Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Dombóvár

mezzanin-emeletes elrendezésével, a rá jellemző növényi ornamentikával, homlokzatának egész jellegével már az új irányzat képviselője, és Zitterbarth nemes veretű klasszicista épületeivel semmilyen közösséget nem mutat. 1851. augusztus i-én Máltás megvált Zitterbarth irodájától s a budai Országos Építési Igazgatóság szolgálatába lépett, ahol két esztendőt töltött el. Több mint másfél éven át a királyi palotaegyüttes helyreállítása, ill. kiépítése körüli munkával foglalkozott. 1853. augusztus i-én pályázat útján elnyerte a budai városi rajziskola rajztanári állását. Ezzel Máltás Hugó életében hosszú, nyugodt időszak következett. Csaknem ötven éven keresztül mindössze egyszer változtatott állást: húsz évig működött városi rajztanárként, majd közel harminc éven át vezető mérnök a három város egyesüléséből alakult főváros szolgálatában. Rajztanári állása nagyon szerény, de biztos megélhetést nyújtott, és lehetővé tette, hogy mellette önálló építészeti gyakorlatot folytasson. Kialakulásának és érett művei megalkotásának ez a mintegy húszesztendős korszaka a romantika jegyeit viseli magán. Életművében e romantikus alkotókorszak a legjelentősebb, a legérettebb, ez biztosítja számára a helyet és a rangot a XIX. század magyar építéstörténetében. 1854-ben kapta első nagyszabású megbízását: a budavári Nagyboldogasszony templom főhomlokzatának kiépítésére kellett tervet készítenie. Egyike volt ez számos megbízásainak, melyeket a budai városi tanáccsal való közvetlen kapcsolatának köszönhetett. A vállalkozásból nem lett semmi, a tervről azonban fogalmat alkothatunk korabeli leírás alapján. A nagystílű, kéttornyos terv a homlokzatnak szinte egyetlen részét sem hagyta érintetlenül, a korszellemnek megfelelően radikális kézzel nyúlt az épülethez, hogy a meglevőnél „igazibb", tökéletesebb,fönségesebb középkori homlokzatot teremtsen. Említést érdemelnek az öntöttvas alkalmazásának ritka s korai példájaként tervezett, 15 öl magas toronysisakok. Ugyancsak papíron maradt a budai városháza barokk épületének (I., Szentháromság u. 2.) ezidőben készített emeletráépítési terve. Megvalósult viszont a budai jótékony nőegylet Úri utcai házának (I., Úri u. 38.) nagymértékű átalakítása, második emeletének megépítése és romantikus homlokzattal való kiképzése, 1855 — 56-ban. A kivitelezést Brein Ferenc (1817— 79) pesti építőmester végezte. Ugyanakkor épült a kis Reitter-ház. (I., Hunyadi János u. 18.), az akkor létesített, a Várba felvezető új út: az Albrecht út mentén. Az erősen átalakított épületből — a főhomlokzaton kívül — alig maradt meg eredeti rész. Ez a homlokzat oromzatos középrizalitjával, az oromzatban levő hármas kapcsolt ablakával és egyéb részleteivel a leginkább középkorias (persze a romantika szellemében középkorias) hangulatú Máltás oeuvre-jében. Jelentős munkája volt a budai reáliskola kétemeletes terve, 1856-ban. De az iskola végül is az akkoriban Pesten működő Hans Petsching osztrák építész terve szerint épült meg, gótizáló nyerstégla modorban, 1857—59-ben (I., Toldy Ferenc u. 9.). Máltás kisebb és alkalmi építményekre szóló megbízásoknak is eleget tett. Ilyen volt az 1856-ban készült Zsigmond téri Szentháromság-oszlop talapzata, és az 1857-es királylátoga tási díszépítmények, különféle díszkivilágítások tervezése. Ugyanekkor tanácskozó asztalt is tervezett a budai tanács részére. E korszakának legjelentősebb épületei közül időrendben az első az egykori Váci úton álló Zitterbarth-ház (V., Bajcsy Zsilinszky út 22.). Noha az építési engedély már 1854-ben megvolt, csak 1856— 57-ben épült fel a ház, erősen megváltozott terv szerint. Kapujának öntöttvas díszrácsa pedig csak 1859-ben készült el. A háromemeletes épület ekkor a teleknek csupán utcai részét foglalta el U alakban; teljes udvari kiépítése a meglevő architektúra folytatásával, 1869—70-ben történt meg. 1921 —22-ben negyedik Úri utca 28. (1855—56) Az I., Fő utca 3. számú épület (1861—66) Duna-parti homlokzata 19