Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Vilt Tibor: Séta közben II.

A Rózsavölgyi-ház a Martineiii téren VILT TIBOR Pollack Nemzeti Múzeuma egyedülálló vakolat-klasszicista alkotás Európában. Az ilyen ren­deltetésű épületeket nyugaton kő­burkolat fedte. A Nemzeti Múzeumon a tim­panon szobordísze és az oszlop­fők : fémdomborítások, kissé erő­sebben szólva: bádogból vannak. Láttam olyan rajzot, amelyen a szobordísz és az oszlopfők ara­nyozva voltak. Nagyon szép lehe­tett. Az épület egyszerű tömbje a reformkor csodája. A gyönyörű, széles lépcsősor után a főbejárat. Ha belépünk, szellemesen kiala­kított terek füzére vezet a méltó­ságteljes, évszázadokra tervezett lépcsőházba, mely az első emelet hatalmas termeihez visz. A kar­zatok freskóit Lötz Károly és Than Mór festette, és később Medveczky Jenő restaurálta, ki­vételes hozzáértéssel. Majdnem száz évvel később tervezte Pogány Móricz az Engels tér sarkán álló volt Adria Bizto­sító — ma a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság — épületét. A föld­szintet két és fél méter magasság­ban nagyon szép női szoborala­kok díszítették. A háborúban megsérült épületet modernizál­ták, nem odaillő ablakokat helyez­tek el rajta. Hová lettek a szob­rok? Sajnálom azt is, hogy a Rókus kórház előtt állt Mária-szobrot le­bontották. Jellegzetes és szép vas­szobor volt. Hová lett? A Budapesti Történeti Mú­zeum szobortemetőjében - úgy tudom — sok szobor pihen. Le­het, hogy oda vitték ezeket. Vagy elpusztították ? A Rókus előtti Mária-szoborról a régi gumirádlerek jutnak eszem­be, meg a vidékies villamosok. Mert akkoriban nyáron a Király utcában a io-es villamos vonalán teljesen nyitott, lóvasút-szerű ko­csik jártak. Nem tartozom azok közé, akik mindig csak az eltűnő régit sirat­ják. A Belváros közepe például SÉTA

Next

/
Thumbnails
Contents