Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - H. Boros Vilma: Lichtenberg

EK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALATT az egész telepet vízvezeték hálózta be. Az átjáró alagutakat, amelyek annak idején a totalizatőr céljait szolgálták, sampinyon-gomba tenyésztéséi e hasz­náltak. Betonból baromfiólakat épí­tettek, amelyekben évente félmillió baromfit akartak felnevelni a főváros élelmezésére. A költőgépek már mű­ködtek is. Figyelemre méltó az is, hogy kikből tevődött össze a kertszövetkezet dol­gozóinak gárdája. A Földművelésügyi Népbiztosság kertszövetkezeti ügy­intézője szerint: „Az új Lóverseny éren legnagyobrészt olyan emberek dolgoznak, akik azelőtt egyáltalán nem végeztek fizikai munkát. Mégis gyö­nyörűség látni, milyen kitartással, mennyi életkedvvel dolgoznak. Ez a munka nagyszerű átalakító hatással van rájuk. A teljesítményük is majdnem eléri a fizikai munkások teljesítményét. Az itteni példa alapján időleges gya­korlati tanfolyamok felállítását vettük tervbe fizikai foglalkozással." Tehát a budapesti értelmiségiek foglalkozta­tását tartják nagyon fontosnak a kert­szövetkezetekben, és elsősorban a szakmai színvonal emelését várják tőlük. Egy érdekes dokumentum rávilágít a budapesti kertszövetkezetek szer­vezeti felépítésére, termelésszervezési céljaira. Az Országos Levéltár Föld­művelésügyi Népbiztosság iratai II. Főosztály 2186/1919. június 20-án kelt iratán a budapesti 1. sz. kert­szövetkezet két vezetője, Cseru György csoportvezető és Gerhárt Ist­ván bizalmi üzemi szabályzat jóvá­hagyását kérik. „Az 1. kertészeti termelőszövetkezet összes kertészei és kertmunkásai azzal a kérelemmel járulnak a Földmívelés­ügy\ Népbiztosság Kertészeti Főosztá­lya elé, hogy egy, a szövetkezet összes viszonyait felölelő szabályzatot készít­tessen azért, hogy minden munkás, kertész, alkalmazott pontozatokban le­fektetve ösmerhesse és tudja jogait és kötelességeit. A kertészek és munkások különösen kérik a következők szabályozását: 1. Milyen módon állítható ki ker­tész vagy kertmunkás a munkából? 2. Ki által és milyen módon állapít­tatik meg egyesek munkabére? Kinek van joga a megállapítás után a munka­béreket megváltoztatni? Emelni vagy leszállítani ? 3. Mik a rendelkezési jogai az üzem­vezetőnek ? 4. Szükséges-e az üzemtanács az üzem vezetésénél, vagy elegendő-e csak a bizalmi rendszer? Ha van üzemi munkástanács, mik a jogai és kötelessé­gei? 5. A Földm. Népbizt. 45. számú rendelete, mely a gyakorlati évek alap­ján állapítja meg a munkabéreket, szi­gorúan betartandó-e, vagy pedig a munkabér megállapításánál a teljesít­mény is mérvadó-e? Ha igen: kinek a jogában áll a munkateljesítményt elbí­rálni s ennek alapján a bért leszállíta­ni? ft. Ugyancsak itt kérjük a Főosz­tályt, hogy a felmentések körüli eljárást egy bizottság kiküldése után újból vegye fel, és a bizottság javaslatához képest eszközöljön ki szükséghez képest új felmentéseket." Kérelmüket nem teljesítették. „A viszonyok változása folytán nem tár­gyalható, irattárba teendő" — jegyez­ték rá az iratra a Földművelésügyi Népbiztosságon. Ez azonban a kez­deményezés jelentőségén mit sem változtat. Amíg az i-es kertszövetkezet szer­vezési problémákkal hívja fel magára a figyelmet, addig a 2-es Budapesti Kertszövetkezet termelési biztosa De­rera és az üzemi munkástanács nevé­ben Gránitz Gábor és Schulcz aláírá­sával a Földművelésügyi Népbiztos­ság Kertészeti Osztályánál tiltakoz­nak a Zöldség és Gyümölcs Központ ármegállapításai ellen. Nem értenek egyet az olyan ár­megállapításokkal, amelyek a termelői árat 80 százalékkal felemelik és így juttatják el a zöldséget, gyümölcsöt a fogyasztókhoz. Ennek megszüntetése érdekében javasolják, hogy a kerté­szeti szakosztály termelőszövetkezete­it értékesítő szövetkezetbe tömörít­sék, hogy az árusítást önállóan végez­hessék, a költségeket pedig közösen fedezzék. Másrészt kérik, büntessék meg azokat, akik a szinte hihetetlen mér­tékű közvetítői haszon megállapítá­sában részt vettek: „8o%-os árdrágítás a közvetítő szerv javára olyan vérlázító uzsora, amely a legkíméletlenebb eljárást teszi indokolttá azok ellen az álkommunis­ták ellen, akik ezen határozatot hoz­ták. Ez az ármegállapítás hihetetlenül vakmerő ellenforradalmi tény. A leg­erélyesebben tiltakozunk ellene, és kö­veteljük, hogy szigorú vizsgálat álla­pítsa meg: kik voltak azok. akik a határozatot hozták, mik voltak az illetők, mielőtt jelen­legi helyükre kerültek és milyen módon szolgálták a bur­zsoá kormányt." Ez a kemény és határozott maga­tartás mutatja: a budapesti kertszö­vetkezetek keresik a helyüket a ter­melés és az értékesítés területén, sőt, erie vonatkozóan javaslatokat tesznek. Mindez bizonyság arra, hogy a Tanácsköztársaság fennmaradása esetén a budapesti kertszövetkezetek szilárd és szervezett bázisai lettek volna a szocialista mezőgazdasági ter­melésnek és Budapest ellátásának. Budapestnek és környékének nagy­szabású kertszövetkezeti fejlesztési terveivel összhangban szükségszerűen merült fel a kertgazdálkodás káder­utánpótlásának a kérdése, a keité­szeti szakemberek nevelésének az ügye. A Tanácsköztársaság alatt e té­ren is forradalmi változásokat akartak elérni. Ezért már májusban tervezik egy óriási termő területtel rendelkező korszerűen felszerelt kertészeti főis­kola létrehozását: „Az új kertészeti főiskolát a főváros közelében egy kétezer holdas nagy mintatelepen akarjuk elhelyezni. Min­den olyan intézménnyel kiegészítjük, amely speciális vezető emberek kikép­zéséhez szükséges. Lesz külön tanszéke a kert művészeinek, gyümölcs-, zöld­ség-, virág-, dísznövény-kertészetnek, kertészeti építészetnek, vegytannak, kertészeti üzemtannak és technológiá­nak; internátus, kórház, fürdő, könyv­tár és minden kulturális intézmény hozzákapcsolódik majd a felállítandó kertészeti főiskolához." A döntés megszületett, amely sze­rint a kertészeti tanintézetet Buda­pestről „áthelyezik Ercsibe, ahol a főiskola egy 2500 katasztrális hold nagyságú területen kap új hajlékot." Az intézetben konyhakertészetet, vi­rágkertészetet, tehenészetet, baromfi-és nyúltenyészetet rendeznének be. A telep feleslegét Budapest proletárjai­nak adnák, úgy hogy a főváros szük­ségleteinek jórészét már innen is fe­dezni lehessen. „.. .A telepen a munka azonnal megindulhat és a jövő tavasszal már szállítani fog Budapest részére. Lesz kétéves első fokú, hároméves középfokú kertészeti iskola. A növen­dékek az öt év elvégzése után a Ker­tészeti Főiskolába léphetnek át. Itt az első évet kizárólag gyakorlati munká­val töltik." Ezek a nagyszabású kertszövetke­zeti és szakoktatási elképzelések, ter­vek igazolják a Földművelésügyi Népbiztosság munkatársának nyilat­kozatát: Az előző 25 év alatt nem tettek annyit Magyarországon a kert­gazdálkodás érdekében, mint a Ta­nácsköztársaság néhány hónapja alatt. Varga László 37

Next

/
Thumbnails
Contents