Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Kubinszky Mihály: A margitszigeti Thermal Hotel

Az étterem emlékeztet, és a bútoroknál a fa alkatrészek természetes felületkezelésével „kézenfekvő" eszköze a belsőépítészetnek. Itt a külön érdem az, hogy éppenséggel nem a fa alkatrészek barna színe dominál, hanem a szöveté, a burkolaté, a szőnyegé. Az épület gazdag képzőművészeti alkotásokban, melyek kivétel nélkül színvonalasak. Ezeknek érdeme az is, hogy nem önállóan kívánnak élni, hanem a már dicsért belsőépítészeti hatást igyekeznek felfokozni, ahogy abba beilleszkednek. Ami szebb lehetne A legkevesebb jót az épület homlokzatáról mondhatom. Bár talán az is dicséretes, hogy viszonylag egyszerű, kerüli a feltűnést. Nem is hivalkodhatik, hiszen az épület alakjának megválasztásánál már eleve szerénységre ítélték. Mégis látok benne néhány esetlegességet. Nem tetszik a kőburkolat és a műanyag falüietrészek helyenként diszharmonikus együttese. S hiányzik az építészeti fantáziától mindenkor elvárható, akár csak a részletekben felcsillanó ötlet. Epületek összehasonlítása nem célszerű, s elemző kritikánál alig vezet eredményhez. Ezúttal mégis kikívánkozik belőlem az öszszevetés egy másik budapesti szállóval: a budai Várban néhány éve álló Hiltonnal. A margitszigeti Thermal Hotelnek igényes táji környezethez kellett igazodnia, a Hiltonnak páratlan műemléki környezethez. Közös értéke a két épületnek a jól megoldott alaprajz és az épületkompozíció. Holott a margitszigeti gyógyszállónál a szerteágazó funkció, a Hiltonnál pedig a felhasználható történeti épületmaradványok és a Vár látképe miatt szükséges épülettagozódás egyaránt megkötötte a tervezők kezét. Ami az alapvető különbség: a budavári Hilton szálló épületét páratlan építészeti bravúrral sikerült belekomponálni a vári sziluettbe — ugyanakkor a szép külső mögött zavaros összképű, torz színhatású, cicomás, helyenként szinte vásári belső-Ivókút. Fürtös Györgynek, a pécsi Zsolnay gyár iparművészének alkotása építészeti megoldás és bútorozás készült, melyből csak a belső képbe bevont műemléki részletek emelkednek ki nemes formáikkal. A Hilton után a margitszigeti Thermal Hotel belsőépítészeti megjelenése több mint kellemes meglepetés: belsőépítészeti példamutatás. Kár, hogy Világítótest az épület külseje igénytelen maradt. Talán lehetne egyszer olyan szállodát is építeni a fővárosban, mely a dicséretesen jó alaprajzi és térkapcsolási megoldások mellett egyaránt színvonalas megoldását nyújtja az épület külsejének és belsejének.