Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Siófok

keresetének ötven százaléka valóban lendíthetne az anyagi helyzetükön, kérdés hát, hogy miért nem vállalják munkáját? A kimutatások szerint ugyanis csökken a magánkifözések, a hal-, lángos- és pecsenyesütők száma — korántsem az iparengedély kiváltásának adminisztrációs buktatói miatt! Úgyszólván mindig csak a nyaralók érdekei állnak a középpontban, tökéletes kiszolgálásukat, ellátásukat kérik számon Siófoktól — a télen-nyáron itt lakók néha úgy érzik, hogy az ő érdeküket senki sem védi. A pihenők szemszögéből készült az az 1971-ből származó hiánylista is, amelyik a Népszabadság hasábjain jelent meg: ,,.. .nehezen tartható, kritikus helyzet a közlekedésben, zsúfoltság, sorban állás az üzletekben. Az európai fürdőhelyhez méltatlan vízellátási fennakadások, az a városhoz ugyancsak méltatlan állapot, hogy Siófoknak nincs művelődési háza, omit itt súlyosbít, hogy a ráérő, pihenő vendégeknek esős időben így leginkább csak a lődörgést tudták időtöltésül ajánlani; súlyos nehézségek a kommunális ellátásban, falusi viszonylatú úthálózat, a telefonrendszer hiányosságai, a nyaralóvendégek megoldatlan orvosi ellátása..." Egy idén készült tanulmány szerint sok gond megoldódott — fölépült a korszerű művelődési központ, s a kórház jól ellátja a nyáron megnövekedő egészségügyi feladatokat is —, ám több gond igen makacsnak bizonyult: a fejlesztések ellenére zsúfoltak az utak és az üzletek; a kommunális ellátás még sok kívánnivalót hagy maga után ; csak 1980-ra készül el a déli Sió-híd és a mentesítő út; a csapadékvíz elvezetésének megoldatlansága a Balatont is veszélyezteti; bár elkészült az új automata telefonközpont, a posta központi épülete elavult, s ma már az alapvető biztonsági feltételeknek sem felel meg. Való igaz, hogy ezekkel a problémákkal az orszíg lakossága elsősorban mint üdülővendég találkozik — nem csoda, ha a város gondjait minduntalan abból a szemszögből tálalják, ahogyan a pihenő emberek tíz- és százezrei ütköznek beléjük. A siófokiak „ránk sohasem gondolnak" kezdetű panasza azonban nem teljesen fedi a valóságot, mert nem veszi figyelembe, hogy — bár kitolódott az üdülési szezon — az év nagyobbik részében olyan összkomfortos (nem túlzsúfolt) városban lakhatnak, amelyet bármelyik hasonló szerepkörű település megirigyelne (sőt, irigyel is). Egyáltalán — kik is azok a siófokiak? Körülbelül háromezerre tehető az itt születettek száma, míg a bejelentett lakosok 23 ezren vannak. A többség tehát betelepült. Úgy mondják: „hígul" a város. Valóban — a népesség összetétele rendkívül heterogén: érkeznek emberek falvakból, városokból, a közeli községekből és az ország legtávolabbi csücskéből, mind-mind eltérő életmóddal, szemlélettel, szokással. És valamennyien más-más igényekkel, reményekkel. Az egyiket a meggazdagodás, a másikat a nyugodt öregség vágya hozza ide, csupán egyben azonosak: részesedni akarnak a Balaton áldásából. Ki így, ki úgy. Hagyományos értelemben vett lokálpatriotizmusra tehát Siófokon alig-alig lel az ember. A beutaltakat, az üdülőket összkomfortos szállodáik választják el a várostól. Számukra a Balaton és Siófok két külön világ, s csak az előbbiből kívánnak részesedni. Ők voltak a hívei a „saját stég, saját víz" korszaknak, ők vették keserűen tudomásul, hogy a partszabályozás, a területfeltöltés után a Balaton-part hét kilométeres hosszúságban és 30 méter szélességben szabaddá vált mindenki számára. — Több mint háromezer üdülőhely épül komplex tervek alapján — örvendezik a tanácselnök. — A beruházás újdonsága, hogy egyetlen vállalat gondoskodik a létesítmények megépítéséről, üzemeltetéséről, s a szükséges járulékos épületek kivitelezéséről is. A dolgozóikat üdültetni akaró intézmények, gyárak szobákat vásárolnak — így nem épít magának mindenki saját várat. * A Sió Áruházban nem látni a vásárlóktól az árukat. Párás, fojtogató a meleg. Az eladóknak nincs öltözőjük — a raktár elkerített részében bújnak ki utcai ruhájukból, s veszik föl köpenyüket, amelyet nyolc óra alatt lucskosra izzadnak. Nincs hét, hogy ne kellene mentőt hívni — a légszomjtól gyakori a rosszullét. — 1970 nyarán nyitottunk - mondja bakonyi Loránd, igazgatóhelyettes —, de az áruház már akkor is kicsinek bizonyult. A számítások rosszak voltak, mert már az első félévben nagyobb volt a forgalmunk, mint amekkorát a szakemberek egész évre kalkuláltak. Az üzletház körülbelül 60 milliós forgalomra épült, s tavaly 300 milliót csináltunk! Az egyik vevőszámlálás alkalmával napi 30 ezer betérőt jegyeztünk! Nyáron ez nem áruház, inkább szardíniásdoboz! Négy éve határozták el az üzlet bővítését, de csak most láttak neki. Ha igaz, 1980 végére az eladótér még egyszer ekkora lesz. (Bizonyára csak egy laikus tűnődik el azon, miért kellett az építést úgy ütemezni, hogy ősszel avathassanak, nem lett volna jobb, ha már 1980 nyarán?) — Persze az is kicsi lesz — legyint lemondóan az igazgatóhelyettes. — Bevásárlóközpont kellene, de nem a város közepén, hanem kint a periférián. Valamikor az áruház januári és júliusi bevétele között négyszeres volt az eltérés, ma már csak kétszeres. Megszűnne hát a tél és a nyár kontrasztja Siófokon? Négy-öt éve még „visszafalusiasodott" Siófok, a száznapos csúcs után most már inkább csak kisvárossá válik egy nagyváros. Egyre többen keresnek pihenést tavasszal, ősszel és télen is a Balatonon, az újonnan épült üdülőket szállodákat téliesítették, csak a régóta beharangozott uszodák, fürdők, szórakozóhelyek váratnak magukra. Az Aranypart új szállodájában, üdülőfalujában — állítólag — valóra válik a sokadik éve dédelgetett álom, s akkor majd gazdag programot kínál a téli Balaton is. Persze a nyár az nyár marad: a 23 ezres Siófok egy-egy kánikulai napon csaknem 200 ezresre duzzad — ezt pedig a jövőben sem lehet elkerülni. — Sokan kérdezik: meddig fejlődhet Siófok? Szabad-e tovább fejleszteni idegenforgalmát? Ahogy a Balatont nem zárhatjuk le kerítéssel, úgy a város határába sem állíthatunk „Megtelt" táblát — mosolyog dr. Gáti István. — És hiába ajánlgatja az IBUSZ vagy bármelyik idegenforgalmi szerv a Balaton helyett a Duna-kanyart, a Mátrát vagy a Hortobágyot a turistáknak — egy-két nap, és itt találjuk őket Ezért tehát minden erővel — és pénzzel — a zsúfoltságot kell enyhíteni, a nyarat elviselhetővé tenni — akadémikus kérdések fogalmazása helyett. S Egy vállalati üdülő