Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Kubinszky Mihály: A margitszigeti Thermal Hotel

Az eszpresszó s az épületből a Szigetre sétálóknak lehetővé teszi, hogy az épületet az említett hosszú déli fronton át közelítsék meg, illetve itt hagyják el. Külön figyelemre méltó, hogy a gyógyászati tömbön tetőkertet alakítottak ki, ezzel is visszaadva valamit a terjedelmes együttes által a természettől ellopott zöldterületből. A magasház és „lepény" épületkompozíciók régi problémája, hogy akármilyen tetszetős az épület, a felsőbb szinteken lakók sivár tetőfelületekre pillantanak le; a tetőkert tehát mint látvány is fontos. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy amikor Lechner Ödönt tanítványai le akarták beszélni egy tető gondos formálásáról, mondván hogy azt úgyis csak a madarak látják, a mester kijelentette: a madarak előtt is szégyellné magát, ha a tető nem lenne szép. Színharmónia Ha az épület elhelyezkedése és tömegtagozódása után a formaképzést vesszük szemügyre — előbb belül, majd kívül —, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gyógyszálló belsőépítésze, Tóth Lajos, remekművet hozott össze, művésztársai segítségével. Munkájának legfőbb érdeme az egész épületet átfogó egységes szemlélet (nem egységes forma!), aminek közös nevezője a barna szín. Ez alól a belsőépítészeti igényű helyiségek tekintetében jóformán csak a Habana bár elliptikus terének burkolatai és a gyógyfürdő tere kivétel. S azzal, hogy e két térben élénkebb színek uralkodnak, mintegy az exkluzívabb funkciókra ttrelődik a figyelem. Nagyon tetszetős a szálloda-előcsarnok fémből készült fehér „sztalaktit"-mennyezetburkolata, mely a falburkolatok, a bútorzat és a megvilágítás társaságában harmonikusan összefogó hatású. Nagyon tetszett nekem, hogy az „álváltozatosság" annyiszor alkalmazott fogásáról letérve, a tervező a barna színt fel merte vezetni az előcsarnokból a vendégek emeletszintjeire, sőt szobáiba is. A barna szín a faanyagra 38 A bár A hall