Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Vadas József — Petrás István: Szőnyi István

E- vszámoknak ritkán van jelképes értékük. A történelem — s benne a művészet története — folyamatokból áll, amelyek tegnapi emlékekből táplálkoznak és holnapi művekben bontakoznak ki. Az a tény azonban, hogy Szőnyi István 1920-ban állított ki először, jelképes. Jelképes azért, mert bár Szőnyi még a háború előtt kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán (előbb Ferenczy Károly, utóbb a hozzá közelebb álló Réti István tanítványa volt), művészi indulása Zsuzsa az ajtóban (1931) egyértelműen 1920-hoz kötődik. Pontosabban: az 1920-szal kezdődő új magyar valósághoz. Ennek az 1920-as pályakezdésnek a súlyát csak növeli, hogy a fiatal festő ebben az évben már gyűjteményes tárlatot rendez. De még lényegesebb a szemlélet, az akkor készült művek stílusa és világképe. Hogy 1920 vízválasztó a magyar történelemben, azt nem kell bizonygatnunk. A Tanácsköztársaság bukásával újabbkori történelmünk legsúlyosabb évei következtek. Arról viszonylag rit-