Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Hidasi (Bruckner) János: Vigalmi Gárda Erzsébetfalván

Gyula, Bors Imre, a csepeliek közül: Suka Sándor, Diósi (Dicker) Ferenc, Donáth Lili. A televízióhoz került Zsurzs Éva és Horváth Tibor. 1922-ben a Posta utcai munkásotthonban a színjátszók munkáját Mihály Zoltán esztergályos szakmunkás vezette. Ekkor, tizenhét éves koromban kerültem magam is a munkásszínjátszók közé: vasmunkás voltam. Szívesen segítettem a díszletek elkészítésében, beszerzésében, kiírtam a szerepeket a szövegkönyvből, széthordtam és ragasztottam a színlapokat, jegyeket árultam, propagáltam az előadást. Nem volt könnyű dolog esetenként három-négyszáz fáradt munkást összetoborozni, és olyan szórakozást nyújtani nekik, hogy más alkalommal is eljöjjenek. Később már nemcsak plakátokat ragasztottam, hanem fel is kerültem a színpadra, kezdetben statisztáltam, majd szerepeket is kaptam. A nehézségek között szerepeltek az anyagiak is. A munkásszínjátszók megalakulásuktól kezdve kizárólag az erzsébetfalvai munkásság erkölcsi és anyagi erejére támaszkodtak. Pedig a Posta utcai munkásotthon fenntartási költsége tetemes öszszegre rúgott, bizony, házbérfizetéskor sokszor zálogba került a vezetőség tagjainak az órája, gyűrűje. A belépődíjakat a munkások zsebéhez kellett szabnunk: 30— 40 fillér volt egy jegy ára, magunk is munkások voltunk, tudtuk, többet nem lehet, nem szabad kérnünk. Sikerült állandó közönséget verbuválnunk, és az érdeklődést nemcsak az olcsó belépőjegy váltotta ki. Sok munkással szerettettük meg a kultúrát, sokan jöttek kocsma helyett hozzánk szórakozni, művelődni. A színjátszók olyan hátteret építettek ki maguknak, olyan törzsközönséget nyertek meg, amelynek nem egy színházunk ma is örülne. És ez politikailag is fontos eredmény volt. A nehézségeket növelték a támadások. Minden oldalról értek bennünket. Különösen a műsor megválasztását érte kritika. Néhány vélemény a felszabadulás után is továbbgyűrűzött a munkásszínjátszással foglalkozó irodalomban. „ . . . a korai munkásszínjátszást csupán mint tömegjelenséget érdemes tanulmányozni, mivel sem társadalmi, sem pedig művészi értéke nincs" — írták. „. . . a kezdeti időszakban csupán népszínműveket, polgári bohózatokat és operetteket adtak elő a munkásoknak, lekopírozták a polgári színpadok műsorát és ünnepelt operettcsillagait." Ebben természetesen van igazság, de akik írták, nem ismerték az akkori helyzetet, a munkásságot. Kerüljük az illúziókat. Senki sem lehet teljesen független annak a kornak az ízlésétől, amelyben él. A peremen élők, a nem egy esetben iskolázatlan munkások is átvették a polgári népszórakoztatás sablonjait. Ám, éppen elnyomott társadalmi helyzetük különböztette meg őket a polgároktól, ebből fakadt az az erő, amely lehetővé tette, hogy kitörjenek a sablonokból, eljussanak az igazi, a progresszív művészethez. Csak el kellett juttatni őket hozzá, ami nem volt könnyű feladat. Bizony, a mi műsorainkon is szerepelt a Csárdáskirálynő, a Denevér, a Luxemburg grófja. Előadtuk őket, mert látványosak voltak, sok embert megmozgattak: szereplőket és nézőket egyaránt. A zenés darabok között ezek voltak a legjobbak. Célunkhoz, a munkástömegek összefogásához, megnyeréséhez, ezek jelentették az első lépést. Kedveltek voltak a népszínművek is: A cigány, Szökött katona. Abban a közösségben nem elbódítottak ezek a darabok, ellenkezőleg. Amikor a csillogó operett után benyitottam petróleumbűzős szoba-konyhás lakásunkba, ahol hat testvéremmel és munka nélküli szüleimmel laktam, ökölbe szorult a kezem. És nemcsak én voltam így. Azt pedig csak úgy mellékesen jegyzem meg, vajon összeszámolta-e már valaki, hogy a felszabadulás után, tehát a megváltozott körülmények között, hányszor adták elő Magyarországon a Csárdáskirálynőt, és mennyi néző előtt? Szóval, erre mondják, hogy kritizálni könnyű . . . De nem tévedtünk, amikor a műsorválasztásban bizonyos fokozatosságra törekedtünk. Mert, aki megnézte a Lili bárónőt, az eljött megnézni a Liliomfit meg az Aranyembert is, és nemsokára az Éjjeli menedékhely meg a Takácsok szereplőinek a szavait figyelte a nézőtérről. De figyelt a rendőrség is. 1938. október 27-én akartuk újból előadni Gorkij darabját, az Éjjeli menedékhelyet. Már tele volt a nézőtér, amikor megjelent a hírhedt detektívfelügyelő: Hain Péter — emberei ott ültek a nézők közt munkásruhában — és betiltotta az előadást. A nézőket igazoltatták, 37 elvtársunkat, férfit, nőt vegyesen, rabszállító kocsin a főkapitányság politikai osztályára vittek, onnan tovább: toloncházba, börtönbe. A munkásotthonokban természetesen politikai előadásokat, szemináriumokat is tartottak. Braun Soma, Keleti Márton, Herczka Sándor, Gárdos Mariska, Schőnstein Sándor, Weiszhauz Aladár és Hoffmann Árpád előadásait mindig sokan hallgatták. A Gyermekbarát, a Természetbarát és az eszperantó mozgalomban is mindenütt ott voltak a kommunisták (Weiszhauz, Demény, Deák, Rózner stb.), akik ezekbe a szervezetekbe beépülve, mint „mag hó alatt", terjesztették a szocializmus eszméit, agitáltak, szerveztek. A sokféle tevékenység közül még hadd említsem meg a felejthetetlen irodalmi előadásokat, esteket. Az áhítat órái voltak ezek, amikor Petőfi, Arany, Vörösmarty, Kiss József, Tóth Árpád, Ady, József Attila, Mikszáth, Móricz, Nagy Lajos szavait tolmácsolta Ódry Árpád, Somlay Artúr, Major Tamás, Baló Elemér, Ascher Oszkár, Horváth Ferenc, Péchy Blanka, Gobbi Hilda vagy Palotai Erzsi. A pesterzsébeti munkások már szervezkedésük kezdetén felismerték a kultúra, a művészet fontosságát, és — ahogy ez a vázlatos áttekintés, visszaemlékezés igyekezett megmutatni — politikai harcuk, szervező és felvilágosító munkájuk mindig együtt haladt az emberformáló művészet megismertetésével, terjesztésével. Hidasi (Bruckner) János Külföldön megrendelhető a Budapest az alábbi cégeknél: Anglia: THE DANUBIA BOOK COMPANY, 58, Chatsworth Road LONDON NW2 4DD Ausztrália: COSMOS BOOK AND RECORD SHOP. 145 Ackland St. St. KILDA, Vic. 3182 GLOBE AND CO., 694 696 George St. SYDNEY NSW 2000 Ausztria: LIBRO-OISCO Ungarische Bücher u. Schallplatten aus WIEN, Domgasse 8. A-1010 WIEN Belgium: LIBRAIRIE „DU MONDE ENTIER" S. A„ Rue du Midi 162 B-1000 BRUXELLES Brazília: LIVRARIA D. LANDY LTDA.. Rua 7 de Abril. Caixa Postal 7943. 01000 SAO PAULO Kanada: DÉLIBÁB FILM, AND RECORD STUDIO 19, Prince Arthur Street West. MONTREAL P. Q. H2X 154 PANNÓNIA BOOKS, P.O. Box 1017 Postal Station ,.B" Toronto. Ont. MST 2T8. HUNGARIAN IKK A AND TRAVEL SERVICE, 1234 Granville Street. VANCOUVER 2, B. C. V6Z 1M4 Dánia: HUNNIA BOOKS AND MUSIC. Nonnebrogade 182 I tv. KOBENH AVN Finnország: AKATEEMINEN KIRJAKAUPPA. Keskuskatu 1 SF 00100 HELSINKI 10. Franciaország: SOCIÉTÉ BALATON, 12. Rue de la Grange Bateliére 75009 PARIS iXe Hollandia: CLUB QUALITON, Prinsenstraat 26. AMSTERDAM Jugoszlávia: FORUM, Vojvode Misica broj 1. 21000 Novi Sad Norvégia: A/S NERVESENS LITTERATUR TJENESTE, P. O. Box 6140 Etterstad OSLO 6. Német Szövetségi Köztársaság: ÚJVÁRY GRIFF, 8000 München 81. Titurelstr 2. MUSICA HUNGARICA, 8 MÜNCHEN 40., Rümann str. 4. Svájc: METROPOLITAN VERLAG, Teichweg 16. CH-4142 MÜNCHENSTEIN Svédország: ALMQVIST AND WIKSELL FORLAG AB BOOKS P. O. BOX 62. S-10120 STOCKHOLM Amerikai Egyesült Államok: CENTER OF HUNGARIAN LITERATURE, 4418 - 16th Avenue BROOKLYN, N. Y. 11204 HUNGARIAN BOOKS AND RECORDS, 11802 Buckeye Road CLEVELAND, Ohio 44120 Venezuela: LOUIS TARCSAY, Calle Iglesia Ed Villoria. Apt. 21-105. C. 24. CARACAS CONTENTS The iriterconnectedness of city structure and social structure •József Hegedűs 1—4 Oid and new shop-windows in the city • Tamás Dévényi 5 — 9 Orosháza —this month's town in our series on the urbanization of country towns • Ervin Tamás 10—13 Furnitures of streets and squares • István Oszlay 14—lé Cinemas of olden days • István Nemeskü rty 20 — 23 On the stained Art Nouveau glass windows of the city • Endre Szűcs 24—27 A debate article on priváté fiat construction • János Szinai 28—31 A hundred-year-old debate on a hundredyear-old helm • Csaba Csorba 34 — 35 On the first Hungárián Aviatic Share Company • Pál Rév 40-41 Front cover: Painting the wall in the hall of Vigadó (Photo: László Csigó) Back cover: Art Nouveau stained glass window at 8, Ferenc Deák Street, Budapest (Photo: László Csigó) 38