Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Szinai János: Magánerősök

kásépítkezések szakembergárdája ezen a területen „is" dolgozik, csak igen alacsony hatásfokkal, gépesítés nélkül, tervszerűtlenül, szétszórtan, egyszóval társadalmilag igen gazdaságtalanul. Aligha túlzás kijelenteni, hogy ez a „törvényes csináld magad"-mozgalom pazarlás, és végső soron az állami építkezéseknél jelentkező munkaerőhiánynak is egyik okozója. Az elmondottakat meggyőzően illusztrálja, ha végigjárjuk az egyedi magánerős lakásépítés állomásait. Az első — s egyben talán legnehezebb — feladat a telekvásárlás. Telket venni ma úgyszólván csak magánforgalomban lehet. Számításba jöhetne még a telekbérlet, ám éppen a megfelelő telkek hiánya miatt ezt csak elméleti lehetőségként említhetjük. Az építtető természetesen a valódi forgalmi értéken szeretne hozzájutni a telekhez, kénytelen tehát szakértőhöz — általában jogászhoz — fordulni. A következő fontos mozzanat az építési engedélyhez szükséges terv megszerzése. Az építtető újból szakember — de már egy másik szakember — segítségét igényli. A mai gyakorlat szerint az esetek mintegy 70 százalékában ez építőmestert, azaz kőműves szakképesítéssel rendelkező vállalkozót jelent. Létezik ugyan fővárosi, illetve országos magártervezői névjegyzék — amelyben természetesen szerepelnek legjobb építészeink is—, mégis a statisztikák szerint a megvalósult építkezések tervezőinek közel 50 százaléka kőműves vagy hasonló végzettségű, és csak mintegy 25 százaléka rendelkezik építészmérnöki vagy üzemmérnöki képesítéssel. Ezt az aránytalanságot az Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) évek óta próbálja ellensúlyozni. Széles körű tanácsadói tevékeny^ sége kiterjed az építkezéssel kapcsolatban felmerülő úgyszólván minden kérdésre. Korszerű, szép és gazdaságosan kivitelezhető egyedi magánerős lakóházak típusterveinek adaptálását ajánlja, terjeszti. Meglehetősen kevés sikerrel. Az egyedi magánerős lakásépítés színvonalának emelése érdekében létrehozták az ún. magántervezői zsűrik szervezetét is. Ez a szervezet azonban nem rendelkezik országosan kiterjesztett hatáskörrel. Csak Budapesten és néhány más kiemelt területen — nagyobb vidéki városokban, különböző védett tájegységeknél — működnek zsűrik. Következik az építés engedélyeztetése, amelyért az építeni szándékozónak a hatósághoz — egy újabb kívülállóhoz —, általában az illetékes helyi tanácshoz kell fordulnia. Ha megvan az építési engedély, kezdődhet a munka. De nem mindig. Igaz, a már említett ETK különböző kereskedelmi vállalatokkal közösen létrehozott az országban több oiyan bemutatótelepet, ahol egy helyen állítják ki a kereskedelemben kapható építőanyagokat. A beszerzésük azonban korántsem egyszerű. Általában mindig az az anyag hiányzik, amire az épülő házhoz leginkább szükség lenne. így aztán érthető, ha az építkező nem jár a bemutatótelepre, hanem rábízza magát „mesterére", annak szériában gyártott „típusházára", az éppen rendelkezésre álló anyagokra, a mester különböző „kapcsolataira". Ráadásul saját erejét is mozgósítania kell úgyszólván az alapozástól a tetőfedésig, mert időközben a mester eltűnik. Őt általában csak addig találni a helyszínen, míg típusháza „sínre" nem kerül. Vagyis amikor végre el kellene kezdeni az építkezést. Ekkor általában már nem található, mert ilyen mester kevés van, az általa építendő „típusházból" viszont sokkal többet felvállal, mint amit ténylegesen meg is tudna építeni. Elkezdődik tehát az össznépi barkácsolás, a „csináld magad", ha tudod. Egyedül, családoddal, ha szerencséd van és barátaid is vannak: kalákában. Azokból az anyagokból, amelyek most azonnal a lehető legolcsóbban, a lehető legközelebb éppen kaphatók. Építés közben természetesen szabad utat enged a „saját erőnek", a „saját fantáziának", elvégre a saját háza, saját vára készül. Végeredményben így alakul, változik, „épülget", a ház. A minimális cél mindig csak annyi, hogy legalább olyan legyen, mint a szomszédé, amely legtöbb esetben hasonló keservek árán született. Hátravan még egy utolsó hivatalos lépés. Az eíkészült ház használatbavételi engedélyének megszerzése. Előfordul, hogy a megépült „mű" többé-kevésbé eltér attól, amit a hatóság annak idején nagynehezen engedélyezett. Az „okosok" azonban ezt már előre bekalkulálták, és megelőzik a bajt: különböző kuliszszákkal ideiglenesen berendezik a házat, hogy az úgy nézzen ki, mint aminek a tervét jóváhagyták, majd a megkapott engedély birtokában egyszerűen visszaállítják „eredeti formájára", úgy, ahogy az építtetőnek tetszik. Ilyenformán zajlik nálunk az egyedi magánerős lakásépítés. Azelmondottakcsupán illusztrálják azt, hogy hogyan valósul meg az alapvetően jó és fontos társadalmi cél egy rossz, szinte törvényesített „kényszerpályán", amelyet gazdasági nehézségeinkre és a lakáshiányra hivatkozva legtöbbször szótlanul tudomá-29