Budapest, 1979. (17. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Dombóvár

emelet ráépítésével bontották meg az eredeti arányokat. Egyedül ennél az épületnél — mely Máltás oeuvre-jében a barokk-rokokós romantika legtisztább képviselője — találkozunk nagyobb méretű téralakítással. Nagy belmagasságú, háromhajós, csarnokszerű kapualja árkádos folyosó közvetítésével kapcsolódik az udvarhoz, mely kétoldalt elvezet a reprezentatív lépcsőházakhoz. Lakóház földszintjének ilyen nagymértékű áttörése, utca és udvar ilyen jellegű összekapcsolása a romantika korában kezdődött, ez annak egyik ritka hazai példája. (A két oldalhajót még a múlt században üzletek céljára leválasztották ugyan, visszaállításának azonban semmilyen műszaki akadálya nincsen.) A Duna-partra, a Jégverem utcára és a Fő utcára néző, háromhomlokzatos, finom arányú, előkelően tartózkodó Masjon-ház (főcíme: I., Jégverem utca 2.) i860—6i-ben épült, Masjon J. A. holland származású hajóskapitány és hajóépítő, egy ideig az óbudai Hajógyár igazgatójának angol születésű özvegye részére. A kétemeletes épület legjellegzetesebb alaprajzi sajátsága, hogy egységes külső homlokzatai két önálló bérházat takarnak. Mai, átalakított formájában ez nem közvetlenül szembeötlő, de két egyenrangú „főlépcsőháza" és két bejárata határozottan utal az eredeti alaprajzra. Több bérháznak közös homlokzat mögé való rejtése, s így monumentálisabb, nagyobb léptékű városképi elemek alkotása a XIX. század közepének leleménye; Máltás épülete ennek szerényebb, de igen ritka példája. Ugyancsak i860—61-benépült a Rókus-kórház nagyhírű sebész főorvosának, Kovács-Sebestyén Endrének József nádor téri háza (V., József nádor tér 5—6.). Az eredetileg háromemeletes házra 1922-ben Barát Béla és Nóvák Ede ízléssel, tartózkodóan negyedik emeletet épített. Nemes arányai révén a homlokzat, elemeinek gazdag változatossága ellenére is, nyugodt, kiegyensúlyozott hatást tesz. A finoman mérlegelt arányviszonylatok által egésszé rendeződő formavilága felhasznál barokk, román, gótikus (ezt legkevésbé) elemeket, párosítva azzal a gazdag növényi ornamentikával, mely romános is, barokkos is, és ami annyira jellemző Máltás műveire. Ugyanezekkel az elemekkel találkozunk Máltásnak talán legérettebb művén: a nagystílűbb, monumentálisabb hatású budai vizhajtó gép- és bérház (I., Fő y. 3.) kétemeletes épületének homlokzatain. Az építkezés 1861 őszétől 1866 tavaszáig tartott, ugyanolyan vontatottan és akadozva, mint a Duna túlsó partján a vele egyidejűleg folyó másik, bár lényegesen nagyobb és jelentősebb romantikus középítkezés: a Vigadó építése. Az épület eredetileg egy Fő utcai és egy dunai szárnyból állott, melyeket az északi telekhatár mentén keskeny épületszárny kötött össze. Az udvarnak közel a felét kazánház foglalta el, a tetőgerinc fölé két öllel emelkedő önálló nagy kéménnyel. Buda város tanácsa ugyanis bérház és vízmű-szivattyúház egyesítését valósította meg itt, de az utóbbit 20 év múlva megszüntette; az átalakítás ismét Máltás terve szerint történt, 1885-ben. Kisebb munkáinak felsorolását mellőzve, eklektikus korszakából kiemeljük a budai (krisztinavárosi) tanítóképző kivitelre nem került tervét (1869), Serény József Márvány utcai családi házát (1871 — 72; lebontva), a kétemeletes Medve utcai iskolát {1873—75) és a Kerepesi temető ravatalozóját (1878). Mint említettük, Máltás Hugó a három város egyesítésekor a főváros új műszaki szervezetének szolgálatába lépett. 1874. február 28-án nevezték ki az „építési és építésrendőri szakosztály" vezető mérnökének. Műszaki igazgatási tevékenységét általában a gondos, lelkiismeretes munka s a műszaki szempontok figyelembevétele jellemezte. 1901-ben, 72 éves korában innen vonult nyugalomba. Hosszú életet élt. Nyugalomba vonulása után több mint húsz esztendővel, 1922. június 4-én halt meg, kilencvenhárom éves korában. A Kerepesi temetőben, nyugszik, obeliszkkel megjelölt, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. Munkásságának viszonylag szerény terjedelme ellenére is, Máltás Hugó számottevő képviselője volt romantikus építészetünknek. Azok közé tartozott, akik a két legjelentősebb mester, Feszi Frigyes és Ybl Miklós mögött a második sorba helyezhetők, Wieser Ferenccel, Pan Józseffel, Gerster Károllyal, Skalnitzky Antallal együtt. Finom arányérzék, fegyelmezett komponálás, leszűrt harmónia, ízlés és fejlett dekoratív készség jellemzi. Architektúrájával a romantika sajátos változatát képviseli: a barokk-rokokós romantika művelője volt, a gótizáló elemek csaknem teljes mellőzésével, némi romanizáló reminiszcenciával. Mint romantikust nem a szenvedélyes pátosz vagy a kötetlen szabadságvágy jellemezte, hanem az erőteljes díszítőkészség, főként a növényszerű ornamentika szeretete. Tanácskozóasztal terve a budai tanács részére (18S6 körül) (Szilágyi Edit felvételei és reprodukciói) Királylátogatási díszépítmények a Lánchíd budai hídfőjénél (1857) 20