Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Feuer Mária: Muzsikusok — pódium nélkül

tartó és különböző fórumok előtt lefolytatott vizsgálatok eredmé­nyeként bocsátották el a vállalat­tól — más hátrány nem érte. A társaság részvénytöbbségét a fő­város megvásárolta, és nevét Bu­dapesti Takarék- és Állatvásár­pénztár Rt-re változtatta. A főváros a budapesti nagy­bankok közvetítésével intézte pénzügyeit, s ez sok hátránnyal, többletkiadással járt. Ezért Bárczv felszólítására a pénzügyi bizott ság kidolgozta a községi kezelés­ben levő takarékpénztár alapsza­bályait. A közgyűlés ezt 1909. május 11-én elfogadta, és jóvá­hagyás végett felterjesztette a belügyminisztériumba. A bankok befolyása azonban erősebbnek bizonyult a főváros érdekeinél: nem kaptak engedélyt községi takarékpénztár létrehozására. A legnagyobb érdeklődést a gázszolgáltatás községesítése vál­totta ki. Az osztrák társaság min­dent elkövetett, hogy 1910-ben lejáró monopóliumát meghosz­szabbittassa. Más jelentkezők is akadtak: a budapesti bankok kö­zösen tettek bérbevételi ajánlatot, egy francia tőkéscsoport pedig 20 millió koronát és évi másfél millió részesedést ígért a főváros­nak, ha 45 évre koncessziót kap. A közgyűlés 1909. május 26-án mégis úgy határozott, hogy a gáz­gyártást és -forgalmazást saját kezelésébe veszi. Az újonnan szervezett Budapest Székesfő­város Gázművei vezérigazgató­jának Heltai Ferenc jogi doktoi t, a virilisták egyik vezetőjét ne­vezték ki, évi 50 000 korona fize­téssel, amely prémiummal 80 000 koronáig emelkedhetett. A gázművek meglevő, korsze­rűtlen gyára drágán termelt, a növekvő igényeket mind kevésbé tudta kielégíteni, elavult volt mind szervezetét, mind csőháló­zatát illetően. A főváros ezért el­határozta, hogy új, nagy, modern gyárat építtet. Helyét Óbudán jelölték ki, a Duna mellett, hogy a szenet uszályokon olcsón lehes­sen ide szállítani. Hátrányt jelen­tett viszont, hogy a terület árté­ren feküdt, s így fel kellett töl­teni, helyenkint négy méterrel magasabbra, s az árvizek ellen közel 2 km hosszú töltéssel vé­deni. Az építkezést 1910 októbe­rében kezdték, és három eszten­dővel később már megkezdhették benne a napi 280 000 köbméter gáz termelését. Ez a mennyiség hosszú ideig elégnek bizonyult. A vezetőség reklámokkal, plakátokkal népszerűsítette a gáz­használat előnyeit, gázfőző-tan­folyamokat rendezett, bemutató­termeket létesített. Ennek követ­keztében a fogyasztás ugrássze­rűen nőtt. A gáz árát ugyan nem csökkentették, de minősége ja­vult. A megváltásra, az új gyár, valamint tartályok, műhelyek épí­tésére összesen 50 713 358 koro­nát fordítottak. Az 1914 évi bevé­telekből a közel hárommillió köl­csöntörlesztés levonása után még­is 1 340 599 korona haszon ma­radt. A gázszolgáltatás reformja után hamarosan napirendre került a villanyáram-termelés községe­sítése is. Az áramfogyasztók szá­ma a századforduló után gyors ütemben emelkedett, és 1910-bcn elérte a 33 000-t. Megkezdték az utcai villanylámpák felszerelését, a magánfogyasztók közül is egyre többen tértek át a gázvilágításról a villanyvilágításra. Ez indította a közgyűlést arra, hogy 1911-ben határozatot hozzon az áramszol­gáltatás községi kezelésbe véte­léről. A nagy teljesítményű erő­mű építésére Kelenföldön, a téli kikötő mellett, a Budafoki úton jelöltek ki területet. 1912 nyarán fogtak hozzá az építkezéshez, az energiaszolgáltatás ket esztendő­vel később, 1914. június 8-án indult meg. Ezzel egy időben községi kezelésbe és tulajdonba vették a Magyar Villamossági Rt. berendezéseit. A községesítést a Budapest Általános Villamos­sági Rt. telepének átvétele fejezte be 1918. április i-én. Közlekedés, élelmiszer-árusítás Bárczy nem sokkal megválasz­tása után, 1906-ban a közlekedési bizottságban napirendre tűzte a villamosközlekedés ügyét. Négy lehetőséget vitattak meg. A saját hálózat építését elvetették, mert a forgalmas, hasznot hajtó útvona­lakat a meglevő társaságok már lefoglalták, a megváltás terhe pe­dig fölülmúlta volna a város anyagi lehetőségeit. A vállalatok­kal folytatott tárgyalás eredmény­telenül végződött, mert a vitel­díjak csökkentését és a külte­rületekre vezető sínhálózat lefek­tetését csak jelentős ellenszol­gáltatás vagy a szerződések meg­hosszabbítása ellenében vállal­ták volna. Hosszabb tárgyalás után a negyedik lehetőség mellett döntöttek: igyekeznek megsze-A községi kenyérgyárban Állatpiac 1910 körül 36

Next

/
Thumbnails
Contents