Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Csorba Csaba: Százéves vita egy ötszáz éves sisakról

CSORBA CSABA Százéves vita egy ötszáz éves sisakról 1877. június 24-én a Dunaszabályozási Magyar Királyi Felügyelőség munkásai a fővárosi összekötő vasúti híd fölött — ekkoriban a fővárosnak csak egyetlen vasúti hídja volt, az 1873—1876 között épült déli híd —, ?. Duna medrében, az iszapban, állítólag negyedfél meter mélységben több régiséget találtak: egy rozsdaette vassisakot, egy ágyúcsövet s két vaskardot. A régiségeket a felügyelőség beküldte a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol annak rendje és módja szerint leltárba is vették, amint azt a régi múzeumi napló megsárgult lapjai máig is tanúsítják. Az effajta, vízből előkerült lelet nem számított ritkaságnak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy nem méltatták különösebb figyelemre, s évekig raktárban porosodott. Hol és mikor készítették? Nyolc esztendővel előkerülésük után vette először kezébe kutató a fegyvereket a feldolgozás szándékával, Boncz Ödönt azonban a régiségek közül egyes-egyedül a sisak érdekelte, teljesen különválasztotta azt a többi tárgytól, ő volt az, aki elsőként írta le a sisakot (mindmáig ez az egyedüli részletes leírás róla!): „ ... egy darabból kovácsolt sisak . . ., mely gömbszerű vagy hengerded alsó részéből csúcsba hajlik át.. . ormán egykor sisakdísz volt, a homlokot fedő karimája felett, a bal oldalon még láthatjuk nyomait a tolltartó-toknak, melyben kerecseny- vagy kócsagtoll lehetett egykor, s a sisak alsó szélén levő lyukak és a karima két oldalán levő kis karikák mutatják, hogy róla egykor körül sodronypánczél függött le. Felületét vésővel körvonalaiban kivájt díszítés lepi el, mely a sisak ormát szélesebb, alsó szegélyét keskenyebb szegélyben köríti. Az alsó szegély homlok felé eső s ezzel ellentétes részéből a felső szegélyig érő egy-egy sarracén liliomdíszítés emelkedik ki, a sisak két oldalán fentmaradt mezőben pedig két, a lombok felé röpülő stylizált karvaly látható. A kivitel gondos, gyakorlott — és biztos kézre vall, felületét egykor gazdag ezüstözés, a karima felső részét és a pontozottan kivert ornamentális alapot pedig aranyozás lepte el. Belsejében, a csúcs körül fentmaradt némi szövetrongyok mutatják, hogy egykor bélelve is volt. . ." Megállapítja azt is, hogy hasonló alakú sisakok a British Museumban, a Louvre-ban és a drezdai Klemm-féle gyűjteményben vannak; sisakunk perzsa idomra készült, s alig különbözik azoktól, minőket közel másfél évezreden át a keleten készíteni szoktak . . ." Nincs sem fül-, sem nyakvértje, sem orrvasa. Ezek a tartozékok — Boncz Ödön szerint — a XV. századtól szokásosak, bár teljességgel nem általánosak. A műhelyre vonatkozó fejtegetéseit végül egyetlen mondatban összegzi: „...a sisakunkat leginkább perzsa műnek tarthatjuk". A kormeghatározás tekintetében a díszítést elemzi. A növényfonat leírása után kijelenti, hogy „ . . .e diszitést s a két, annyira jellemző ún. sarracén liliomot tekintve, talán nem csalódunk, ha bennök is a XIV. század alkotására ismerünk. .." (Archaelogiai Értesítő 1885. 376—377. old.). Boncz Ödön a kormeghatározás szempontjából a sisakkal együtt talált ágyúcsövet nem vette figyelembe, noha annak keltezése a rajta levő feliratnak köszönhetően nem okoz gondot: FERDINANDUS REX. ME. FECIT. MDXXXI. — vagyis az ágyúcsövet Ferdinánd király öntette 1531-ben. A kardokat Boncz Ödön — az eredeti leltárkönyvi bejegyzéssel megegyezően — XIV. századinak határozta meg. A sisak korával kapcsolatosan a leltárkönyvben nem találunk bejegyzést. Boncz Ödön XIV. századi perzsa munkának véli, s nem foglal állást abban a tekintetben, hogyan is kerülhetett hozzánk. Erre a kérdésre a XX. századi kutatás próbált választ adni. Ki lehetett a keleti sisak gazdája? A keleti sisak a századfordulón szakadt el végképp a kísérő leletektől. Nemes Mihály és Nagy Géza ,,A magyar viseletek történetében" (1900), Boncz meghatározását figyelembe véve, XIII— —XIV. századinak határozta meg a sisakot. Tóth Zoltán a Magyar Nemzeti Múzeum 1938-ban kiadott kiállítási katalógusának a fegyvertárat ismertető részében már XII. századinak tartja, minden különösebb indoklás nélkül. Két évtizeddel ezelőtt Kalmár János (A Történeti Múzeum Fegyvertárának középkori sisakjai. Arch. Ért. 1958) Tóth Zoltán véleményét alapul véve szintén XII. századinak határozta meg, újabb — rövid — leírást adva a sisakról: ,,A sisak csúcsának ormán egykor tollbokréta tartó tok foglalt helyet, a nyak körül sodronyos vértezet hullott alá. A sisak egy darabból van kovácsolva, felső része kúpos, az alsó pedig hengeres alakú. Alsó szegélyén vésett arabeszkes szalagdísz fut körül, felette két stilizált repülő madáralak, közéjük egy-egy, az alsó szalagdíszből felugró arabeszkes lombozatokkal kitöltött kartus alak nyúlik fel. A csúcsrész díszítése lombozatokkal és liliom alakokkal tagolt, vésett mű . . ." Legújabban, nagy összefoglaló művében, a Régi fegyverekben Kalmár (1971. 264. old.) szintén a 34 A sisak díszítményének kiterített rajzolata Tihanyi Bence felvételei