Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

Apácafej a királylány síremlékéről XV. századi fametszet Szent Margitról amit télen állandóan fűtöttek. Az ebédlőterem vörös márvány kézmosójának nyomai máig látszanak a falon. Az épületben római minta alapján padlófűtés volt. Maxgit és az apácák az emeleten, az ebédlő fölött laktak. A kolostor mellett voltak az apácák gazdasági épületei és éléskamrái. A kolostor és a gazdasági épületek közötti teret Pray Capitoliumnak nevezi könyvében. A gazdasági épületek romjai még ma sincsenek feltárva, különösen a délnyugati és a keleti részen. Csak a falak romjai jelzik a kolostor egykori nagy kiterjedését. 20 évig élt Árpád-házi Margit ebben a kolostorban. Itt is halt meg 1271. február 15-én. Margitnak több házassági ajánlatot tettek, amikor a szigeten apáca volt. így Ottokár cseh király is, aki 1262-ben a szigeten járt, s beleszeretett a királylány-apácába. A tatár kán a fia részére kérte meg a kezét, majd egy lengyel herceggel, később Anjou Károly szicíliai királlyal akarták összeházasítani. Béla maga is szívesen vette volna Ottokárral a frigyet, mivel az ismét közeledő tatárok ellen őszinte szövetségest remélt benne. Margit azonban, aki az apjától örökölte állhatatos jellemét, mindegyiket visszautasította. A krónikaírók kiemelték munkaszeretetét: az étkezőtermet takarította, edényeket mosogatott, virágot ápolt és kézimunkázott. Maga vairta a szükséges egyházi ruhákat, és hímezte a szentek ereklyéihez való ékességeket. Szerénysége és embertársaihoz való viszonya, önfeláldozása és másokon való segítőkészsége kitűnik abból, hogy beteg társait mások helyett is ápolta, virrasztott mellettük. Ugyanakkor közismert túlzott önsanyargatása, aszkétizmusa. Jószívű volt. Ami ajándékot kapott szüleitől, szétosztotta. A kelméket például az akkori fejedelemasszony, Badaboray Erzsébet és a társnői között. Az apácák Szent Pál faluja Az apácák az úgynevezett dolgozóteremben szigorúan meghatározott ájtatossági napirend mellett kézimunkáztak. A főzésben és a fizikai munkákban a segédapácák és a sororok, a zárdán kívül pedig a szigeti Szent Pá! falu lakói segítettek nekik. (A férfiak természetesen a zárdának csak a gazdasági épületeibe mehettek be.) Bél Mátyás írta Comitas Pest-Pilis et Solth című művében, hogy a Margitsziget népességéhez járult Szent Pál falu is, amely a sziget területéhez képest elég népes lehetett. De Margit életrajzírójánál, Praynál is olvashatunk a helységről: „Erzsébet asszony (V. István király leányáról van szó) az klastromnak fejedelemasszonya lön, és az ő atyjától, István királytól örökséget kére és leveleket confirmáltata, és sok jókat tőn az klastromnak. A többi közül adá a jenai révet falujával és az szigetbeli falut az klastromnak." Az említett „szigetbeli falu" pedig csak a Szent Pál faluja lehetett, mert a szigeten még egy helység nem fért volna el. A falu pedig igen közel lehetett a domonkos apácák egyházához, mert a múlt szá-A Sziget 1542-ben; Enea Vico fametszete zadban nagy mennyiségű konyhaedény cserepet ástak ki a zátda közelében. Ennek a falunak a lakói szállították át pl. a megőrölt gabonát a Fehéregyháza határán levő bővizű Árpádforrás malmától a kolostorba. Ezt a forrást Krimhilda feredője, később Kántorfoka, majd Rádl-patak neven emiitik. Vize a mai Szérűskert utcánái ömlött az Arany-patakba. Az Aranypatak korábban, még a múlt században sem mai medrében, Aquincum meliett folyt a Dunába, hanem jóval lejjebb. A fonást és a malmot Nagy Lajos király anyja, Erzsébet királynő 1334-ben a klarissza apácáknak adományozta. A török uralom után Rádlmalom néven működött 1924-ig. 34