Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Vilt Tibor: Séta közben II.

KÖZBEN II. az Erzsébet-híd első felépítése előtt hangulatos lehetett zegzugos utcácskáival, terecskéivel, de egy világváros centrumának szerepére egyáltalán nem volt alkalmas. Amit az ódon, kisvárosias architektúra helyére terveztek az úgynevezett „utolsó békeévekben", az ma is imponáló. Kivéve egyetlen épületet, a piaristák egykori székházát, a mostani bölcsészkart. Ez otrombán rátehénkedik a Belvárosi templomra, s egyébként is olyan az architektúrája, mint a mostanában használatos fölfújható építményeké. A két Klotild palota - Kolb és Giergl alkotása — meg a többi Felszabadulás téri ház városépítési szempontból ma is kiváló, nemes agyagokból készült alkotás. A nemrégen létesített aluljárórendszer jobban kibontakoztatja és a Felszabadulás térhez kapcsolja a Ferenciek terét. Sétálva vagy padra ülve gyönyörködhetünk ebben az „embersűrűs vadon"ban. És megérdemli az elismerő szót az a várostervező is, akinek eszébe jutott az úgynevezett Nereidák kútjának helyreállítása és visszahelyezése eredeti helyére. Az idő majd lekoptatja az újrafaragott szobornak most még túl éles formáit, s korhűbb lesz a pesti klaszszicizmusnak ez a kissé félszeg, de nagyon ideillő alkotása. Engem a kamaszlányokra emlékeztet, akik nem tudják, hogyan kell megállni, nem tudnak még mit kezdeni szépségükkel. A Felszabadulás tértől pár lépésre van egy ház, amelynek fiatalon — negyvenkét évesen — meghalt tervezőjét, Lajta Bélát ifjú koromtól úgy tartom számon, mint a legbátrabb magyar építészt. Igenis, bátorság kellett ahhoz az első világháború előtti években, hogy olyan jövőbe látóan egyszerű, minden elemével sokatmondó épületet tervezzen, mint a Martinelli téri Rózsavölgyi-ház. Ha összehasonlítom 1911-es fényképét a mai, helyreállított homlokzatával, különbségeket látok a földszint és az első emelet kirakatsorának megoldásában. Meg kellene vizsgálni szakembereknek, hogy annak idején a restaurálás — esetleg anyaghiány miatt — nem hagyott-e el lényeges, eredetileg meglevő elemeket. Érdekes összehasonlításra ad alkalmat, hogy a Rózsavölgyi-ház mellett ott van az egykori Török bankház homlokzata. (Török szerencséje örök — hirdette ifjúkorunkban a sorsjegyeket árusító cég.) Ez a cég olyan csiricsáré székházat terveztetett, amely ma is iskolapéldája lehet az elvulgarizált szecessziónak, a pénzember-fantázia és a tervezői készségesség egymásra találásának. Lajta Béla másik maradandó alkotása a Gázművek háza (Rákóczi út 18.), amely szintén az első világháború előtt, tehát a Bauhaus mozgalmát megelőzve épült. Nemcsak a vöröstéglás homlokzatát, hanem az épület szerkezetét is tanulmányoztuk már ifjúkorunkban, mint a legjobb értelemben vett modernség példáját. A két háború közti neobarokk álarchitektúrával, a rosszul szerkesztett épületre odacsapott érzelmes malterdíszekkel összehasonlítva, még becsesebb volt nekünk ez a hagyomány. És persze a Vas utcai kereskedelmi iskola épülete: szintén Lajta Béla alkotása. Ennek azonban van egy hibája, amelyről a tervező nem tehetett: a szűk utcába besorolt monumentális kiképzésű házra nincs sehonnan olyan rálátás, mint akár a Rózsavölgyi-házra, akár a Gázművek házára. Ha egyszer egy városrendezési akció lebontatna minden épületet a Vas utca és a Rókus vagy pláne a Corvin Áruház között, akkor tudnánk meg, milyen szép ez az iskola. A feltételezés persze abszurd, a telekkijelölés egykori kényszere végérvényesen beszorította ide Lajta Béla alkotását. De legalább egy mondatot kell szólni A Vas utcai iskola A Városmajor utcai iskola Csigó László felvételei