Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Lengyel Dénes: Elek apó

Most már tovább, előre az úton! Az ifjú tárcával jelentkezik a Budapesti Hírlap szerkesztőségében, illő lámpalázzal. Pedig szerényen indul az újság: az Egyetem (Károlyi Mihály) utcai Erzsébet szálló három udvari szobájában húzódik meg. Itt kezdi pályafutását Bendek Elek, s a tőke nélkül induíó lap azt a hitet kelti benne, hogy az újságíró független személyiség, aki a közönség érdekeit lelkiismeretének parancsa szerint képviseli. Ilyesmiről folyik a szó abban a baráti társaságban is, amely a Belváros Ferences Bazárának vendéglőjében hétfő esténként találkozik. Ott találjuk közöttük Ambrus Zoltánt, Kozma Andort és Rákosi Viktort; Keszler József színikritikus a legidősebb: harminc év körül jár. A társaság több tagja abba a Kerepesi (Rákóczi) úti trafikba jár vásárolni, amelynek legfőbb vonzóereje az aranyhajú Fischer Mária. Lutricédulát tölt ki, dohányt árul, de élénk szellemével, gyors eszével leköti újságíró és színész vásárlóinak figyelmét is, és valóságos kaszinót varázsol a boltból. Pedig szomorú helyen áll a trafik: az ajtóból egyenesen a Rókus Kórházra látni. A kaszinóban olykor maga a szerkesztő, Rákosi Jenő is vitatkozik aranyhajú Máriával, Benedek Elek örömmel hallgatja a vitát, nem szól bele — csendesen átnyújt Máriának egy szál rózsát. Szerelmük, házasságuk történetét Mária című könyvében beszéli el, városban született gyerekeik és a falusi rokonság egymásra találását több műve bemutatja, legszebben talán a Nagyapóéknál. Az író sohasem szakadt el szülőföldjétől. Amikor az 1887-es ciklusra választást írtak ki, ott jelöltette magát országgyűlési képviselőnek. A kormány pártját képviselte — de nem sokáig. Trefort Ágoston közoktatási miniszter idegesen fordult államtitkárához, amikor Benedek Elek a Sándor utcai palotában az ifjúsági irodalomról beszélt, rámutatván arra, hogy a magyar ifjúságot rosszul fordított könyvekkel butítják. Sem a könyvkiadás, sem az Akadémia nem törődik a gyermekirodalommal. Javaslatot is tesz jutalmak kitűzésére, állami támogatásra — javaslata süket fülekre talál. Mindig gyönyörködött szülőföldje szépségében, de azzal keveset törődött, hogy a fővárosban kertes lakásban, levegős helyen lakjon. Minden lakása munkahelyének közelében volt, sötét, szomorú bérházakban. Először a Kalap (Reáltanoda) és az Egyetem (Károlyi Mihály) utca sarkán álló házban lakott, ennek emlékét Kirchmajer Károly domborműves alkotása őrzi. Az Erzsébet (Lenin) körúti lakásról Benedek Marcell ír részletesen Naplómat olvasom című könyvében. A második emeleti lakás ablakából jól lehetett látni azt az üres telket, ahol nemsokára megkezdődött a New York palota építése. Akkor építették az első villamosvonalat is: a Nyugati pályaudvartól a Kerepesi útig közlekedett. 1894-et írunk, március 21-én megérkezik Kossuth Lajos halálhíre. A kormány nem meri érdemeit törvénybe iktatni, a körúton hatalmas tömeg tüntet a kormány ellen. Újra meg újra tüntetők vonulnak el az ablak alatt. A város tele fekete zászlóval és drapériával. A New York palota oszlopait is fekete lepelbe burkolták. A lakás ablakaiból jól lehet látni a gyászmenet vonulását a körúton, ezért a rokonok is odagyűlnek, mindenki az ablakokhoz tódul. Benedek Marcell így írja le a menetet: ,,Jöttek, tizenhatos sorokban, a körút egész szélességében, órákon és órákon keresztül, az egyszerű emberek, az ország népe! Férfiak, nők, lassú méltóságos lépésekkel, komoly, megilletődött arcok, sok Kossuth-szakáll, csupa fekete ruha, fekete kendő, táblák, alföldi, dunántúli, felvidéki, erdélyi falvak, városok nevével; néha megrekedt a menet; de akkor sem bomlott fel, a csöndet egy hang sem törte meg, gyász ült az arcokon, ruhákon, szívekben!. . . Nem mozdultunk az ablaktól, étlen-szomjan vártuk meg mindnyájan, hogy a menet vége is bekanyarodjék a Kerepesi útra. Amikor eltűnt a szemünk elől, Édesapa odalépett hozzám, könnyes szemmel tette kezét a vállamra és azt mondta! — Jegyezd meg ezt a napot, édes fiam, elmondhatod, hogy szemtől szembe láttad a magyar nemzetet." Az Erzsébet körúti lakásban Benedek Elek három éven át dolgozott ötkötetes művén, a Magyar mese- és mondavilágon. A kötetek díszes kiadása a millennium alkalmából jelent meg, s jórészt ennek honoráriumából épült fel a kisbaconi ház, az író igazi otthona. Azelőtt is gyakran járt szüleinél, barátainál, de a kalákában épült ház, a maga ültette fenyő- és gyümölcsfasor, a sok gyerekkori emlék teljesen szülőföldjéhez kötötte. Legtöbb művének témáját a székely népéletből, népköltészetből vagy családjának falusi élményeiből merítette. Az Erzsébet körútról a Rottenbiller utca egyik bérházába, majd a Vörösmarty utcába költöztek. Mindenütt nagyon egyszerű körülmények között éltek: ezek a lakások kényelmetlenek és kicsik voltak a 6 gyermekes családnak. Végül nagy lakást béreltek ki: a Bérkocsis utca 16. számú ház harmadik emeletén hat szobájuk volt. Az író dolgozószobájába egész délelőtt senki se tehette be a lábát, csak Nagyanyó, aki a tízórait bevitte, letette az asztalra és kiment. Ilyen volt a házirend Kisbaconban is: a dolgozószobában mindig folyt a munka, mégpedig zavartalanul. Bár könyveinek a szülőföld a legfőbb ihletője, Benedek Elek a főváros életének is éles szemű megfigyelője és szigorú bírá-