Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház

nak, de a kapu alatti ládába begyömöszölve érkezett és így azt csak rossz állapotban tudtam átolvasni és gyűjteményembe elhelyezni, persze, ha egyáltalán megkaptam időben. Most példányonként vásárolom, izgulok, hogy a Böszörményi úti pavilonban még megkaphassam a példányt. Ez sajnos nem a legjobb lapterjesztésre utal. Sok tanácstaggal, közéleti személyiséggel beszéltem, aki nem ismeri a lapot, annak igen hasznos tulajdonságait, az ismeretterjesztésben betöltött igen hathatós szerepét. Úgy gondolom, hogy megfontolt előrelátással, jó szervezéssel (és nem nagy költséggel) el lehetne érni, hogy a lapot megismerjék (pl: a kerületi tanácsi-népfront újságokban ismertetést közölni, bemutatni a lapot: ez a XII. kerületi HEGYVIDÉK esetében közel 30 ezer embert tájékoztatna!). Több cikk foglalkozhatna —, ha nem is nagy terjedelemben — az egyes legfontosabb budapesti problémákkal (még akkor is, ha a tegnapi elmondás szerint — a lap átfutási ideje négy hónap), az olvasók több személy és kollektíva bemutatását igénylik, de azok ne csak kiemelkedő művészek, írók, építészek stb. legyenek. Nagyon jó volna megvalósítani, hogy a Fővárosi Tanács által ez évben alapított „BUDAPESTÉRT" kitüntetettjei közül több személy és kollektíva kerülne bemutatásra. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, amikor tegnap este hallgattam a megnyitót, a műsort, és bizonyára még sokkal több gondolat is megfordulna az ember fejében (lehet, hogy ezek között — különböző okok miatt — sok a meg nem valósítható), ha a következő összejövetelek során (persze, ha tudni fogják azok címét, akik tegnap ott voltak!) tágabb lehetőséget biztosítanak a javaslatok és igények elmondására. Tisztelt Szerkesztőség! Elnézésüket kérem, hogy ilyen hosszú levélben írtam le gondolataimat a BUDAPEST első (de remélem nem utolsó) baráti összejövetelével kapcsolatban, és ha csak egyetlen javaslat, észrevétel kerül elfogadásra és megvalósításra, már érdemes volt elmenni, szóvátenni, leírni, vitatkozni stb. a közös és úgy érzem, nemes cél érdekében. Tisztelettel: Kahlich Endre Budapest 1531. Postafiók 25. Mint majd — nem is sokára — látni fogja, Kedves Olvasónk, több érdekes javaslatát örömmel megvalósítjuk. Köszönjük. Sokat írtak nemrég a Margit-híd századik évfordulójáról, olyanokat is, hogy szebb mint valaha. Szerintem nem szebb, mert ezeket a régi díszlámpákat nem építették föl, pedig annyira hozzá tartoztak a híd jellegéhez, azt hiszem, Eiffel tervezte őket. Most virágtartó vályúk vannak a helyükön, remélem, csak ideiglenesen. A hídíveket kitöltő rácsos szerkezet szép díszítő elem is volt. (A Szigetre vezető részen nem pusztult el a háború alatt, ott még most is megvan.) Remélve, hogy ezzel a képpel hozzájárulok a lap szép céljaihoz, maradtam tisztelettel Fekete György 1088 Budapest VIII., József körút 9. Nem Eiffel tervezte őket, de valóban szépek voltak a maguk idejében. Kár, hogy elpusztultak. Olyan mértékben, hogy a hidat nem renoválni, hanem újjáépíteni kellett. Korszerű eszközökkel és — következésképpen — formákkal. Marad a réginek az emléke; a többi közt az Ön által beküldött fényképen is. Köszönjük. Az ingázók érdekében Több olvasónk (Z. Horvát Pál, Keresztes Ágnes, Mérey E. Ernő és mások) fejtették ki véleményüket az 1978/6. számunkban megjelent Pest megye a fővárosért című írásról. Ezúttal Z. Horváth Pál (Bp. VII., Szövetség u.) leveléből idézünk néhány részletet. „Örömmel olvastam, hogy a bejárókkal, az ingázókkal egyre jobban törődik a Főváros is, Pest megye is. Valahogy ez a kérdés sokáig csak amolyan tudomásulvételként szolgált; vagyis mindenki elfogadta a tényt, hogy kétszázezer ember bejár a megyéből dolgozni — és ennek fejében munkabért kap. Az ügyben tapasztalható szemléletváltozás, a sok gyakorlati intézkedés természetesen máris érezteti hatását. A mai ingázó például már jóval kevesebb élelmiszert és iparcikkeket vásárol a fővárosban, mint régebben, miután helyben is mindent vagy majdnem mindent meg tud venni. Tudom, hogy sok még a gond, a megoldandó feladat ez ügyben, de jólesik tudni, hogy az utóbbi években sok pozitív intézkedés történt. Mindezt azért kívántam megírni, mert hosszú esztendőkön át én is Pest megyei ingázó voltam". Az illetékesek nevében is köszönjük, hogy nyugtázza fáradozásukat és eddig elért eredményeiket. Mint láthatja, ezt a problémakört lapunkban állandóan napirenden tartjuk. Mozaik a főváros múltjából Az első szövetkezeti társulások Pesten 1836-ban alakult meg a Pesti Első Betegsegélyző és Temetkezési Egylet, majd 1837-ben a Kézműves Polgárok és a Nyomdai Munkások Betegsegélyező és Temetkezési Egylete. Mindkettő célul tűzte ki tagjainak és azok hozzátartozóinak a segélyezését betegség és halál esetén. Ugyancsak Pesten alakult 1843-ban egy asztalosszövetkezet a célból, hogy „egyfelől a vevőközönséget ízléses és tartós készítésű asztalosmunkákkal lássa ei, másfelől kisebb asztalosmestereknek mód nyújtassák készítményeik eladására". 1863-ban hozták létre az Első Pesti Leánykiházasító Egyletet, amelynek tagjai, a családfők meghatározott időszakonként járulékot fizettek be leányaik „kiházasítása" esetére. Ebben az évben alakult az első Pest-budai Fogyasztási Egylet is. Alapszabálya kimondta, hogy „tagjainak házi szükségleteire megkívántató cikkeket jó minőségben, piaci áron alul, egyenesen vagy közvetve beszerzi". Az első iparosszövetkezet az 1865-ben létrehozott, de szinte azonnal meg is bukott, Pesti Szabók Anyagbeszerző Társulata volt. Az első életképes szövetkezetnek a Pesti Népbankot (Önsegélyező Intézetet) tekinthetjük, mely egyben az első hitelszövetkezet is. Célja „saját tagjainak jutányos pénzkölcsönöket adni, és a hitelképesség által feltételezett munkásságot és takarékosságot azoknál öregbíteni". A kiegyezést követő gazdasági fellendülés hatására megszilárdultak a szövetkezetek, elsősorban a hitelszövetkezetek. Az 1868-ban alakult Munkás Fogyasztó és Önsegélyező Egylet például az 1870-es évek közepére már jelentős vagyonnal rendelkezett A szövetkezetek létét és fejlődését szavatolta az első szövetkezeti törvény, az 1875. évi XXXVII. (37.) t. c.-ének, a Kereskedelmi Törvénynek XI. fejezete. Az első világháború alatt, majd a forradalmak korában új szövetkezetek nem alakullak A Tanácsköztársaság szövetkezetpolitikai programja elkészült ugyan, de megvalósítá a, a proletárdiktatúra leverése következtében, már nem kerülhetett sor. A felszabadulás előtti évek legismertebb szövetkezete volt mind vidéken, mind pedig Budapesten a Károlyi Sándor kezdeményezésére még 1898-ban alapított „Hangya", amely egyesítette a termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek funkcióit. A szövetkezetek fő formái voltak és azok maradtak napjainkig a fogyasztási, a hitel-, a kisipari termelő- és értékesítő-, a mezőgazdasági termelő- és a lakásszövetkezetek. Az egyéb célú szövetkezetek között találunk színházszövetkezetet, házasságközvetítő szövetkezetet, tejszövetkezetet, autószerviz szövetkezetet stb. Az érdekesség kedvéért megemlítem: volt Vonotkisérők Kereskedelmi és Hitelszövetkezete is. Vida Sándor 4ß