Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

Itt volt Árpád-házi Szent Margit sírja kezeseiről. így például a múlt században a domonkos rendi apácakolostor romjai között találtak egy, a bőség szaruját ábrázoló követ, azonkívül egy másikat, a következő rövidített felirattal: I. O. M. Ab exped. Assu. riae rever. sus. fii. V. S. L. Vagyis: Jovi Optimo Maximo Ab expeditione Assiriae reversus filius votum solvit lubens. (A leghatalmasabb és legjobb Jupiternek örömmel teljesíti fogadalmát a szír expedícióból hazatért fiú.) A XV. században a kolostoi kibővítéséhez felhasználták egy római oltárkő két összetartozó darabját. Ezt 1923-ban találták meg Dr. Lux Kálmán ásatásai nyomán. Anyaga Buda környéki mészkő. Felirata : Jovi Optimo Maximo pro salute Severi et A(n)tonin(i djominorum nostrorum Augustorum. Ezt az oltárkövet Severus és Antoninus császárok üdvéért állították, szintén Jupiter optimus maximusnak. Az újonnan felépített premontrei templom mellett ugyanakkor egy másik kő is előkerült, amelynek felirata arról tanúskodik, hogy az elhunyt Septimus Fuscus scholasticus 18 évet élt, s apja Mogentiana decuriója volt, aki fiát Aquincumba küldte tanulni. A fiú a rétori iskolába járt. Egy másik római sírkő a premontrei templom küszöbköveként szolgál, felirata azonban teljesen lekopott. A kolostor romjai között, a szentély északi bejáratának alapfala alatt, mintegy 3 méterre Margit síremlékétől jelenleg is látható még egy vöröses színű, oioszlánábrázolással és szőlőfürtökkel díszített kő, amely a rómaiaknál a bátorság és a vígság jelképe. A névadó élettörténete A sziget különböző neveket viselt. Árpád-házi királyaink alatt Nyulak szigetének nevezték, mert Budán székelő királyaink kedvelt vadászó helye volt. Urak szigeteként is emlegetik, mert nemcsak a királyok, hanem főpapok, országnagyok és főnemesek is szívesen tartózkodtak itt, vadászlakokat építtettek maguknak a szigeten. Amikor IV. Béla 1246-ban megalapította a Boldogasszony-apácák monostorát, Boldogasszony szigetének nevezték el. A tatárok kivonulása után Magyarországra visszatérve IV. Béla és Mária királyné korábbi fogadalmukhoz híven a veszprémi apácakolostorba vitték 1242. január 27-én Clissa városában (Dalmácia) született leányukat, Margitot. Ott átadták Olympia fejedelemasszonynak, aki a gyermek nevelését a későbbi években is magára vállalta. S midőn IV. Béla felépítette a domonkosok monostorát a szigeten, leányát itt helyezte el. Ebben az időben még 70 magyar leány írattatott fel apácának a zárdában, írja Pray a „Vita ... Beatae Margaritae"-ben. Ebből kitűnik, hogy az Árpád-korban a zárdák egyben leánynevelő intézetek is voltak. Amikor 1251-ben Margit a nevelőjével, Olympiával, Katalin veszprémi apácával és Judittal, Ipolty ispán leányával, aki játszótársa volt és több társával a veszprémi zárdából ide hozattatott a szigetre, a királyi pár Humbert szerzetest jelölte ki Margit vallás és erkölcs tanárává, aki később, jutalmul, a domonkosok összes magyarhoni szerzeteinek főmesterévé választatott. E korban a zárda a leggazdagabb monostorok egyike volt, mivel IV. Béla 1259-ben a Dunán túl Oszlái, Pest mellett Süly, Rákos mellett Új-Bécs, Cinkota, Némus és Nogus helységeket adományozta neki. V. István, Béla fia pedig Pest városa vásár-jövedelmeit adományozta a zárdának, továbbá Jenő és Hetény falvakat és a Somogy megyei Theleki uradalmat, amit anyjától, Máriától örökölt. Mindezeken az adományokon felül Szabinának, Margit húgának a férje, Mózes nádor V. István beleegyezésével a zárdának adományozta birtoka egy részét, úgymint: Kosuk, Beles, Rókus, Oszlár, Buthud helységeket, Posony és Igal pusztákkal. Szabinát szintén a szigeten temették el a monostorban, két leányával együtt. Mindezeken kívül a szigeti apácák gazdag szülei sok adománnyal gazdagították a kolostor vagyonát. Miklós domonkos ügyvivő részére egy szép házat építettek, ahol Mária királyné többször megszállt, amikor leányát meglátogatta. IV. Béla 1259-ben kiadott oklevelében a püspökök és az érsekek tanácsára Miklós domonkost és szerzetét bízta meg, hogy oktassák és segítsék az apácákat vagyonuk kezelésében és egyéb ügyeikben. Ezt a rendelkezést V. Incze pápa is megerősítette bullájában, 1276-ban. Lassan terhessé vált azonban az apácák számára a domonkosok gyámsága, ezért többször kérték megszüntetését a római Szentszéknél, míg végre Szilágyi Erzsébetnek, akinek egyedül volt szabad bejárása az apácákhoz, sikerült fiát, Mátyás királyt rábírnia, hogy lépjen fel az apácák érdekében. így II. Pius pápa 1459-ben bullában mentette fel a várfoki domonkosok kormányzása alól az apácákat. A Nagyboldogasszonyról elnevezett kolostor Már IV. Béla korában állt a kb. 40 méter hosszú, 8 — 10 méter széles templom. A szentély hajója valami vei szélesebb és kezdetben egyszerűfamennyezetű volt. A szentély keleti zárófalának a Duna felőli részén emelték a Nagyboldogasszonyról elnevezett oltárt, amit Szűz Mária képe díszített. Ez elé az oltár elé temették el Margitot; később innen átvitték földi maradványait a nyugati oldalon levő, már régebben felépített, de a XVI. században átépített; hálóboltozatos, támpilléres kiskápolnába. Ez a kápolna Ráskai Lea, a XVI. század elején élt apáca kódexe szerint 1515-ben, Szent Katalin napján készült el. Ekkor ujraszentelték gótikus fafaragványokkal díszített oltárát. Érdekes, hogy a nagytemplom szentélyének főbejárata nem a hajó végén volt, hanem az északi oldalon, ott, ahol jelenleg a vörös színű, oroszlán-díszítésű római kő van. Ugyancsak Ráskai Lea írja le, hogy a főtemplomot csak 15 loben kezdték boltozni, és az oratórium gyémántmetszéses, fafaragású ajtaját is akkor készítették el. Pray szerint az oratórium bal oldalán volt Margit külön imahelye, ami ma is látható a romok között. A templomhajó falát faragott kövekből építették. A kolostorudvart magas árkádok vették körül. A kerengő közepén egy körülbelül 3 — 4 méter mélységű kút állt. Ráskai Lea azt a legendát jegyezte fel, hogy Margit ebből a kútból mentette ki egyik társát. Amikor pedig az apácáknak a török elől menekülniük kellett, állítólag ide rejtették el kincseiket. Az emeletes építmény délnyugatról karzatos lehetett, keleten pedig gloriettje is volt, ahonnan kilátás nyílt a Dunára, a budai várfokra, a jenei révre és Új-Bécs helységre. A kerengőtől délre állt a konyha, mellette a fűtőház (kalefaktórium) és a közös ebédlőterem (refektórium), 33