Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Diószegi György: Középipartanoda volt egykor

dök méltó utódává igyekeztek válni. Külön méltatást érdemel a középfokú technikumnak az iparoktatásban betöltött szerepe. A helyes arányú általános műveltség és gyakorlati képzés megvalósításával a fejlődő ipar részére jó felkészültségű gyakorlati szakembereket biztosított, s a jól képzett technikusokat előkészítette a felsőbb műszaki tanulmányokra. Az intézet alapításának 75. évfordulója alkalmából, 1954-ben az Elnöki Tanács „A Munka Vörös Zászló Érdemrendje" kitüntetést adományozta az iskolának. Ugyanezen az ünnepségen vette fel az iskola Bánki Donátnak, az egyik legnagyobb magyar gépészmérnöknek a nevét. E cikk szerzőjének személyes élményei fűződnek a középfokú „Bánkisokhoz". Az 50-es évek derekán, még mint műszaki egyetemista, nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy a volt „Bánkis" hallgatók milyen könnyed eleganciával, irígylésreméltó műszaki intelligenciával igazították el azokat a társaikat, akik nemegyszer eltévedtek a műszaki tudományok vélt vagy éppen valódi útvesztőiben. Meggyőződésem, hogy hasonló vélemény alakult ki róluk az iparszerkezet széles területén és a különböző felsőoktatási intézményekben is. Az 1960-as években hazánk ipari fejlődésének üteme felgyorsult, az ipari szerkezet jelentősen megváltozott. Az anyag- és energiaigényes ipari ágazatok rovására a munkaigényes és a magas fokú műszaki ismeretekre épülő gyártási ágak fejlesztése került előtérbe, ami megfelelt országunk adottságainak. Ez a tendencia az oktatási szerkezetben is változásokat igényelt. A középfokú iparoktatásról át kellett térni a — felsőfokú ismeretekkel rendelkező — szakirányú technikusok (szaktechnikusok) képzésére. A Felsőfokú Gépipari Technikum, néhány éve alatt, ismertté és elismertté vált mind az ipari vállalatok, mind a műszaki pálya iránt érdeklődő fiatalok körében. Az új oktatási intézményben 1962. október 1-én indult meg a képzés, gyártástechnológia és üzemszervezési szakon. A „Felsőfok" és a „Középfok" évekig élt egymás mellett, a stafétabot átadása folyamatosan történt. Az Elnöki Tanács 1969. évi 25. számú törvényerejű rendelete (1969. augusztus 31.) intézkedett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola létesítéséről. Az avatóünnepség 1969. szeptember 26-án volt, és ezzel elkezdődött a legutóbbi 10 év krónikája, amit az iskola dolgozói és hallgatói együtt írtak és írnak ma is. A főiskola különböző szakirányú üzemmérnököket képez. A gyártástechnológia szakon a korszerű technológiai eljárásokkal, a gépek, szerszámok, készülékek megismerésével, a gazdaságos gyártás és a korszerű üzemszervezés kérdéseivel foglalkoznak. Az általános gépész szakon elsősorban üzemeltetési feladatok ellátására, a gazdaságossági követelmények ismeretére és azok optimális felhasználásának módszereire kapnak képzést a hallgatók. A rendszerszervező szakon az iparvállalati folyamatok kialakítására, a célszerű munkamódszerek megválasztására és továbbfejlesztésére^ vállalati információrendszer megtervezésére képeznek üzemmérnököket. A műszaki tanár szakon végzettek az ipari szakközép- és szakmunkásképző iskolákban taníthatnak műszaki jellegű tárgyakat, de oklevelük általános gépész üzemmérnöki munkakörök betöltésére is képesít. Az oktatógárda felkészülten, lelkiismeretesen tesz eleget hivatásának, a jól felszerelt laboratóriumokban és műhelyekben korszerű oktató-nevelő munka folyik. Hallgatóink remélhetően nem válnak egyoldalú szakemberekké, hiszen nemcsak a műszaki tudományok kötik le érdeklődésüket. Az intézet széles körű művelődési, sportolási és szórakozási lehetőségeket is biztosít számukra. A kulturális rendezvények szervezéséből a kollégium Rudas-klubja is derekasan kiveszi részét. Az 1979/80. tanév már a százegyedik lesz az iskola életében. Tanárok és hallgatók egyaránt jóleső izgalommal tekintenek az új tanév elé. Az ünnepi hangulat nagyrészt a centenáriumnak köszönhető. A főiskola dolgozói büszkék az iskola múltjára, tisztelettel adóznak elődjeiknek, s arra törekednek, hogy mindennapi együttes munkájuk, a tanítás-tanulás embert formáló tevékenysége „ünnep az országra" és magukra nézve „örömnap" legyen-A faipari műhely A szerző és Fücsök Ferenc felvételei és reprodukciói i5