Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Kádár Gyula: A Ludovika Akadémia

Kádár Gyula 1931-ben Az 1867-es kiegyezés után megalakult a „magyar királyi honvédség". Ez a honvédség elvileg csak Magyarország védelmét látta el, az ország határán túl csak a képviselőház hozzájárulásával lehetett alkalmazni a k.u.k. hadsereg kiegészítő részeként. Gyalogságból és lovasságból állott (csak 1912-ben kapott tüzérséget), tehát tulajdon képpen csonka volt, nem tartozott bele a „hadsereg" fogalmába. Rendkívül nehezek voltak a kezdeti idők. Nem volt a honvédségnek megfelelő tisztikara. Ami volt, összetételében túlságosan vegyes ahhoz, hogy egységes szellemet lehetett volna teremteni. Jöttek tisztek a k.u.k. hadseregből, ismét beléptek a hadseregbe volt 1848/49-es honvédtisztek, a tisztikar túlnyomó részét azonban a legénységi állományból emelték ki. Akik a rövid átképzés után bebizonyították rátermettségüket, elnyerték a tiszti rangot. Jellemző, hogy a magyar nemesek — az arisztokratákról nem is beszélve — nem jelentkeztek a honvéd tisztikarba. A honvédtisztek között csak elvétve akadt nemesi, főnemesi származású, s ha igen, többnyire elszegényedett családok sarja. A honvédség nem volt „előkelő". Intézményesen is lenézték. Pl. a honvédtiszt előre volt köteles tisztelegni a hasonló rendfokozatú k.u.k. tisztnek, igen lassú volt az előrelépés stb. Előkelőségeink gyermekei a k.u.k. hadseregbe törekedtek, ott is inkább a lovassághoz. 1872-ben nyitotta meg kapuit a Ludovika. 1883-ig többféle formával kísérleteztek, a tanfolyamok azonban még nem voltak egyenértékűek a rendszeres tisztképzéssel, elmaradtak a k.u.k. akadémiáktól, sőt a hadapródiskoláktól is. Megannyi Béccsel való harc után, az 1883. évi XXXIV. törvénycikk alapján megindult a Ludovikán a tervszerű honvédtisztképzés, egyelőre hadapródiskola jelleggel. Vagyis: 14— 16 éves önként jelentkezők 4 évi tanulmányi idő után hadapród-tiszthelyettesi (zászlós) ranggal kerültek a csapathoz. Itt végzett Stromfeld Aurél is, 1896-ban. 1898-ban új kiképzési rendet vezettek be nyolc középiskolát (érettségi nem volt kötelező) vagy honvéd főreáliskolát végzettek számára. Három év volt a tanulmányi idő. Az akadémia szeivezési és tanügyi felépítése azonos volt a Wiener Neustadt-i k.u.k. akadémiával. A végzett hallgatók hadnagyként kerültek a honvédséghez. Az első, valóban teljes értékű tanulmányokat folytatott tisztek tehát 1901-től jelennek meg a csapatoknál. Az akadémikusok származása vegyes. Bár a korszak liberális, inkább a középosztálynak, főleg annak kevésbé vagyonos rétegének fiai kerültek felvételre. Ekkor a középiskola elvégzéséhez olyan anyagi erőfeszítés kellett, hogy a munkás- és parasztszármazásúak számba se jöhettek. Bár ezt semmiféle rendelet nem rögzítette, a Ludovika egész fennállása alatt ez maradt a helyzet. Iparosok, kereskedők, altisztek gyermekei azonban megtalálhatók az akadémikusok közt. Maga az intézet, benne a tanárok és hallgatók szelleme igazodott a dualizmust jellemző kettősséghez: egyfelől rendületlen hűség a „magyar királyhoz" (a csákón viselt felirat: „királyért és hazáért"), másrészt a magyar függetlenség kivívásáért dúló közjogi harcokkal való egyetértés. A korszakhoz viszonyítva tehát a szellem határozottan magyar volt (ez persze sokféleképpen nyilvánult meg, és sokféleképpen értelmezhető), eltért a közös hadsereg katonaiskoláinak a szellemétől, ahol a császári házhoz való hűség mellett az összmonarchia mindenek felett álló érdekeinek a védelmezésére neveltek. A Ludovikán a katonai tantárgyak voltak előtérben, az általános műveltség növelésére kevés gondot fordítottak. Mai értelemben vett politikai nevelés nem folyt, természetesen nem esett szó a haladó mozgalmakról, a munkásokról és az agrárkérdésről sem, vagyis mellőzték a kor legégetőbb problémáit, mondván: a katona minden politikuma a Szolgálati Szabályzat. Mondanom sem kell, e mögött a „politikamentesség" mögött nagyon megfontolt politikai tendencia húzódott meg. 1914-ig folyt így zavartalanul a tisztképzés. Évenként 40 — 50 gyalogostiszt (Kevés! 28 honvéd gyalogezred volt ezidőben!) és 10—14 huszártiszt került ki innen a csapatokhoz. 1914-ben kitört a világháború. A honvédtisztek tudták vagy legalábbis érezték, hogy a háború nem a magyar érdekekért folyik, de az eskü, a zászlóhoz való hűség, a kötelességteljesítés, na meg a virtus, az esztelen háborús hangulat arra ösztönözte őket, hogy becsülettel helytálljanak. A Ludovika kápolnájának folyosóján 339 egykori ludovikás neve volt márványtáblába vésve, akik életüket áldozták a háborúban. A rokkantakról nincsenek számszerű adatok. Körülbelül 400-an kaptak az átlagosnál magasabb kitüntetéseket. Ez a szám akkor árul el sokat, ha tudjuk, hogy a A Ludovika épülete 1845-ben. R. Alt körajza A tisztavatás 15