Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Rév Pál: AEORO Rt.

A pesti lámpák száma 1851-ben Összesen 1765 utcai lámpát számláltak össze 1851-ben a Pesth-Ofner Localblatt 1851. szeptember 28-i jelentése szerint. A Belváros 537, a Lipótváros 23, a Terézváros 460, a Józsefváros 400, a Ferencváros 137 utcai lámpa .fényében úszott". A város egyéb területét 208 lámpa világította meg. Szerb diákok Pesten Pesten 1856-ban — ahogy a Budapesti Hírlap 1856. február 28-i száma hírül adja — a szegény sorsú szerb diákokat gyámolító Tököli intézetben az arra rászoruló szerb diákoknak, a térítésmentes szálláson és fűtésen kívül, élelmezésükre havi 8 Ft-ot adtak. Duna-híd terve Csepelen A Fővárosi Lapok 1864. évi 190. számában hír jelent meg „egy pesti polgár ajánlatáról a Duna két ágának a Csepel-sziget felső csúcsán áthidaItatására". Magyarázatul hozzáfűzi a lap, hogy a Gellérthegyhez közelebb nem lehet hidat tervezni, mert a Lánchídtól északra és délre egy mérföldnyire „a Lánchídtársulatnak van szabadalma hidat építeni". A gyorsvonat menetideje Pest és Bécs között 1867-ben 6 óra 16 perc volt. Indulás Pestről 7,34 — érkezés Bécsbe 13,50). Ma ugyanezt az Orient expressz 4 óra 25 perc alatt teszi meg, igaz, a Duna jobb partján. Feltéve, ha nem késik. Az Esterházy-ékszerek árverése 1867-ben Londonban A magyar lapok feltűnést keltő hírekben számoltak be arról, hogy az Esterházy család ékszereinek egy részét 1867. március hó 29-én Londonban elárverezték. Árverés alá került az aranygyapjas rend három érme, összesen 1 574 font sterlingért. Egy miniatűr rendjel 93 fontért cserélt gazdát, míg a briliánsokkal kirakott Szt. András-rend 313, az angol Bath-rendjel pedig 335 fontért kelt el. A különféle huszáregyenruhákért 4551, a fövegdíszekért 4525, a forgókért és tolldíszekért 7 090 fontot, a kardkötőkért 5 344 fontot fizettek. Az árverésen szerepelt még két aranygyapjas rendjel briliánsokba, illetve briliánsokba és smaragdokba foglalva. Ezeket 4149, illetve 1532 fontért vásárolták meg. Az árverés egyik szenzációja egy olyan huszáröltöny volt, amelynek az ujjait 10 000 gyöngy díszítette. A vételára 2173 fontot tett ki. A könnyebb értékesítés céljából egyes ékszereket szétszedtek, és így bocsátották őket áruba. Az árverést nagy érdeklődés kísérte, az összbevétel 37 760 font sterlingre rúgott. A lapok nem említették, hogy a család melyik tagja árvereztette el a felsorolt értékes tárgyakat, ékszereket. Sajnálhatjuk, hogy ilyen becses műkincsek kerültek ily módon hazánkból külföldre. A lakók névjegyzéke és csengettyűk 1861-ben A mai kapuhívók ősét már alkalmazták 1861-ben. A Sürgöny című újság számol be arról az újításról, hogy a Színház téri új háromemeletes házakban „a lakók névjegyzéke mindjárt a kapu alatt látható lesz, hogy a kereső a sok kellemetlen tudakozódástól felmentessék". „E célszerű intézkedéshez" azonban csengettyűt is ajánl a lap. Minden lakásba egy csengettyűzsinór vezetne, és a látogató lent a kapualjban jelzi érkezését. Ha a csengő visszajelez, az azt jelenti, hogy a háziak otthon vannak, tehát nem hiába kell három emeletet megmászni, világosít fel a Sürgöny „Napi újdonságok" rovata. A lap hivatkozik arra is, hogy az ilyenfajta csengettyűberendezések Párizsban igen beváltak. Dr. Dortsák György és Kutas István