Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Diószegi György: Középipartanoda volt egykor

HONISMERET DIÓSZEGI GYÖRGY Középipartanoda volt egykor... Trefort Ágoston Szokatlanul hideg nap volt 1879. december 7-e. De a zord idő egyáltalán nem zavarta azt a lelkes közönséget, amely délelőtt 10 órakor a VIII., Bodzafa u. 28. számú egyemeletes bérházban (ma a Somogyi Béla u. 28. sz. épület van a helyén) meghitt ünnepségre készülődött. A krónikás híradásából tudjuk (Pesti Napló, 1879. december 8.), hogy iskola avatása hozta össze a meghívottakat: az Állami Középipartanoda „megnyittatott". A megnyitón Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter beszédet mondott. A cikk szerint: „Trefort miniszter ünnepnek az országra, s magára örömnapnak mondva a mai napot, megígérte, hogy míg a kormányon lesz, tőle telhetőleg mindent megtesz az intézetért.'''' A középipartanoda megalkotására, új iparoktatási forma bevezetésére már égető szükség volt. Az iparilag fejlett európai országokban ilyen típusú iskolákban képezték az előmunkásokat és művezetőket. Sajnos, hazánkban az iparfejlesztés és a vele szükségszerűen összhangban levő iparoktatás színvonala messze lemaradt a vezető ipari államokétól. Holott már 1840 körül mozgalom indult „a honi ipar felvirágoztatására", Kossuth Lajos, Eötvös József , Szentkirályi Pál és segítőtársaik vezetésével. A tervek egyik lelkes ismertetője Almási Balogh Pál volt. A Pesti Hírlap 2. számába írt cikke (1841. Télhó 6.) az iparfejlesztés döntő fontossága mellett az ipari oktatás szükségességét is kiemeli: „S micsoda nyereség a társaságra nézve, ha a' közműves, a' helyett, hogy a' csupa mechanicai ügyességre törekednék, művészete öntudatára juthat tudományos ismeretek szerzése által; ha ekkint gondolkodásra, összehasonlításra, stúdiumra ébresztvén, pályáján haladásra igyekszik." Az idézet jól érzékelteti a lényeget: kiművelt iparosokra, képzett kézművesekre, pályájukon haladásra igyekvő ipari szakemberekre van szükség. Almási Balogh Pál népszerűsítő cikke után fokozódott a társadalmi összefogás. Ez elsősorban az 1841. november 10-én megalakult Iparegyesület széles körű tevékenységének (a honi ipar védelme, iparkiállítások szervezése, magyar nyelvű szakkönyvek kiadása, népszerűsítő „technicai" előadások, inasiskolák felállítása stb.) köszönhető. Valószínű, hogy a középipartanodát már az 1850-es években megszervezik, ha nem következik be tragikus törés hazánk fejlődésében. A politikai kompromisszumra épülő 1867-es kiegyezésen alig száradt meg a tinta, máris jelentkezett az újjáalakított Iparegyesület (1867. szeptember 15.). Az első Iparegyesület vezető egyéniségei közül elsősorban Eötvös József volt az, aki nagy buzgalommal dolgozott az iparfejlesztés és iparoktatás színvonalának emelésén. A középfokú iparoktatás megteremtőjeként tisztelhetjük, mivel Kassán még az ő miniszterségének idején és tevékeny hozzájárulásával szerveztek „Gépészeti felsőbb ipartanoda" néven magániskolát. Mint miniszter úgy döntött, hogy a fővárosban központi mintaiskolaként működő „tökéletes ipartanodát" hoz létre. Tervének megvalósítását már nem érte meg. Az elhunyt Eötvös helyére legjobb barátja, Trefort Ágoston került, aki számos közművelődési intézmény életrehívásában, alapításában szerepet vállalt. Gondos előkészítő munkálatok (az épület bérbevétele és berendezése, az igazgató megbízása és külföldi tanulmányútja, a tantestület kialakítása, az iskola szervezeti szabályzatának, tantervének és programjának elkészítése stb.) után 1879-re tűzték ki a középipartanoda megnyitását. A Pesti Napló 1879. október 23-i száma „közhírrététetés"-szerüen ismerteti a programot. Ezzel megvalósult a régi elképzelés: a drágán megfizetett külföldi előmunkások és művezetők helyére magyar fiatalok „kiműveléséről" gondoskodni, a kézművesipart az elmaradottságból kiemelni és fejleszteni. Az iskola színvonalas működésétől várták, hogy a jól felkészített tanulók alkalmasak lesznek kisebb iparvállalatok önálló vezetésére is, és „megfelelő anyagi támogatással segítve az önállósulásukat", tevékenyen részt vesznek a hazai gyáripar fellendítésében. Trefort egyébként nemcsak nag}' lelkesedéssel dolgozott az ország felvirágoztatásán, hanem mérnöki pontossággal meg is tervezte elképzeléseinek megvalósítását. Erre az egyik legjobb példa, ahogy elgondolta és véghezvitte az ipartanoda fejlesztését, feladatkörének kiterjesztését. A Pesti Napló 1879. december 24-én megjelent számában Trefort nyílt levelét olvashatjuk. Ebben részletesen elemzi a gyakorlati teendőket a műipar további fejlesztésére. Mivel az ipar szerkezetére, de az iskolára is nagy hatású gondolatokat tartalmaz a cikk, ezért javaslatát érdemes szó szerint idézni: „...tervet készítettem, hogy az iparmúzeum s a rajztanárképezde oly iskolával hozassék kapcsolatba, hogy abban a nemesebb, vagyis a művészettel határos iparágak okszerű gyakorlatához szükséges elméleti ismeretek taníttassanak, s a gyűjtemények tárgyainak használata mellett az iparosok gyakorlatilag is oktattassanak". Az idézetben szereplő iparmúzeum (pontosabban Technológiai Iparmúzeum) feladata közel sem a mai értelmezésünk szerinti múzeumi tevékenységnek felelt meg. Az alapszabályok rögzítik a kitűzött célt: „...a hazai kézműves ipart... közhasznú szakismereteknek lehetőleg szemléleti líton való terjesztésével... hathatósan előmozdítani". Ezt a feladatkört csak kiválóan felkészült szakembergárda tudta megvalósítani; nemcsak a szakmájukat művészien értőknek, hanem kiváló pedagógusoknak is kellett lenniök. A közölt idézetben olvasható az 32