Budapest, 1979. (17. évfolyam)
1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház
Körn yezetvédelem Mit mond az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről? A Magyar Közlöny 1976. április 1-i, 26. számában megjelent törvény a környezetvédelem körét így határozza meg: 9. §. (1. pont) A Magyar Népköztársaságban az emberi környezet megóvása érdekében védelem alatt áll: a) a föld d) az élővilág b) a víz e) a táj c) a levegő f) a települési környezet (2. pont) Az emberi környezet védelem alatt álló tárgyainak a hasznosítása, alakítása a környezet védelmét szolgáló jogszabályok és hatósági rendelkezések megtartásával történhet. 10. §. (1. pont) Nem szabad az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja vagy az emberi életkörülményeket rontja. Az Országgyűlés környezetvédelmi törvényjavaslatot tárgyaló vitájából idézzük dr. Gajdócsi István képviselőnek, a Bács-Kiskun megyei Tanács vb-elnökének a szavait: „Közismert, hogy Földünk lakosságának létszáma rohamosan nő. Ezzel párhuzamosan a tudomány és a technika robbanásszerű lendülete az embert olyan erők birtokába juttatja, amelyekkel számtalan módon és eddig soha nem tapasztalt mértékben képes környezetét előnyösen megváltoztatni, de ez nem egyszer nehezen kiszámítható vagy éppen kedvezőtlen hatásokkal is együtt jár. A felelőtlen, következményeiben át nem gondolt beavatkozás megronthatja a természet rendjét, a természet és az ember kapcsolatát. A kor, amelyben élünk, történelmi mércével mérve is a dinamikus fejlődésnek, a gyorsuló változásoknak, a tudomány és a technika forradalmának kora. Ebből fakad, hogy az iparosodás, az urbanizáció egyre fokozódó energiafelhasználása, a kemizálás — akár akarjuk, akár nem — az egész emberiség életének mindennapos velejárója. Törvényszerű tehát, hogy világméretekben kell a környezet védelmével foglalkoznunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tesszük is ezt nemzetközi megállapodásokban, kormányközi vagy tudományos, társadalmi szervezetekben), mert az emberiség korábbi, szinte korlátlan beavatkozását a természeti folyamatokba kénytelen átértékelni és tilalmak közé szorítani." 1978 júniusában megalakult az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács, melynek az elnöke: Straub F. ßruno akadémikus sajtótájékoztatóján a következőket mondta: „Szocialista társadalmunk egyenletes fejlődése szükségessé teszi, hogy a természet és a társadalom között harmonikus kapcsolat legyen. Ez eredményesen csak akkor valósítható meg, ha elveiben tisztázott, tudományosan megalapozott környezetvédelmi politikára támaszkodunk. E politika általános célkitűzése a jelen és a jövő nemzedékek életfeltételeinek javítása. Ezen belül a környezetszennyeződés csökkentése, a gazdasági növekedés és a környezetvédelem igényeinek optimális összehangolása, továbbá a természeti erőforrá-A legegyszerűbb környezetvédelem, amit mindnyájan megtehetünk! Amivel már egyre ritkábban találkozunk: — a kocsiápolásnak nem ez a helye! 44