Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Dr. Létay Miklós: Indiánok Budapesten

Indiánok Budapesten 1886-ban Indián nő. Raji a Vasárnapi Újságból A XIX. század során divattá vált Európa számos országában egzotikus népcsoportok bemutatása. Több volt ez puszta látványosságnál, mert ismereteket is nyújtott, még ha sajátos, esetenként cirkuszi ízű produkciókkal vegyített formában is. Szerepeltetésük összefüggött, illetve szerencsésen találkozott az akkortájt megerősödő néprajzi érdeklődéssel. A XIX. század utolsó évtizedeiben szamojédok, négerek, beduinok, északamerikai indiánok mutatkoztak be a fővárosi közönségnek. Ez utóbbiak európai kőrútjuk során, feltehetőleg Csehországból érkeztek Budapestre 1886. május 26-án, és a többi társulathoz hasonlóan az Állatkert területén, pontosan a mai Nagycirkusz épülete mögött ütötték fel sátraikat. Hogy miért éppen ezen a helyen, annak a következő a magyarázata. Az 1866-ban alapított Állatkertet 1907-ig egy részvénytársaság tartotta fenn, mely nem kapott az államtól anyagi támogatást. Ezért a természettudományos ismeretterjesztés nemes szándékát saját bevételből kellett megvalósítania. Az igazgatóság úgy próbálta a bevételt növelni, hogy az állatokon kívül egymást folytonosan váltó egyéb látványosságokról, érdekességekről Is gondoskodott, hogy a közönséget becsalogassa, szórakoztassa: „egyik feladatául vállata, hogy időnkint néprajzi mutatványokat rendez. A világ minden részéből a legsajátosabb népfajok kisebb-nagyobb csapatát, néhány családját fogják idehozni, hogy ezek a maguk eredetiségében, házi állataikkal, sátraikkal, szerszámaikkal közönségünknek bemutatkozzanak." (Lappok Budapesten c. könyv, 1913.) Ezért telepedtek meg az Állatkertben az Indiánok, felállítván rudakra erősített és „kezdetleges képjelekkel", „vörös czirádákkal" díszített ponyvasátraikat. A szakszerűtlen leírás ellenére következtethetünk, hogy a közönség az észak-amerikai síkság őslakóinak hajlékából (neve „tipi" vagy „tepee") láthatott néhány példányt. HtlDIBRfi, 38