Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Hidasi (Bruckner) János: Vigalmi Gárda Erzsébetfalván

A serfőző céh címere Szent Flóriánnal. XV. sz. Egy régi serfőző mester A céh címere a XVIII. században A köztudat a bort tartja a magyarok italának. Mégis, letűnt idők írásait, Árpád-kori okmányokat böngészve sok érdekes, a sörfogyasztásra vonatkozó adatra bukkanunk: 1067-ben a jobbágyok adózásának tételei között a „méhser" is szerepel. Még 1231-ből származó okmányban is említik. Ez a kölesből, mézzel erjesztett sör addig volt közkeletű, míg a gabonatermesztés fejlődésével az árpa használata gazdaságosabbnak bizonyult, s amíg a nádcukor megjelenésével a méhészet visszaesett. Mátyás király már komlóval készült árpasört fogyasztott. (Ferrarából hozatott füstölt angolnával.) A 14—15. században a pest-budai polgárok maguk főzték a „sert", a fölösleget csak házuknál, maguk mérhették ki. A törökök sem vetették meg ezt az italt (talán Allah nem vette olyan rossz néven a sört, mint a borivást). Pesten „serfőző" házuk is volt: a Boza Kháne, a mai Váci utcai, ún. Új Városháza helyén. A serfőzés történetének talán legérdekesebb alakja a Savoyai Jenő seregével idekerült Properger (némely okmányban Proberger) Jakab. Pest-Buda felszabadításakor a hadseregben felcserként működött az alig harmincéves serfőzőmester. Nemcsak a sebeket kötözte, hanem a sebesültek fájdalmainak enyhítésére seritalt is főzött. (A brandenburgi egység felcserének naplójában is szerepel, hogy milyen bőven ellátták őket ezzel az itallal.) Pest-Buda felszabadítása után Properger nem tért vissza hazájába, Pesten telepedett meg. 1687-ben megvette a törökök Boza Kháne-ját. A Dunához közel eső épületbe könnyű volt vizet, a dereglyékről árpát, komlót szállítani. Properger felújította a iiázat. Törtető, erőszakos ember lévén, már az építkezés folyamán perbe került szomszédjával, mert — hogy az árpa, komló jól szellőzzön —, akkora új tetőt húzatott a házra, hogy az átnyúlt a szomszédságba. De azért ebben az időben még népszerű volt, városbírónak is megválasztották, 1688-ban kamarási tisztséget nyert. Az a tény, hogy egymaga zsebelte be a serfőzés hatalmas hasznát, olyannyira nem tetszett a polgárságnak, hogy még serfőzési jogának megvonását is követelték ellenségei. 1689-ben a harag már tettlegességgé fajult: husángokkal támadták meg az „antistes civium, vulgo klein veldtscherer"-t, vagyis a polgári elöljárót, közönségesen, kis tábori felcsert. A támadás szítóit kamarai öszszeköttetései révén lecsukatta. 1696-ban (monopolhelyzete biztosítása céljából is) megalakította az új serfőzőcéhet, és annak főcéhmestere lett. A következő esztendőben Bécsbe utazott Lipót császárhoz. Ott kijárta, hogy „serfőzői oltalomlevelet" kapjon, meg is kapta 1697. ápr. 10-i kelettel. Erre azután a polgárság vele szemben ellenséges érzelmű tábora, versenytársul, községi serfőzőház építését tervezte. De nem volt rá elég anyagi fedezetük. Éveken át eredménytelenül áskálódtak Properger ellen, aki ez időben már gyökeret vert, tekintélyes polgára volt Pestnek, családdal és szép lakóházzal a Belvárosban. A ház a Galamb és a Kötő (ma Pesti Barnabás) utca sarkán állt, Proberger haláláig A török serfőzőház alaprajza benne lakott. A házat a 18. sz közepén bontották le. Helyére építette Mayerhoffer András, 1756-ban, a Péterfy-palotát, amelyet később Krisztház néven ismertek. Benne működött a Buda városához cégérezett vendéglő (ma a Százéves étterem). Properger, helyzetét megerősíteni kívánva, újabb császári és királyi oltalomlevelet szerzett magának. I. József 1708-ban elismerve, hogy a főcéhmester saját pénzéből építette újjá és rendezte be annak idején a serfőzőházat (domus polentariam et praxatoriam), oltalomlevéllel erősítette meg serfőzési, csapolási, hordós eladási és fuvarozási monopóliumát. A nemes vármegye azonban nem nyugodott bele ebbe az alkotmányellenesnek minősített helyzetbe. Addig-addig érveltek ellene, míg a megerősödött megyei és városi urak győztek. Properger egyeduralma megszűnt. Kimondták, hogy ugyanúgy öt garas adót kell fizetnie minden akó sör után, mint mindenki másnak. Még arra is kötelezték, hogy „a rovátoló pálcába" ő maga karcolja bele a rovást és minden szombaton adja be a hatóságnak — mert benne megbíztak, de embereiben nem. A sok hercehurca megviselte a vérmes főcéhmestert, 1711. május 18-án meghalt. A Boldogasszony- (ma Belvárosi) templom kriptájában temették el, az őáltala emeltetett (jobbra a második) oltár alatti részen. A kriptának ez a része ma be van falazva. Az oltárkép feletti medaillonban a serfőzők védőszentjének, Flóriánnak képe látható. Szent Flóriánt úgy szokták ábrázolni, amint csöbörből égő házikóra vizet önt. A serfőzők védőszentjükül a sok gabonát tároló serfőzőházakat gyakran pusztító tűzvész miatt választották, a 15—18. századig címerükben is szerepel alakja. Pest város tanácsa 1714-ben a templom apszisának külső falán szobrot emelt Szent Flóriánnak, amely ma is ott áll. A serfőzőépületet Properger halála után egy ideig özvegye birtokolta, azután Városi Serház lett. A múlt században bontották le, amikor a Váci utcában az Új Városházát építették. A városháza alkotója, Steindl Imre megörökítette a hajdani Városi Serfőző alaprajzát, még az alatta talált (talán a török időkből származó) csontvázakat is belerajzolta. Az épülettel szemben nyíló Sörház utca őrzi még emlékét. 1932-ben az Esterházy (ma Puskin) utcában (6. sz.) nyílt meg a Sörkatakomba elnevezésű söröző, amelyik a magyar serfőzés történetének egy-egy jelentős egyéniségéről nevezte el helyiségeit. A Properger-teremben ott függött a falon a mester 1708-ban nyert oltalomlevelének másolata, 1711-ben keltezett végrendelete, Joachim Ferenc által készített képmása és a Szent Flóriánoltár fényképe. A Sörkatakomba a II. világháborúig működött, utána a ház különböző célokat szolgált. Az ötvenes években vette át a Pannónia V. V. A pincéből került elő és a kapualjban szerelték fel azt a régieskedő nyelven fogalmazott szövegű márványtáblát, amely néhai Properger Jakab serfőző főcéhmester emlékét hirdeti. Konrádyné dr. Gálos Magda