Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: „Az tsiklandós testnek veszélyre vezető útjai”

„Esőhozó barátok" 1476-ban Szombathelyi Tamás tudós férfiú lett Budaszentlőrinc s a rend feje. Járatos volt a hét szabad művészetekben s a szentkönyvek ismeretében. Maga is irt egy könyvet a „Könyvek olvasásának mohóságáról" (De aviditate legendi libros). ő jósolta meg Mátyásnak azt, hogy elfoglalja Bécset. De megjósolta a király s a saját halála időpontját is. ő maga, a „tsiklandós testnek" leküzdésére, testét szúrós ciliciummal, vas vezeklőöwel törte a lélek igájába. A már említett Gergelyt 1480-ban újra generális perjelnek választották. A kis termetű, de nagy tudású férfiú Budának-Pestnek kedvelt embere volt! Megválasztásának hírére Pest-Buda városában akkora volt az ujjongás, hogy az elmondhatatlan — írja a közel egykorú Gyöngyössy. Legjobban talán Mátyás király örült baráti papja újraválasztásának. Örömében meghagyta, hogy a választás nagvkáptalanára összegyűlt pálosok körmenetben vonuljanak Szentlőrincről Buda várába. Hozzák magukkal szent ereklyéiket, majd pedig valamennyien jelenjenek meg a budavári palotában: a király vendégül kívánja látni őket! Mindez pünkösd ünnepe után történt. Nagy szárazság volt akkor kerek Magyarországon, s Mátyás kérte: könyörögjenek a pálosok az aggasztó aszály megszüntetéséért! Az esőért! Amikor a szerzetesek visszaindultak Budaszentlőrincre, kis, fehér felhő kerekedett az égen. Mire hazaértek, bőséges eső támadt, a föld egészen feléledt. Ettől fogva a budai s a pesti polgárok „esőhozó barátoknak" nevezték őket. A kódex tartalommutatója hez. A vikárius felugrott ebédlőasztalától, s maga szaladt a kapuhoz, miközben derekasan megdorgálta a kapuőrt. Gergely Mátyás bocsánatát kérte a várakoztatásért. Mátyás azonban egyáltalán nem mérgelődött! Sőt, a körülötte álló bárókhoz fordult, és némi célzatossággal ezt mondta: — Bárcsak ti is ilyen hűségesen engedelmeskednétek nekem, mint ez a fráter a rendjének. Mátyás nagyon kedvelte a pálosokat. Egy ízben fogadást is kötött rájuk. Egyik budavári lakomán a király és főurai a különböző szerzetesrendekről vitatkoztak. Mátyás kedvelt pálosait magasztalta. Majd három emberét, még lakoma közben, lóra ültette s megparancsolta: nyargalják be Buda összes kolostorát, s visszairamodva mondják el, mit láttak ott éppen most, mit hallottak ? Az első s a második nyargonc visszatért s jelentette: valahány kolostort, amelyet Budán bejárt, zárva talált. A harmadik aztán arról számolt be: a pálosok monostorában az esti imádság — az Asperges me — idején mindnyájan térdre hullva imádkoztak. A király büszkén mondta: — Látjátok, egyedül az én szerzeteseim imádkoztak! S ezzel a király a bárók ellenében megnyerte a fogadást. Másszor pedig megesett: Mátyás és néhány embere inkognitóban belopódzott a szentlőrinci kolostorba. Megbújtak a betegek termében, és a király megparancsolta a frátereknek: el ne árulják jelenlétét! Éjfélkor aztán felosont a kórusra, és végigvirrasztotta a remeték megkorbácsolását. Látta, miként korbácsolja végig Gergely prior a szerzeteseket. Ekkor kitört a király: nem igazság az, hogy a vikáriust senki sem ostorozza! Mire vezetője, az egyik fehérbarát csitította: — Várjon csak, felséged, a priorra is rákerül a sor! Mikor aztán a vicevikárius megkorbácsolta Gergely priort is, Mátyás könnyek között vallotta be: — Hát ti valóban szent emberek vagytok. 1472-ben a király a rettegett pallosjoggal ruházta fel a rendet. Amikor pedig 1475. január 15-én győzelmet aratott Ali bég felett, e napon — éppen Remete Szent Pál ünnepén — Magyarország védőszentjévé avatta Remete Szent Pált. Oktatás és oktatási tilalom Budaszentlőrincen Tudjuk, a kimagasló művészi iparok — üvegablak-készítés, kő- és képfaragás, kódexírás — mellett Budaszentlőrinc muzikális kultúrája is magas szinten állt. „A bazilika sohasem volt híján imádkozó frátereknek" — írja Gyöngyössy s kiváló interpretátora, Gyéressy Ágoston Béla. Budaszentlőrinc volt XV—XVI. századi orgonaépítésünknek is egyik legjelentősebb műhelye. A XV. század végére egyre több és több zarándok, világi ember keresi fel nemcsak a csodáiról híressé vált Szent Pál-koporsót, hanem a szerzetesi szobrászokat, festőket, üvegablak-csinálókat, a kódexmásolókat is. Főként a remete orgonistákat. A világiaknak ez a behatolása a szerzetesi életbe a karthauziak szigorát valló konzervatívabb szerzetesek visszatetszését váltotta ki. Önmagáért beszél a következő regula: „Elhatároztatott, hogy Rendünknek egyetlen frátere se tanítson többé világi személyt vagy más nem-fogadalmast írni, pingálni, orgonán játszani... Mert ennek rossz vége szokott lenni, mint azt a tapasztalat bizonyította. . ." Meglehet, hogy a statútum megfogalmazója e tilalommal „az tsiklandós testnek veszélyre vezető útjaira" célzott. 41