éjjel, a korbácsolás idején azonban a tréfás kedélyű nagy Gál nem maga, hanem öccse mellé rakta ama fehér kapuciumot. így aztán „Édesfiam" Péter, a mit sem sejtő vikárius „alaposan el is tángálta" az ártatlan kis frátert, aki el nem tudta képzelni, miért döngeti őt ennyire kegyetlenül az „Édesfiam". Kis Gál, a jámbor barát fel is fohászkodott hangos-keservesen: — Ó, gyötrelmeim sokasága miatt megörvendeztetik szívemet a te vigasztalásaid, Uram! Másnap azután minden kiderült. És az egész kolostor derült nagy Gálnak — mi tagadás, eléggé vaskos — tréfáján. Ám „Édesfiamnak", a priornak senki sem árulta el a turpisságot. Gergely prior Gergely prior — előbb esztergomi kanonok — termetre kicsi, de tudásra óriás volt — írja Gyöngyössy Gergely. A hét szabad művészetekben, természettudományban, kánonjogban egyaránt első. Ám elhagyta barátait, szüleit, birtokait, a világnak minden pompáját, s teljesen alávetette magát a rend vasfegyelmének. Hogy ne csupán magának éljen, hanem szavával és példájával másoknak váljék hasznára! Pedagógiája a példamutatás volt. Ma sem haszontalan olvasmány egyik példázata. Két fiatal szerzetese felől megtudta: böjtnapokon húst eszegetnek. Egy alkalommal e két jeles remete éppen jól fűszerezett kappant fogyasztott cellájában, mikor Gergely prior váratlanul rájuk nyitott. — Bocsássatok meg — mondta szelíden —, és Isten is bocsásson meg nektek! Amiért nem hívtatok meg engem! * Gyéressy Ágoston Béla kéziratos müvéből. Gyöngyösi Gergely História domusának bevezetője Azzal leült melléjük és a rendi tilalom ellenére velük evett. Ez aztán olyan megrázó hatással volt a két barátra, hogy soha többé nem követtek el efféle szabálysértést. Történt, hogy két szép fiatal özvegvaszszony azzal a kéréssel fordult Gergely priorhoz, fogadja be őket monostorába! A jótét lelkek ugyanis abban a hiszemben voltak, a pálosoknak is vannak apácáik, begináik, úgy mint a ferences és a domonkos barátoknak. Gergely atya szelíden próbálta elhárítani kérésüket: — Kedves leányaim, de hiszen nincs is üres cellánk számotokra. Ám egyszerre csak megszólal az egyik fiatal remete: — 0, atyám, az én cellám mellett az egyik szoba üres. Gergely prior aztán alig tudta meggyőzni Buda két szép ifjú özvegyét arról, hogy a rend szigorú előírásai miatt nem teljesítheti kérésüket. Később ekként leckéztette meg Gergely prior a szószátyár ifjú remetét. (Tudni kell, megvárta az alkalmat, amíg újra egy nemes asszony jött a kolostorba, hogy lerója kegyeletét Remete Szent Pál ereklyéi előtt. A nemesasszonnyal jöttek annak szép leányai is.) Amikor ájtatosságukat befejezték s elmentek, a prior elővette a fecsegő kis szerzetest, s „szent ravaszsággal" megjegyezte: — Az egyik leányzó, ez a nagyobbik, igazán szép asszonyi állat, de kár, hogy félszemű ... Mire az ifjú szerzetes: — De megbocsáss, tisztelendő atyám! Én jól megnéztem azt a lányt! Ragyogó, tüzes két szeme van! Nos hát erre aztán kioktatta őt a kegyes Gergely atya: mit szabad, mit lehet, mit illik, mit kell nézegetnie a jámbor remetének. És mit nem. . . Mátyás-anekdoták Mátyás rendkívül kedvelte Gergely atya társaságát. Nem egy alkalommal felkereste a tudós perjelt, s többször megesett: „Gergely priorral lelkét üdíteni a kolostor pincéjébe is lement". Egy napon — írja Gyöngyössy — éppen falatoztak a barátok, amikor váratlanul Mátyás király döngette meg a kolostor kapuját. A kaput őrző szerzetes megzavarodott, zavarában becsapta Mátyás orra előtt a kaput, s lélekszakadva rohant Gergely perjel-40