Budapest, 1979. (17. évfolyam)

8. szám augusztus - Vilt Tibor: Séta közben II.

A Rózsavölgyi-ház a Martineiii téren VILT TIBOR Pollack Nemzeti Múzeuma egyedülálló vakolat-klasszicista alkotás Európában. Az ilyen rendeltetésű épületeket nyugaton kőburkolat fedte. A Nemzeti Múzeumon a timpanon szobordísze és az oszlopfők : fémdomborítások, kissé erősebben szólva: bádogból vannak. Láttam olyan rajzot, amelyen a szobordísz és az oszlopfők aranyozva voltak. Nagyon szép lehetett. Az épület egyszerű tömbje a reformkor csodája. A gyönyörű, széles lépcsősor után a főbejárat. Ha belépünk, szellemesen kialakított terek füzére vezet a méltóságteljes, évszázadokra tervezett lépcsőházba, mely az első emelet hatalmas termeihez visz. A karzatok freskóit Lötz Károly és Than Mór festette, és később Medveczky Jenő restaurálta, kivételes hozzáértéssel. Majdnem száz évvel később tervezte Pogány Móricz az Engels tér sarkán álló volt Adria Biztosító — ma a Budapesti Rendőr-főkapitányság — épületét. A földszintet két és fél méter magasságban nagyon szép női szoboralakok díszítették. A háborúban megsérült épületet modernizálták, nem odaillő ablakokat helyeztek el rajta. Hová lettek a szobrok? Sajnálom azt is, hogy a Rókus kórház előtt állt Mária-szobrot lebontották. Jellegzetes és szép vasszobor volt. Hová lett? A Budapesti Történeti Múzeum szobortemetőjében - úgy tudom — sok szobor pihen. Lehet, hogy oda vitték ezeket. Vagy elpusztították ? A Rókus előtti Mária-szoborról a régi gumirádlerek jutnak eszembe, meg a vidékies villamosok. Mert akkoriban nyáron a Király utcában a io-es villamos vonalán teljesen nyitott, lóvasút-szerű kocsik jártak. Nem tartozom azok közé, akik mindig csak az eltűnő régit siratják. A Belváros közepe például SÉTA