Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Tamás Ervin: Siófok

tanács elnöke. — Magától értetődik, hogy a Balaton-parton, e tájegység egészén többről van szó, mint helyi érdekekről. A város gazdaságát alapvetően az idegenforgalom befolyásolja, az aktív keresőknek közel a fele foglalkozásánál fogva kapcsolatban áll az üdülőkkel. A lakosság által kiadott 11 ezer szobai férőhelyből származó jövedelem tavaly meghaladta az 50 millió forintot. Nyilvánvaló, hogy míg az őslakos él (dolgozik) Siófokon, addig a nyaraló nyaral'. Kánikulában már ez a különbség is eléggé ingerlő. Bár az elmúlt években sokat szépült a város — fölépült a művelődési központ, a városháza —, Siófok belterülete zsúfolt, útjai korszerűtlenek, zavarok voltak az ivóvízellátásban, a csatornázás és a csapadékvíz elvezetése sincs megoldva. Furcsa képet mutat a munkaerőhelyzet alakulása is. Volt idő, amikor a foglalkoztatás szezonális jellege miatt télen sokan tétlenségre ítéltettek. Ennek a korszaknak vége, s nemcsak azért, mert az üdülők igyekeznek éves elfoglaltságot biztosítani dolgozóiknak — különben nemigen tarthatnák őket ott — (a szilvásgombóc készítéstől, a szemüvegkeretgyártásig sok mindent csinálnak), hanem azért is, mert eleve nőtt a szezonhoz nem kötött munkalehetőségek száma. A nyári hónapokban így is „Budapest-méretű" a munkaerőhiány, alkalmaznak boldog-boldogtalant — a szerencselovagoktól a hétpróbás bűnözőkig, mindenki megfordul Siófokon. A siófokiak biztos megélhetést köszönhetnek a turizmusnak. Ezért is sok a betelepedő: a statisztikák szerint évente 600-zal gyarapodik a város lélekszáma. Hogy ez a 600 ember hol lakik, arról nem készült kimutatás. Mert épül-szépül ugyan Siófok, de állami lakásból mindössze 140-et adhatnak át 1975—80 között, azaz évi 28-at. Sokan anyagi és fizikai erejüket latba vetve gyürkőznek neki a társasház-építésnek, akadnak — a pénzesebbek, sokan a munkanélküli jövedelemszerzés alig leplezett szándékával —, akik családiház-építésbe fognak. Önálló házat venni vagy építeni errefelé annyiba kerül, mint a Rózsadombon — a befektetett összeg azonban a szobák kiadásával hamarosan megtérül. A kevésbé tehetősek viszont — akiknek munkaerejére a városnak égető szüksége van, hiszen 1979— 1983 között Siófokon évente mintegy 300 új szolgáltatói munkahely létesül — ingázhatnak, vagy meghúzhatják magukat fészerekben, ha szerencséjük van, egy-egy munkásszálláson, mindenesetre bölcsebb, ha nem is gondolnak az önálló otthonra. Siófok tanácsa évente 140 millió forinttal gazdálkodhat — ennyi a költségvetése —, fejlesztésre pedig 100 milliót költhet. Körülbelül annyit, mint a hasonló szerepkörű középfokú regionális központok — Nagyatád vagy Marcali. Az idegenforgalmi szervektől, a Balatoni Intéző Bizottságtól kapott összegek — ezek sohasem voltak akkorák, mint a kisvárosok iparosítására szánt különböző juttatások — jórészt csak a tópart és az anyatelepülés közti színvonalkülönbséget növelték. A városi tanács szűkös anyagi helyzetén nem javít az üdülőhelyi díjakból és az adókból származó néhány millió forint sem, hiszen a város infrastrukturális terhei óriásiak. A befolyt üdülőhelyi díj például alig több, mint amennyi Siófok közvilágításának költsége. — A probléma akkor kezdődik, amikor a város fejlesztéséhez kérünk hozzájárulást — tárja szét karját dr. Gáti István. — A budapesti központú utazási irodák érdeke az, hogy minél több csoportot szervezzenek. Megkívánják, hogy az üdülővagy kirándulóhely rendezett és tiszta legyen. Ők beszedik az út árát, de a tisztaságról, a rendről és a kulturáltságról nekünk kell gondoskodnunk. Vagy egy másik példa: a SZOT újabb üdülőket épít. Saját portáján mindent tökéletesen fejleszt. A város céljaira már nemigen jut a keretből. A munkaerőt viszont tőlünk várja, s az ott dolgozók csemetéit is nekünk kell bölcsődében, óvodában, iskolában elhelyezni. Azaz: a város mint közigazgatási egység alig-alig érdekelt abban, aminek tulajdonképpen rangját köszönheti — az idegenforgalom fejlesztésében. A siófokiaknak édesmindegy, mennyi látogatót fogadnak — költségvetésük, beruházási keretük egy fillérrel sem lesz több, ha sok vendég érkezik, de kevesebb sem, ha kihalt marad a Balaton-part. A tanácsnak se pénze se jogköre, csak megannyi népszerűtlen feladata. A haszon azé, aki a vendéget hozza, a szolgáltatásokat viszont mindenki a helybeli tanácstól várja. — Talán változik majd a helyzet, mivel az 1013-as kormányrendelet Siófokot nemzetközi üdülő-kiránduló-szervező központtá tette — mondja a tanácselnök. — De még nem tudjuk, hogy mit jelent ez anyagilag. * Amióta nyaralóhelyek vannak, azóta létezik a két tábor: őslakók — üdülők. Mindig van egymásra egykét rossz szavuk, pedig ellentétük csak látszólagos, hiszen ezer szállal kötődnek egymáshoz, s ha más nem is, érdekeik biztosan összefűzik őket. Az üdülők szállást keresnek, étkezni, szórakozni akarnak, az őslakosok pedig — a nyaralóknak nyújtott szolgáltatások fejében — az év hátralevő részében gondtalanul, kényelmesen élni. Ha figyelembe vesszük, hogy a város ipara nem ugrásszerűen fejlődik, s a bérek sem ütnek el az országos átlagtól, akkor jórészt a turizmusnak, valamint a telekvásárlási kedvnek tulajdoníthatjuk, hogy Siófok lakóinak OTP-betétállománya az 1970. évi 110 millióról 1978-ig 404 millióra növekedett, s hogy a személygépkocsik száma nyolc esztendő alatt csaknem kétezerrel gyarapodott. A siófokiak diplomatikus megfogalmazása szerint „hazánk egyes tájain az életszínvonal gyorsabb ütemben fejlődött, mint másutt, ez azonban nem azt jelenti, hogy a Balaton-part a korlátlan lehetőségek hazája". Mindenesetre a tó környékén mindent pénzzé lehet tenni. Borsosabb áron adható el a gyümölcs, a zöldség, de talán még a pulóver is. Ha tele a kemping, sokan a nyaralók udvaraiba kényszerülnek, de akad jelentkező a vertfalú nyárikonyha kiszuperált vaságyára is. Lángossütök, bizsusok, kiskereskedők, kifőzdések, bérbeadók és üzletkötők, cukrászok és pincérek mekkája a Balaton fővárosa. Igaz, többségük emberfeletti munkát végez a nyári hónapokban! Az üdülök fürdőnadrágban és strandpapucsban — miközben palacsintáért állnak sorba — megjegyzik: „ha a fele az enyém volna". A forró olajgőzben izzadó palacsintasütő A móló A rózsakert A hajóállomás