Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Lengyel Dénes: Elek apó

LENGYEL DÉNES Elek apó Az első benyomás rendszerint csalóka: az ideérkező utas vagy tündérvárosnak látja Budapestet, vagy éppen ellenkezőleg, kiábrándul az álomképekből, amelyeket róla alkotott. Benedek Elek első élménye kiábrándító. Tündérvárosról ábrándozott, s amikor 1877 őszén szülőfalujából, a székelyföldi Kisbaconból a Nyugati pályaudvarra érkezett, szomorú, elkedvetlenítő képek sora fogadta. Ezt írja erről Édes anyaföldem! című visszaemlékezésében: „Tündéri fényben ragyogónak képzeltem el az ország szívét — ím, az első csalódás. Gyengén világított, rosszul kövezett, zeg-zúg utcákon botorkálunk... A Széna téren vagyunk, mely később veszi föl a hittérítő Kálvin nevét. A sárgára meszelt ház egyemeletes: két oroszlán vicsorítja ránk a fogát. Ez a Két Oroszlán szálló. Két jámbor székely fiú itt alussza át első éjszakáját." Másnap szállást keresni indulnak. Benedek Elek a Síp utca 10. számú házban, Schächter Miksa szüleinél talál hónapos szobát. A bölcsészeti karon magyar szakra iratkozik be, hamarosan megismerkedik Havas (Hahn) Adolffal, aki Greguss Ágost tanár úr szemináriumát szervezi. Ez a szeminárium inkább önképzőkör, nem is az egyetemen működik, hanem a tanár úr Várhegy alatt levő villájában. Itt jönnek össze minden kedden az egyetemi ifjak, verset, novellát, tanulmányt olvasnak fel, s bírálják egymás munkáját. Jeles tudósok, írók nevelkedtek itt: Ambrus Zoltán, Angyal Dávid, Benedek Elek és Havas Adolf. Amikor a székely ifjú alaposabban körülnéz a fővárosban, még inkább kiábrándul: „az ország szive nem magyar". Amerre csak néz, mindenütt sajátos, felemás képet lát. Az utcanevek, a cégtáblák nagyobb része német nyelvű, csak elvétve lehet magyar feliratot találni. Diáktársaival felfedező útra indul: a híres Sugár út (Népköztársaság útja) szépségében akarnak gyönyörködni. De hát kevés gyönyörűségük telik benne. A Sugár út elején ócska ruhát árusító bódék éktelenkednek. Kétkerekű taligák nyikorognak rajta. A taliga mellett sváb paraszt mendegél, s be-bekiált a kapukon: Donauwass! Egyik se mondja magyarul, hogy Dunavizet tessék! A Sugár út egyetlen kávéházában ismét meggyőződnek arról, hogy az ország szíve nem magyar. A pincér csupa német nyelvű újságot rak eléjük: ,,— Hozzon magyar újságot! — Nincs! Négy „nagy lepedős" magyar napilap van (Pesti Napló, Ellenőr, Egyetértés), szépirodalmi napilap (Fővárosi Lapok), élclapunk is kettő (az Üstökös, a Borsszem Jankó), vannak képeslapjaink (Vasárnapi Újság, Magyarország és a Nagyvilág), s ezekből egy sincs. Dühösen hagyjuk ott a kávéházat, lázong a lelkünk: hát ez a város az ország szíve?!" Később is, amikor az ifjú Benedek Elek a várost járja, hasonló tapasztalatokat szerez. A Nemzeti Színház üres, de a Gyapjú utcai német színház csordultig tele. A Kisfaludy Társaság előadásait az akadémiai kisteremben rendezik, abban is elfér a csekély számú közönség. De a Népszínházban Blaháné „csodát művel", belecsilingeli a magyar szót a sváb és zsidó fülekbe és szívekbe. A belvárosi kávéházakban, vendéglőkben a magyar íróknak külön asztaluk van, a Kammon, a Korona, a Kis Pipa és a Pilvax kis közösségei a magyar irodalom felvirágoztatásán fáradoznak. Lesz-e helye közöttük Benedek Eleknek? Bizony, sokáig habozik, míg az első lépést megteszi. Hogyne haboznék, amikor Gyulai Pál, a „rettegett kritikus" lakására kell elmennie, hogy bemutassa neki azt a székely népköltési gyűjteményt, amelyet barátjával, Sebesi Jobbal együtt állított össze. Benedek Elek így írja le Gyulai otthonát: „A Sándor utcában (Bródy Sándor utca 17.) a ház, amelyben az írók rettegett kritikusa lakik. Emeletes ház, tágas udvara s kis kertje van. Két szárnya van a kert felé, első emeleti bal szárnyán komor, vén ember remetéskedik: Szendrey Ignác, Petőfi és Gyulai apósa. Ezé a vénemberé a ház. Az emelet jobb szárnyán, kertre néző kis szobában szerkeszti Gyulai a Budapesti Szemlét meg az Olcsó Könyvtárt." A látogatás sikerrel jár. Gyulai Pál megbízza Benedek Eleket a Magyar Népköltési Gyűjtemény 3. kötetének szerkesztésével, s néhány székely népballadáját bemutatja a Kisfaludy Társaságban.