Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Az Operaház. Részlet. Csigó László felvétele

Csigó László felvételei A Váci utca és a Régiposta utca sarkán épülő lakóház modellje; a három alsó szinten áruház lesz tonikus, márvány falikutakkal díszített belső udvarainak szomorú pusztulásához. Nem egy alkalom kínálkozik azonban még magán az üzletközpont legszűkebb belső magján belül is Belvárosunk gazdagítására. Elég közülük csupán kettőt említenünk. Az egyik a Petőfi Sándor utca és a Városház utca közötti ún. Trattner-ház két tágas, zárt udvarának megfelelő kihasználásával, a másik a Városháza belső udvarának reprezentatív díszudvarként való kialakításával volna megvalósítható. Az előbbi ugyanis kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a forgalmas, nyüzsgő városrész szívében, szinte oázisként, védett sétáló-pihenő térkettőssé váljék, ugyanakkor attraktív átvezetést is biztosítson a Megyeháza—Városháza műemlékegyütteshez. Maga a Városház-udvar pedig — mintegy a két előbbi funkciójának kiteljesítéseképpen — Budapest legszebb intim kultúrparkja lehetne, szabadtéri szoborbemutatóval, díszvilágítással, esti hangversenyek, kamaraelőadások rendezésével. De ha már a Városháza épületénél tartunk, vajon szó nélkül napirendre térhetünk-e afelett az alig érthető tény felett, hogy ennek a ma oly bántóan Janus-arcú épületkomplexumnak Martinelli-építette barokk homlokzata mögött, a Tanács körúti oldalon még mindig egy külvárost is megszégyenítő, közel 200 m hosszú, ütött-kopott, földszintes üzletsor lehangoló képe tárul a főváros legforgalmasabb belső körútja elé ? A mulasztások pótlásaként minél előbb elvégzendő feladatok közül egyről kell még okvetlenül szólnunk. Ä Bazilikáról, helyesebben e legnagyobb szabású eklektikus műemlékünket körülölelő terasz szomorú állapotáról. Azokról a ledőlt, darabjaikban szerteszéjjel heverő balluszterekről, töredezett, rozsdás kovácsoltvas kandeláberekről, A Bazilikát övező terasz